A ház, amit Jack épített (2018) 154

The House That Jack Built
152' · francia, német, svéd, dán · dráma, thriller, horror 18

Egy történet a sorozatgyilkos Jack szemszögéből… A férfi gyakran beszélget egy Verge nevű alakkal tetteiről. A film 12 évet ölel fel. Jack a gyilkosságait művészeti alkotásoknak tekinti. Szeretné létrehozni élete mesterművét, még mielőtt elkapnák a rendőrök.

angol

Képek 2

Szereposztás

Matt DillonJack
Ed SpeleersEd
Bruno GanzVerge
Uma ThurmanNő 1.
Siobhan Fallon HoganNő 2.
Sofie GråbølNő 3.
Riley KeoughGyagya
Jeremy DaviesAl
David BailieS.P.
Yoo Ji Taeférfi 2.
Hirdetés

Kedvencelte 13

Várólistára tette 164


Kiemelt értékelések

pocokláma 

lehet nem én vagyok a legjobb személy erre de whatever….
teljesen, 100%-ban és hihetetlenül elfogult vagyok ha egy von Trier filmről kell beszélni. Tényleg nem akarom részletezni miért legyen annyi elég, hogy nagyon szeretem azt a polgár pukkasztó depresszíót amit ő képvisel. Szóval ez a film is olyan volt nekem, hogy kötelező sőt valószínűleg az évben az egyik legvártabb filmem volt.
Ez a film undorító, hosszú, teljesen öncélú, unalmas, művészkedő, beképzelt, hatásvadász, nyers stb… és pont emiatt utálom azt, hogy mennyire is „szerettem”.

Ez pont azon filmek egyikke ahol totálisan megértem ha valaki azt mondja, hogy ki nem állja. Az egész film egy beképzelt ars poetica egy egészen ügyes de sokszor olcsónak ható szimbolikával (Trier filmjei=Jack „művészetnek” beállított gyilkosságai). Teletömve utalásokkal Trier előző filmjeire (többek között itt is megjelenik a Nimfomániásból ismert mindennapi hobbi olyan mint az xy, az Antikrisztus epizódikussága, sőt egy ponton ez a szerencsétlen a spoiler).
Ha nagyon szépen akarnám kifejezni magam akkor azt írnám ide amit letterboxd-on is írtam de nem illene bele ebbe az undorítóan értelmiségi módon megfogalmazott szösszenetbe. (sorry).

Közben olyan ideológiákról áradozik a főszereplőnk mint Hitler ikonizálása, a gyilkosság mint függőség, a nők mint ostoba állatok…és egyéb fini nagyszerűségek. Az ember meg végig gondolkodik, hogy most akkor mit vegyen halál komolyan vagy mit ne. A film azért egyértelműsít sok mindent, de az például pont nem teljesen átlátható, hogy Jack mennyire is a szócsöve Triernek. Mert ott van a másik karakterünk is Verge aki jófej meg normális és az ember nem tudja eldönteni, hogy ő esetleg ugyanúgy a rendező nézőpontját képviseli-e. Mert néha olyan a film mintha a két ideológia összecsapása Trier 2 órás belső monológja lenne megfilmesítve, néha olyan mintha Jack Trier múltját míg Verge a jelenjét akarná megfogalmazni de van amikor Verge vagy éppen Jack van totális idiótának beállítva.

A film amúgy meglepő de az első talán egy órában még vicces is bár én első megnézésre nem nagyon tudtam eldönteni, hogy tényleg vicces akar-e lenni :/
Az egyetlen olyan dolog ami nagyon idegesített az az utolsó 30 perc. Az epilógus teljesen felesleges volt már csak olyan volt mint egy nagy időhúzás az egyetlen egy jó dolog az a folytogató kézi kamerás barlangos rész volt ami olyan mintha én mentem le volna kicsit barlangokat felvenni.
Gondolom plusz pont még a visszatérő Bowie számért bár a korlátolt agyam azt már nem nagyon fogta, hogy ez most csak azért van-e itt mert jó szám vagy azért mert a sztorihoz is hozzá akarnak-e toldani valamit. A színészi játék detto nagyon szuper nem gondoltam volna, hogy Matt Dillon-nak ilyen jól áll az ember darabolás.
Mindenesetre ez az a film amit senkinek nem ajánlanék de ha mégis akkor az ember készüljön fel rá, hogy nagyon szeretnie kell Trier-t ahhoz, hogy ne akarja egy ásóval pofán csapni a végére mert hát..na…

4 hozzászólás
Törpillaa 

Hát ez beteges az tuti. Eszement ez a fickó, de mégis egy zseni. Nem csoda, hogy sosem kapták el a zsaruk, amikor pedig ott volt a lehetőség, nem hittek az áldozatnak. Baromi jó témát boncolgat, elég sok mindent megemlít, ami érdekessé teszi a filmet, és a személyiségét. Vannak benne vicces részek, és vannak durvák, egy pár még sokkoló is lehet aki nem szokott hozzá még az ilyen jellegű filmekhez, de ajánlott megnézni, mert nagyon jó, bár azt be kell valljam néha vegyült bele unalmas rész is. Matt Dillon valami elképesztőt alakított ebben a filmben. Zseniálisan hozta a kényszer beteg, és az örült kombinációt, bírtam a csávót. :-) A vége teljesen meglepett, én nem erre számítottam, nem ilyen befejezésre.

