Narcos (2015–2017) 89% 144★

1. évad
Nem igazán ismerem a valódi Pablo Escobar-t, se a körülette zajlott eseményeket, de a sorozatkészítők pöppet részrehajlóak, de ami biztos, hogy a sorozatnak köszönhetően most függő lettem, mármint Pablo személye és világának érdekessége ragadott meg. Kicsit olyan, mint egy kalóz: brutális tettek, kegyetlenség, törvényenkívüliség, de mégis érzel egy rajongást iránta.

2. évad
Komolyan, szinte sajnáltam ami Pablóval történt, tény, hogy kegyetlen volt, de a sorozat az emberi oldalát is megmutatta (bár ismétlem, ez egy kreáció). Nem nézem meg a 3. évadot, nélküle már nem lenne az igazi, a többi bájgúnár annyira nem érdekes és nem tudnék elvonatkoztatni, mint önálló sorozat. Az első évad sokkal szövevényesebb volt, viszont a második évad sokkal akció-dúsabb, bár szinte egyértelmű volt, hol, mikor és miként fog végződni…

Egy újabb minőségi sorozat a Netflixtől. A Pablo Escobar életéről szóló alkotások mostanában nagyon felkapottak lettek. Ez volt az első, amit megnéztem és nem nagyon tudom elképzelni, hogy valami felül tudná múlni. Wagner Moura zseniálisan hozza a figurát, a többiek eltörpülnek a játéka mellett. Az évad nagyjából 15 évet ölel fel, néhol nem a valós történéseket meséli el, ezért annak is tud újat mutatni, aki ismeri Escobar életét. Berendelték a második évadot. Várom.

Az első évad nagyon tömény, akciódús és a valóságban legalább 15 év történéseit taglalja, de a sorozat játszik az idővel és megkavarja azt. Egy ideig próbáltam követni, hogy a sorozat szerint milyen évet írunk és a valóságban mikor történt az adott eset, de ezt hamar feladtam és inkább csak hagytam, hogy magával ragadjon a történet. Rengeteg karakter van, kellett idő, míg a neveket megjegyeztem. A narrálás segít az összekötésben és a valódi felvételek zseniálisak.
A hangsúly végig a drogkereskedelmen van, a politikán, a lehetetlen és nyerhetetlen háborún, mégis a sorok között nagyon szép karakterdrámákat láthatunk. A színészek alakításai kivétel nélkül kiválóak, egy gyenge láncszemet sem tudok mondani. Tetszett a spanyol és angol nyelv váltakozása. Nem féltek bemutatni a kegyetlen dolgokat sem, rögtön a második epizódhoz gyomor kell. Sok a vér, meztelenség, alkohol és cigaretta. Viszont örülök, hogy a rosszakból nem csináltak szerethető karaktereket és egyik oldal sem ártatlan. A kilátástalanság és szenvedés ellenére, azért vannak mosolyogtató jelenetek is (kövezzenek meg, de Peña macskás beszólásain jókat röhögtem).
A második évad 1,5 évet ölel fel, így kevesebb az akció, de több idő jutott a karakterekre, ami tetszett. Egyedül az utolsó két részben Pablo szenvedése volt lassú, de értem, hogy miért kellett az is. A harmadik évad nem ér az elsőhöz fel, de Peña karaktere mindenért kárpótol. Chepéből és Pachoból több kellett volna, Miguelből meg Mariából (Jorgéből esetleg) kevesebb.
Szerettem Steve Murphy karakterét is (az átalakulás, amin átmegy), Colonel Carrillo zseniális volt (egyáltalán nem hősies, de a színész előtt le a kalappal), viszont Javier lett a kedvenc (nem csak Pedro Pascal miatt) nagyon érdekes íve van az ő történetének. Ezenkívül az elnök, a drogbárók, de még az egy epizódos mellékkarakterek is remekek voltak. Többször elgondolkodtatott, illetve mivel a cselekményen van a hangsúly a karakterek vívódásait sokszor apró részletekben kapjuk meg, ami hagy teret a továbbgondolásra. Kedvenc lett.

Rendkívül szórakoztató sorozat, csak az évad vége felé ült le kicsit nekem. Kiváló szereposztás, Wagner Moura egyetlen pillantása odateszi a jelenetet.

1.-2.évad:
Zseniális ahogy Escobar összehozta a birodalmát, és zseniális ahogy a politikai ambíciói , és mert nem tud veszíteni , össze is omlik az egész. Szépen. Lassan.
Ahogy a nép „Robin hoodjából" egy tomboló terrorista lesz.

Zseniális az egész sorozat, a színészek, az opening, a zenék is illenek hozzá (habár az op-on kívül egyik se lett kedvenc.)
3:évad:

1-2 évad. Soha nem érdekeltek a droggal kapcsolatos filmek, témák, de hát, van amikor az ember feladja az elveit. Érdekes volt az, ahogy feldolgozták a valós/nem valós történéseket, Escobar életét és az ellene folyó harcot. Elképzelhetetlen mennyiségű pénzt szerzett a drogkereskedelemből, amit biztosan nem a szegényekre költött, bár próbálta magát a nép megmentőjének beállítani, miközben csak egy aljas gyilkos volt. A készítők ügyességét mutatja, hogy képesek voltak 3 évadot összehozni
3. évad. Összességében nem volt olyan „látványos”, mint az Escobar korszak, de ugyanolyan erőszakos.

Hát, igen. Így kell „megtörtént események alapján” sorozatot készíteni. Instant klasszikus.

A 2. évad legalább olyan jó, mint az első. Ugyan itt a vége felé vannak lassabb részek, viszont ezúttal Boyd Holbrook sem tűnt úgy, mint egy bajszos Justin Bieber imitátor. Ezúttal is jól vannak vegyítve a leforgatott és az eredeti felvételek, pont annyi és pont akkor, amikor kell. Egy-két helyen éreztem hatásvadász dolgot, mert azért nem mindig lehet tudni, mi a valóban megtörtént és mi a fikció. De nem csalódtam és hozta simán az első színvonalát. Egy év és jöhet a folytatás!

Az első két évadban Wagner Moura olyan tökéletes Escobar volt, hogy utána már csak lejtmenet jöhetett. A harmadik évadban már nagyon öncélúnak tűnt az erőszak, nem mintha előtte nem borzasztott volna. A mexicoi Narcost egyelőre nem akarom megnézni.

Ütős minőségi sorozat, a valaha élt legnagyobb drogbáró karrierjéről.

Az első évadban szépen kibontakozik előttünk Escobar elképesztő birodalmának építkezése, megkezdődik az ellene folyó harc. A második évad még jobban tetszett, hiszen az már arról az elkeseredett harcról szól, amelyben fokozatosan veszít hatalmából, majd bekövetkezik a vég. Nagyon érdekes volt látni, ahogy a rivális kartellek szövetkeznek ellene, bekavar a CIA, a DEA-s amerikai főszereplők közül különösen Pena karaktere tartogatott meglepetéseket, plusz a kormányerők rengeteg áldozat árán jutnak el Escobarig. Szép volt a kolumbiai környezet, Wagner Moura játékát is megszerettem, az eredeti filmfelvételek és Murphy narrációja jól kiegészítették a történéseket.
Összességében egy remek sorozatot alkotott a Netflix.