A bárányok hallgatnak (Hannibal Lecter 3.) (1991) 87% 678★

Nagyszerű, mély nyomot hagyó film, ami sosem fog elöregedni (szerintem). A színészi alakítás zseniális, Anthony Hopkins döbbenetes. Minden pillanata feszülten a képernyő elé tapasztott és biztos vagyok benne, hogy sokáig tele lesznek vele a gondolataim. Imádtam.

A film tetszett, főleg csakis Hannibal karaktere miatt. Anthony Hopkins egy zseni, nagyon bírtam őt, és ahogy a kamerába nézett, az tök szuper volt, és már majdnem ijesztő, amilyen arcot vágott, nagyon profi volt. :-D Ellenben a csaj pfff… szánalmas, wtf, hogy ez mit keres ott nem is értem… XD spoiler Ez nálam nem ütötte meg azt a szintet, hogy azt mondjam az ő karaktere is bejött, mert hát nem is igaz. De azt bírtam, ahogy Hannibal cukkolta kicsit, meg a rabok is rikácsoltak neki. XD Amúgy voltak nagyon jó részei is, jó kis thriller, krimi volt, feszültséggel teli izgalom, ami be is jött nekem. :-D spoiler Kár, hogy eddig halasztgattam, mert élvezhető volt, kivéve, hogy az a csaj idegesített. XD

Minden idők egyik legtökéletesebb adaptációja, és legjobb filmje. Demme olyan értő kézzel vezényelte le a Thomas Harris regényéből készült filmet, hogy azt tanítani kellene. A könyv lapjai szó szerint megelevenednek a képkockákon, és a Harris által megálmodott, az ember bőre alá kúszó félelem semmit sem veszít erejéből.
A bárányok hallgatnak véleményem szerint korát megelőző alkotás. Természetesen érezhető, hogy a ’90-es évek elején készült, azonban a látottak majdhogynem leugranak a vászonról. A néző szinte azt érezheti, nem egy filmet néz, hanem a kegyetlen valóságot, mely egyszerre művészien szép és hátborzongató.
Újranézve ismét ámulatba ejtett Shore túlvilági zenéje, Fujimoto operatőri munkája, Demme céltudatos rendezése. De mint szinte mindenkinél, nálam is a Foster-Hopkins páros alakítása teszi fel az egészre a koronát. Starling és Lecter között egy beteg, mégis megható, már-már apa-lánya kapcsolat alakul ki a játékidő alatt. Megmutatkozik az emberi lélek sebezhetősége, és mindent legyűrni képes ereje. A két színész hatalmasat alakít. Foster visszafogott, alázatos játékával kelti életre az elsőre törékenynek tűnő, de sziklaszilárd elhivatottsággal bíró Starlingot. Hopkins pedig, hát igen. A szinte démoninak tűnő, a vesédig látó Lectert, aki minden gonoszsága ellenére szintén hihetetlen emberi figura, aki hiába szakítja fel Starling régi sebeit, ezzel teszi azzá a nyomozóvá, akivé mindig is válni akart.
Csodálatos film, melyet nem lehet elégszer látni. A legfőbb Oscar kategóriákban való tarolás nem a véletlen műve.

„Believe me, you don't want Hannibal Lecter inside your head.”

Nagyon jól sikerült film, a színészek is remek választásnak bizonyultak és ezt az évek múlása sem halványítja. Működik a kémia köztük, és Hopkins filmtörténeti magasságokba emeli karakterét.

Megvan a hangulata, néhol igazán megugrasztott, bár Hopkins alakítása ehhez nagyban hozzájárult. A nézése, a hangja elhitette velem, hogy tényleg egy „őrült” gyilkossal van dolgom.
Van benne pár igazán gusztustalan jelenet, ezeket úgy látom nem fogom tudni befogadni ebben a szériában.
A nyomozós szál jó, végig fenntartotta az érdeklődésem.

Valami durva ébresztőre vágytam – újra –, így gondoltam tovább nézem a Hannibál sorozatot. Anthony Hopkins itt csillagos 10000-est érdemel, annyira nagyszerűen alakított. Szerencsére nemcsak néha bukkant fel, így megmutathatta mennyire tehetséges. Ez a szerep baromi jól áll neki, ha a való életben találkoztam volna vele anno a film után, tuti ijesztő lett volna. :-D
Hannibál itt is segít (csak itt egy új nyomozónak), hogy véget vethessenek egy átváltozni kívánó gyilkos ámokfutásának. De vajon elég-e csupán arra a gyilkosra figyelni? Hallgatnak-e még a bárányok?

Én: Híííjááááá, megsimította az ujját!!! :O
Barátnőm: Jobb, mintha leharapta volna…

Piszok erős film, ami belemászik az ember fejébe. Nagyszerű színészi alakításokat látunk, a karakterek közül javarészt még a jókban is van valami hátborzongató, de főleg persze Hopkins játéka volt az, ami kiemeli ezt az amúgy is nagyon jól sikerült alkotást. Félelmetes, izgalmas, nyomasztó, tökéletesen formálja a már-már horrorba hajló thrillert. Azt hiszem, sokat fogok még gondolkodni rajta.

Tipikus old but gold. Nem is értem, hogy eddig ez miért maradt ki az életemből.