Útvesztőben (1997) 75% 77★

A 90-es évek legjobb (amerikai) misztikus-horror filmje lehetett volna, ha végig tartja azt a rendkívül nyomasztó atmoszférát, amit kb. az első 50 percben hoz, s amely szétpattintja az ember idegeit. A mű egy pontján fordulat történik, ami változást hoz. Így viszont „csak” a 90-es évek egyik legjobb misztikus-horror filmje lett, egyedi hangulattal. :)

Aki rejtélyes, feszült hangulatú alkotásra vágyik mindenképp nézze meg, Lynch kedvelőinek pedig kötelező darab. A mester az ezt követő Mulholland Drive-ban fejlesztette tökélyre ezt az atmoszférát, így a Lost Highway-nek mondhatni egy nagyon izgalmas előzetes szerep jut. Igaz, néhány esetben a trailer érdekesebb, mint maga a film!

A produkció egyik furcsa érdekessége, hogy három színésznek is ez volt az utolsó filmes szereplése: Richard Pryor, Jack Nance és Robert Blake is ezzel a művel búcsúzott a filmvászonról.

A zenei paletta nem semmi! Badalamenti sejtelmes zenéi mellett felcsendül dal az ekkorra már legendás David Bowie-tól, Lou Reed-től vagy az akkor még szárnyait bontogató Marilyn Manson-tól és a Rammstein-tól. Az alábbi tétel eleje többször is felsejlik a filmben, így aki kedvet érez, meghallgathatja a teljes változatot:
https://www.youtube.com/watch…

http://media.interactive.netuse.gr/filesystem/images/20…
Ezek után/Miatta nem nagyon tudtam koncentrálni. *-* *-*
De amúgy igen érdekes film volt.
10/10

Lynch, ő egy külön műfaj. Ennek a filmnek is hiú remény úgy nekiülni, hogy majd megérted, majd követed az eseményeket. Lynch nem akarja, hogy kövesd az eseményeket, ezért csapdákat helyez el a filmnézői beidegződéseknek, és rendre bele is esünk. Csak játszik az érzéseiddel, és ez jól megy neki.

Lynch filmjeit nem feltétlenül a hagyományos értelemben kell nézni. Fel kell adni a cselekmény és a karakterek megértését és menni kell a rendezővel. Nem kedvelem túlzottan a szürrealistást, de ez a filmje most tetszett. Fred és Pete ugyanaz a személy? Renee és Alice esetében még jobban adja magát ugyanez a kérdés. És kicsoda (micsoda) a hófehér arcú alak? Lynch nem akarja hogy egyértelművé váljon, az agyad pedig pörög és pörög akár Fred/Pete elméje.

Feltárult újra a vörös függöny, dimenziók váltakoztak és még a Rammstein is rázendített, haha…Indulok a sivatagba és megkeresem a hófehér arcú férfit, aki jól kiröhög majd. Twin Peaks után kötelező darab! ;-)

Regi adossagom ezt a kultfilmet megnezni. Es de jol tettem. Zsenialis, majdnem tokeletes. A bortonos jelenet vegeig feszulo, erosodo teboly megtoreset nagyon sajnalom, mert addig mesterinek tartom az epitkezest. Aztan tores, es ujabb epitkezes, lassabban, kevesebb pszichedeliaval de ujra ragyogo a kifutas es az osszefesulodes.
A zenei rendezes zsenialis, Bowie, Smashing Pumpkins es a tobbiek… Láv.

Na szoval zseni.

Nagyon.

Egy biztos, ha valami saját kútfőből ered, nála sosem szabad a mindenáron való megértésre törekedni. Lynch filmeibe csak úgy érdemes belevágni, ha az ember hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Na ez sem kivétel, bizarr és hátborzongató… bármelyik vértől csöpögős hentelős horrorral felveszi a versenyt, annak ellenére, hogy ez nem az :) Viszont a zene az mindig, kivétel nélkül, első osztályú, és tökéletesen passzol az eseményekhez, az adott szituációkhoz. Márcsak ezért sem ajánlanám éjszakai mozizáshoz :)

Gondolatébresztő, elvont, félelmetes, misztikus, párhuzamos világok, szex, zavarodottság. Sok-sok szó jut eszembe Lynch újabb általunk felfedezett remekművéről. A vágások, a szemszögek, a hangulat tipikus. Dermesztő érzés, ha másképp kezdjük el látni a környezetet, mint amilyen valójában. És a vörös függönyt tovább lebegteti a szél, éjszakai vezetés a sivatagban (már vártam a Van tüze? arcot, bár tudom, az később jött), valamint emberek akik léteznek, majd nem léteznek. Libabőrös mestermű.

De gyűlölöm ezt a filmet, te úristen! Lynch-et sem komáltam soha, de ez a film aztán végképp kiverte a biztosítékot élvonalban az antiszínészet egyik legkiemelkedőbb alakjával: Bill Pullmannal! :D

Nem vagyok túl érzékeny a horrorra, de ettől mindig kiráz a hideg.