Narcos (2015–2017) 89% 140★

1. évad
Nem igazán ismerem a valódi Pablo Escobar-t, se a körülette zajlott eseményeket, de a sorozatkészítők pöppet részrehajlóak, de ami biztos, hogy a sorozatnak köszönhetően most függő lettem, mármint Pablo személye és világának érdekessége ragadott meg. Kicsit olyan, mint egy kalóz: brutális tettek, kegyetlenség, törvényenkívüliség, de mégis érzel egy rajongást iránta.

2. évad
Komolyan, szinte sajnáltam ami Pablóval történt, tény, hogy kegyetlen volt, de a sorozat az emberi oldalát is megmutatta (bár ismétlem, ez egy kreáció). Nem nézem meg a 3. évadot, nélküle már nem lenne az igazi, a többi bájgúnár annyira nem érdekes és nem tudnék elvonatkoztatni, mint önálló sorozat. Az első évad sokkal szövevényesebb volt, viszont a második évad sokkal akció-dúsabb, bár szinte egyértelmű volt, hol, mikor és miként fog végződni…

Egy újabb minőségi sorozat a Netflixtől. A Pablo Escobar életéről szóló alkotások mostanában nagyon felkapottak lettek. Ez volt az első, amit megnéztem és nem nagyon tudom elképzelni, hogy valami felül tudná múlni. Wagner Moura zseniálisan hozza a figurát, a többiek eltörpülnek a játéka mellett. Az évad nagyjából 15 évet ölel fel, néhol nem a valós történéseket meséli el, ezért annak is tud újat mutatni, aki ismeri Escobar életét. Berendelték a második évadot. Várom.

Rendkívül szórakoztató sorozat, csak az évad vége felé ült le kicsit nekem. Kiváló szereposztás, Wagner Moura egyetlen pillantása odateszi a jelenetet.

1.-2.évad:
Zseniális ahogy Escobar összehozta a birodalmát, és zseniális ahogy a politikai ambíciói , és mert nem tud veszíteni , össze is omlik az egész. Szépen. Lassan.
Ahogy a nép „Robin hoodjából" egy tomboló terrorista lesz.

Zseniális az egész sorozat, a színészek, az opening, a zenék is illenek hozzá (habár az op-on kívül egyik se lett kedvenc.)
3:évad:

1-2 évad. Soha nem érdekeltek a droggal kapcsolatos filmek, témák, de hát, van amikor az ember feladja az elveit. Érdekes volt az, ahogy feldolgozták a valós/nem valós történéseket, Escobar életét és az ellene folyó harcot. Elképzelhetetlen mennyiségű pénzt szerzett a drogkereskedelemből, amit biztosan nem a szegényekre költött, bár próbálta magát a nép megmentőjének beállítani, miközben csak egy aljas gyilkos volt. A készítők ügyességét mutatja, hogy képesek voltak 3 évadot összehozni
3. évad. Összességében nem volt olyan „látványos”, mint az Escobar korszak, de ugyanolyan erőszakos.

Hát, igen. Így kell „megtörtént események alapján” sorozatot készíteni. Instant klasszikus.

A 2. évad legalább olyan jó, mint az első. Ugyan itt a vége felé vannak lassabb részek, viszont ezúttal Boyd Holbrook sem tűnt úgy, mint egy bajszos Justin Bieber imitátor. Ezúttal is jól vannak vegyítve a leforgatott és az eredeti felvételek, pont annyi és pont akkor, amikor kell. Egy-két helyen éreztem hatásvadász dolgot, mert azért nem mindig lehet tudni, mi a valóban megtörtént és mi a fikció. De nem csalódtam és hozta simán az első színvonalát. Egy év és jöhet a folytatás!

Az első két évadban Wagner Moura olyan tökéletes Escobar volt, hogy utána már csak lejtmenet jöhetett. A harmadik évadban már nagyon öncélúnak tűnt az erőszak, nem mintha előtte nem borzasztott volna. A mexicoi Narcost egyelőre nem akarom megnézni.