Ascyra 

Én valamiért örülök, hogy ennyire jól megvagyunk Lars von Trier munkásságával. Valahányszor leülök egy filmje elé, nagyjából sejtem, hogy milyen érzéssel fogom befejezni: torokszorító, néma döbbenettel és/vagy forrongó dühvel és acsarkodó gyomorgörccsel, de az egyik legalább minimum.
Meglepő, hogy az emberek, mint én is, ilyen förmedvényeken képesek szórakozni. Trier egy olyan sötét oldalával szembesíti az embert, önmagával, minduntalan, amiről talán nem is tudtuk, hogy létezik (de minimum elnyomjuk vagy egy hűtőkamrába zárjuk ezt az énünket), és ha mégis felüti a fejét és megmutatkozik, akkor a legtöbbünk mélyen hallgat róla, bezárja, megpróbálja semmissé tenni.
Ilyen rögvest a film első jelente is, a fentiek iskolapéldája is lehetne: én hazugnak bélyegezném azt az embert (de legalábbis idegmentesnek), aki nem állítaná bele Uma Thurman karakterének fejébe az épp kezébe akadó eszközt. Rámutat Trier arra, hogy mennyire végtelenül gyűlöletes az ilyen embertípus, mármint amit a nő megtestesít? Igen rá. Mi lenne az általa elfogadott cselekmény a probléma megoldására? Az, amit a filmben látunk. Álszent? Ellenkezőleg, dehogyis! Merész? Ó de még mennyire!
Nagyon nehéz filmnek tartom ezt az alkotást, mely egyben nekem, bármennyire betegen hangzik, volt ugyanúgy egy sokak által meg nem értett, problémás, különc elme érzékeny vallomása is, mint ahogy brutális horror.
Sejtésem szerint von Trier megjárta a poklot és néhol/olykor párhuzamot von antifőhőse és önmaga között – útitársaként az anno Hitlert megformáló Bruno Ganzzal. Micsoda pökhendi, merész lépés volt őt felkérni erre a szerepre? Emlékszünk Cannes-ra? Ez a fickó hihetetlenül szemérmetlen, szemtelen és durván nyers – és én ezt szeretem benne annyira. Ebben a filmben nagyon sok az önarcképekre jellemző elem, és nem bátorkodom azt mondani, hogy néha az ember szeretne Jack lenni, de azt akár vakmerőn is állítom, hogy vannak olyan pillanatai a legelejétől a végéig egyre jobban bedurvuló Jacknek, amikor egyszerűen megértjük még a sorozatgyilkos motivációit is. Elég erősen hangzik? Igen, valóban döbbenetes erre eszmélni, de Trier ezt is képes elérni. S nem pusztán képekkel, de csodálatos monológokkal operál, néha kimondottan dokumentarista stílust használ, s pontosan olyan helyeken helyezi el a narrációt, ahol a lélek már épp átlépte „nembíromtovább” határt, s tart nekünk egy pihenőt, kapunk egy időzített feloldást, hogy felkészüljünk a következő hagymázas rémálomra. Ezekkel a lejtőkkel a film teljes terjedelmében sem képes unalmassá válni, minden pillanatban más és más benyomást gyakorol ránk és a szívünkre, akár külön-külön is. Ez a metodika teszi maradandó alkotássá ezt a művet.
A fényképezést tekintve ez az egyik legszebb műve, amit láttam, s bár az operatőrt illeti a dicséret, az összhang, az a finom, láthatatlan drót, amit összeköti őket, az nemcsak jellemző Trier-re, de kimondottan egyedi hangvételt és látványt kölcsönöz; fantasztikus és maradandó látvány.
A két pont mínusz azért jár: mert egyfelől, a mellékszereplőkben találtam kivetnivalót: Uma Thurman nagyon nem volt alkalmas erre a szerepre, nekem a játéka most kimondottan erőltetettnek tűnt. Egyszerűen kettéválasztottam mint színészt, és mint karaktert és ez nálam ordas hibának számít. Másfelől Trier miatt: nekem nem volt teljes az önvallomás ebben a filmben. Utalások garmadája tárul a szemünk elé, ha végig tekintünk a képkockák sokaságában, nekem mégsem volt kerek egész, mintha Trier zsenialitása mögött megbújna egy fikarcnyi önbizalomhiány; nem engedi teljes valójában megmutatkozni a Világ vs. von Trier csaták kevésbé érdemteli részleteit. Nehéz megfogalmazni, de legegyszerűbben talán: nekem kevesebb Trier lett ábrázolva, (hamár önvallomás), mint amennyit kapni szerettem volna belőle.
Aztán lehet, hogy ez csak az én telhetetlenségem, mert ha van művész, akivel nem tudok betelni egy Élet alatt sem, az egyikük biztosan von Trier lesz.
Nem ajánlom ezt a filmet azok számára, akik most kezdik emészteni a művész munkásságát, semmiképp sem ezzel szerencsés kezdeni, mert a lényegről fogunk lemaradni. Nem ajánlom továbbá olyan emberek számára sem, akik csak a szépet szeretnék látni, a posványt kerülik, a poklot nem kívánják megjárni, mert csak a mennyország érdekes számukra. Nem ajánlom tovább azok számára sem, akik nem szeretik a horrort, gyenge emésztő,- és idegrendszerrel bírnak, és nem ajánlom kb. senki másnak, csak azok számára, akik nem félnek elrugaszkodni egy olyan sziklafalról, amely alatt, a szakadékban, nem látszik, hogy mi rejtőzik annak legmélyén, a takarásban.