Hogy őszinte legyek, az első évad első felére már nem emlékszem, mert két éve kezdtem nézni, aztán – nem a sorozat hibájából – nagy szünet következett, és most sikerült befejezni. Kompromisszumos együttnézésnek szántam, hogy én majd elleszek az életrajzi meg történelmi érdekességekkel meg Pedro Pascallal, és állítólag jól megcsinált sorozat úgyis, míg a másik fél örülhet a puska- és pisztolyropogásnak meg az akciónak – hát ennél sokkal többet kaptunk mindketten. :D

Jó, eleve meg kellett volna nézni (és el kellett volna hinni), hogy ez thriller, és inkább thriller, mint krimi meg akció, máris több bizalmat szavaztam volna neki. Persze hogy kevésbé krimi meg akció, az itt nem azt jelenti, hogy azokban gyengébb, hanem hogy a thriller-vonal a csúcsra és a csúcson túlra van járatva – mivel darálni mostanában már se időm nincs, és egyébként sem szeretek, a 2. és a 3. évad vége előtt is kénytelen voltam wikipediáról lespoilerezni minden fontosabb dolgot, hogy ne kapjak agyvérzést vagy szívrohamot két epizód között, és tudjak lehetőleg aludni is utánuk.

Ezt egyébként kifejezetten szerettem, hogy a cselekmény legalább 90-95%-a abszolút megtörtént esemény vagy nagyban azon alapul, a fontosabb szereplők mindegyike, és a mellékszereplők nagy része is valóban (egykor) létező személy, és aki nem, sokszor ő is több ember összevonása – és mégsem lesz dokumentumfilm belőle. Örök mondásom, hogy az életnek nincs dramaturgiai íve, de itt a felmutatható bizonyíték, hogy ha van egy jó alapanyag, és azt hozzáértő kezek gyúrják, akkor lehet lehet belőle olyan feszes és ráadásul valósághű történetet írni, hogy a fal adja a másikat. Ezt erősítendő külön jók voltak a rendszeresen megjelenő archív felvételek és fotók, és hogy ennyire jól sikerült a színészválasztás is hasonlóság szempontjából (meg amúgy színészi játék szempontjából is).

Nem különösebb érdeklődési területem se a drogbiznisz, se Dél-Amerika, se az USA nemzetközi rendőrködései, és ez nem is változott meg, de abszolút élvezhetővé és érdekessé tette ezt a sorozatot, hogy mindenhol olyan emberi sztoriszálakat hoz be, hogy sikerült teljesen bevonódni, és bizonyos szereplőkhöz kötődni, drukkolni, sajnálni őket adott esetben.

Az is egy nagyon jó megvalósítás volt, hogy úgy mutatja meg bűnözők emberi oldalát is, hogy nem állítja a nézőt automatikusan az ő oldalukra (ebben például, most jut eszembe, tök érdekes lenne összehasonlítani mondjuk a Peaky Blindersszel, ahol én azt látom fő vonalnak, hogy az ember megszereti ezeket az eleinte piti, majd egyre komolyabb bűnözőket az emberi oldaluk miatt, és mint a szegényember legkisebb gyerekének, drukkol nekik, hogy túléljék az erősebb kutyákat, és ők kerüljenek ki valahogy legerősebbként – miközben ott is látjuk bőven a morális szürkeséget meg feketeségeket, de mégis egy egész más beállításban). Escobarnál én pl végig úgy voltam, hogy neki nem tudtam drukkolni, vele nem tudtam empatizálni vagy szimpatizálni, csak a környezetét sajnáltam végtelenül, családostul-bérgyilkosostul.

És hát brutális, persze, akinek érzékeny a gyomra a hentelésre, az vagy nézzen mást, vagy erősen készítse fel magát. Nem éreztem viszont soha öncélú tapicskolásnak, eleve nem is időz a kamera soha többet egy-egy véres dolgon, mint amennyivel a sokkoló brutalitást átadja, nem egy erőszakdagonya, de igenis odateszi, még mielőtt bármelyik drogbárót nagyon megkedvelné az ember, vagy drukkolni kezdene neki, hogy igen, ez ilyen, ezek az emberek ezeket a dolgokat csinálták, úgy rajongjátok. Kifejezetten jó megoldás szerintem, nálam teljesen működött.

Ütős minőségi sorozat, a valaha élt legnagyobb drogbáró karrierjéről.

Az első évadban szépen kibontakozik előttünk Escobar elképesztő birodalmának építkezése, megkezdődik az ellene folyó harc. A második évad még jobban tetszett, hiszen az már arról az elkeseredett harcról szól, amelyben fokozatosan veszít hatalmából, majd bekövetkezik a vég. Nagyon érdekes volt látni, ahogy a rivális kartellek szövetkeznek ellene, bekavar a CIA, a DEA-s amerikai főszereplők közül különösen Pena karaktere tartogatott meglepetéseket, plusz a kormányerők rengeteg áldozat árán jutnak el Escobarig. Szép volt a kolumbiai környezet, Wagner Moura játékát is megszerettem, az eredeti filmfelvételek és Murphy narrációja jól kiegészítették a történéseket.
Összességében egy remek sorozatot alkotott a Netflix.