2 hozzászólás
julcseee

Túlértékelt film szerintem. Unalmas, vontatott, és számomra túl művészi lett. Nagyon nem jött át ez most, pedig a történet alapján az én stílusom lenne…

Wolly

Hogy is fogalmazzak. Ez a film egy Jack volt. Ölte az emberek idegsejtjeit, és az idöt pocsékolta.
Rajtam kivül még egy valaki maradt a film végéig, a többiek elöbb felismerték a falloszt. Amiböl a filmben nem jutott, inkább a csöcs dukált.
spoiler, pont mint a film. Hiszen ha megnézem, akkor hasonlo mondanivaloja van a Ha eljön Joe Blacknek, régebbi is, mégis mindenki emlékszik rá,nem ugy mint az éhezö vuadalos kiscsajnak azon müvészfilmjére, ami szintén valami házban játszodik. És pont ennyire fog bárki is emlékezni erre a filmre is amagát elitnek és magát müvészinek mondott, a burkolt és kevésbé burkolt szimbolikákat skandálo tábor, akiktöl egyet nem olvastam, de adtak sok csillagot erre a filmre, sugallva, hogy meg kell nézni, mert tuti kihagyod a legnagyobb film élményed, és hogy ök is abba az elvont körbe tartoznak, akik tudják értékelni az értékelhetetlen filmet.
Senki nem mesélt arrol, hogy müvészetnek nem öncélunak kell lennie, hanem az embereket kellene összekötni. Egy olyan film, amiröl a nézök 99% elhagyja a mozit, az nevezzük öncélu fosnak.
Sikerült végül a film és a „ház” is meglett. De tudjuk, hogy milyen

Rahenys 

Nem egy könnyű film, elég tájékozottnak kell lenni, hogy értsük. Szerencsére ismerem Dante: Isteni színjáték c. művét, így végül leesett, hogy Verge valójában Vergilius és a Pokolban vezeti körbe Jack-et.
Az első gyilkosságot teljesen megértem, szerintem én sem tudtam volna visszafogni magam ha a helyében lettem volna. Ilyen idegesítő nővel ritkán találkozik az ember, szinte azt vettem ki a szavaiból, hogy „öljön már meg valaki”.
Az épületek elemzése egy kissé untatott, ugyanis sose érdekelt ez a dolog, de magam is meglepődtem, hogy végül sikerült végigülnöm.
Nem volt egy rossz film, viszont tényleg inkább művészfilm/thriller mintsem horror. Bár voltak jelenetek, amik a horror kategóriába sorolhatók, mégsem volt az. Nálam ez tipikus egyszernézős film, nem hiszem, hogy valaha sikerül még egyszer végignéznem.
Annak viszont örülök, hogy Jack háza végül felépült. :'D

Midnightsp 

„May I illustrate now?”
„There is no avoiding it, is there?”
:D Nagyjából.

Minden szempontból hasonlít a többi LvT filmre max annyi különbséggel, hogy az öreg Lars egyre nagyobb troll és szerintem ezen a ponton már ő maga sem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen magán – lásd Jack és Verge karaktereit. :D A nimfomániásban több volt a humor, ezt itt picit hiányoltam, már ha azt nézzük, hogy mégiscsak egy 2,5 órás monstrumról van szó, ami még többnek érződött, miközben néztem.
Azért a végén spoiler

4 hozzászólás
tetsuo

Ide most bemásolom kényelemből a film kapcsán moly-ra írt kommentemet:
Szerintem az egyik fő „mondanivalója” a filmnek pont az, hogy mennyire káros, hogy olyan közönyös a társadalom, amilyen. A főszereplő sorozatgyilkos gyakorlatilag bármit megcsinálhat kedvére, senkit nem érdekel, beleértve a rendőröket. Egy jelentben az egyik áldozat konkrétan könyörög egy rendőrnek, hogy segítsen neki, mert egy sorozatgyilkos meg akarja ölni, mire a rendőr elhajtja őt. Szerintem egyértelműen a brutalitás legalizálása ellen szól.
A másik fő vonulat pedig az, hogy a művészetnek határfeszegetőnek és kényelmetlennek kell lennie, különben csak szimpla szórakoztatás, lsd.:
https://index.hu/kultur/2018/12/05/magyar_nemzeti_galer…


Népszerű idézetek


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján