A látogatás (2022) 62% 71★

A bevállalós végkifejlet miatt 2 csillag, mert az tetszett. Egyébként szörnyen untam.

Már az elején tudva levő volt, hogy nem lesz egyszerű menet, és igen. Apránként tépi szét az ember idegszálait. Noha gyakran fordult elő a főszereplőink oldaláról a józan észnek erősen szembemenő döntések spoiler, és előrelátható volt hova futtatják ki spoiler a rideg hangulat, a zene, a hiteles színészek, az állandó feszkó végig fenntartották a figyelmem. Borzasztó kényelmetlen nézni, néhol már túlságosan is, ezt a fajta tehetetlenséget utoljára az Eden Lake-nél éreztem. Amolyan dán módra képes maradandóan sokkolni.

Ez a film remekul mutatja be, hogy milyen az, amikor egy rakas szerencsetlenseg vagy, nem hallgatsz az osztoneidre.
Bőr ala kuszo, feszengo-frusztralo film, amivel pontosan el is erte azt a hatast, amit a rendezo ki akart valtani.
Utalatos mozi, roppant diszkomfortosan erzem most magam tole.

Pffffffff ez a film az elejétől a végéig egy piszkosul kellemetlen mozi, azonnali gyomorideg és kitartott az utolsó másodpercig. Tele van, rogyásig tele rossz döntésekkel, az apuka egy iggazi töketlen balfék (aki úgy látszik önmagán kívül mindenkire dühös a saját töketlenségéért), viszont szerintem ennek a filmnek pontosan ez volt a célja. Hogy ezt megmutassa, hogy az emberek megtanulnak nem hallgatni az ösztöneikre, azt hiszed veled sosem … Amikor már megtörténik még akkor sem hiszed el, és csinálod amit mondanak, és csak nézel mint egy barom. Azt hiszem ez volt a mondanivaló, és ha jól gondolom, akkor viszont minden másodperc a helyén volt. Kicsit meg is veregettem magamban a vállam, mert nekem nagyon sokszor jelez a kis lámpa, és mindig hallgatok rá, nem kockáztatok, annyit semmi nem ér, a gyerekemért pedig azonnal pusztítanék el bárkit, akkor jobb ha senki nem áll az utamba. Pffff kell pár nap mire ez a kellemetlen gyomorideg elmúlik.

Töröltem az első véleményem, mert… nem hagyott nyugodni ez a film. Jártamban és keltemben csak ez jutott eszembe, s néhány óra leforgása alatt sem sikerült teljesen megemészteni; csak-csak azon kaptam magam, hogy ezen jár az eszem.
Aztán leültem és átgondoltam és… hát mondhatnám, hogy megvilágosodtam, de ez enyhe öntömjénezés volna, maradjunk annyiban, hogy rádöbbentem a film néhány nagyon fontos közlendőjére, és ha lehet, még szomorúbb vagyok…
Az a mondat, az az egy mondat, abban minden benne van.
Egy férfi kérdez egy férfit, majd egy férfi válaszol a férfinak, és kettejük között a különbség nem csak annyiban rejlik, hogy egymással ellentétes oldalon állnak.
Az egyikük a modern férfi megtestesítője, a másik pedig valami állatias, kőkorszaki lenyomattal éli az életét. És a kettejük szembeállításából következik a film valódi drámája.
És most, ahogy e sorokat írom, olyan mély, iszonytató érzések tolulnak fel bennem… Sokkal több ez a film, mint aminek elsőre látszik. Úgyhogy, azt hiszem, vissza is vonom az előző írásom minden maradékát is: ez mindenkinek való, aki most jelenleg életben van és a XXI. század olykor mocskosul kegyetlen, a legtöbb alkalommal kilátástalan és baromi nehéz életét éli. Ismerje fel, hogy ez róla szól: szól az emancipált nőről, a lágy férfiakról, a nemek között teljesen elhalványuló határokról; szól az álkedvességről, amelyet – ismét köszönjük DRÁGA és mélyentisztelt USA – lépten-nyomon fellelhetsz, csak ki kell menned az utcára. És lássuk be, baromi hülyének kell ahhoz lenni, hogy ne ismerd fel, legalább a második, harmadik emberen, hogy mindez mekora fal, mekkora álca, milyen álruhákban járnak és beszélnek hozzád az emberek. Még a saját családodban is, csak nézzük meg a gyereknevelést a mai cipőben. Ilyenkor mindenki a szívéhez kap: az én gyerekem más, az én gyerekem tökély. Az én férjem más, én más vagyok, én őszinte vagyok!
Dehogy más. Kezdünk egy csodálatos olvasztótégely apró sói és borsai lenni, és egyszercsak elvegyülünk és többé nem leszünk megkülönböztethető fűszerei semely ételnek.
Ha ezt a filmet nézzük, mélyedjünk el benne. Éteri tanulságok sorakoznak benne rendre.
Tanulmány egy nőről, egy gyerekről és egy férfiról. És ugyanakkor tanulmány egy másik gyermekről, nőről és egy férfiról is. Katyvasz? Lássunk át rajta. Gondolkozzunk el rajta, vegyük le az álarcunkat egy pici időre, ne hagyjuk, hogy packázzanak velünk, igenis álljunk szembe a széllel, igenis kérdőjelezzük meg a dolgokat, védjük meg magunkat, ha bántanak!
Nem, nem lázítani akar ez a film. Ahhoz túl szomorú és túl kevés benne a vezényszó.
Ez a film tanítani sem akar. És ezt nagyon sajnálom és ezen… őszintén sikerült elbőgnöm magam.
Ez a film csak rámutat néhány rendkívül aktuális, borzasztó szomorú igazságra.
Megyek, levegőt kell vennem.
Egyedül érdemes megnézni, ha ti előbb ocsúdtok és éreztek rá a mélyére, rátok is vár néhány csendes óra, erre azt hiszem, fogadnék is.
Borzasztó ez a film. És egyben zseniális is… hihetetlen, hogy rábukkantam.

(Előző véleményemből ehhez ragaszkodnék még, a többi kuka: Uramisten :(
Ezt messze kerüljék azok, akik rosszul tűrik a vad kegyetlenséget, lelet tépő képeket.
Az a baj vele, hogy baromi európai minőség, és az amerikai szarokhoz szokott szemet kiégeti.
És végül egy jótanács: amikor a gyereked valami baromság miatt nyíg, ne a hisztire figyelj, hanem a saját ösztöneidre. Te vagy a felelős a gyerekedért, te szabod meg a határait. Sőt, képzeld el, hogy abból, hogy hibázik tanul is, ha hagyod tanulni belőle.
NEM KELL MINDENT A GYEREKÉRT MEGTENNI!

– Szívesen -.-

Hát ezért az időért igazán kár volt!
Mert viszolygással kevert hiányérzeten kívül nem hagyott mást bennem ez a valami :(

A forgatókönyvet szétcincálva lehet problémákba, megkérdőjelezhető döntésekbe futni, ahol az üzenet megfogalmazása fontosabbá válik a racionalitásnál. De az erőszakábrázolása éppúgy lehet i vitatott húzás is. A látogatás azonban mindvégig következetes marad az üzenetének átadásában, amennyiben a karakterek felől értelmezzük. Azzal együtt is, hogy a szereplők bőven hoznak logikátlan döntéseket. Mert éppen erről akar szólni: a mindenáron fenntartott jómodor bénító hatásáról. Nem elsősorban elrettentő tanmese akar lenni. Azt csupán eszközként használja a karakterekből fakadó történet keretezéséhez. A végeredmény pedig egy olyan sokkoló filmélmény, ami után kétszer is meggondoljuk, hogy szóba álljunk-e idegenekkel nyaralás alatt.

Filmkritika: https://www.roboraptor.hu/2022/12/16/a-latogatas-film-kritika/

A rendező érdeme, hogy sikerül végig tartani egy különösen feszült állapotot, aminek a tetőpontja után egyszerre lett úrra rajtam a szomorúság és a félelem, ami jóformán terrorral vegyült. Ügyesen építkezett és ahogyan ment előre a film úgy éreztem magam én is egyre kellemetlenebbül. Már az elején a zenével kontrasztba helyezett szép táj és érzékelteti, hogy ez bizony nem egy térdcsapkodós vígjáték lesz, hanem készüljünk szépen fel. Hiába Hollandia és a jóféle erdei idill, a nyílt mezők, ahol sebtiben dolgoznak a szélerőművek, a felszín alatt bizony itt is van egy gondosan lefojtott agresszió, valami sötéten rejtőzködő. Hiába szép minden, a felszín élettelen és kopár. Jó helyszín volt a steril, zárt környezet és a kevés karakter. Az ember tényleg tök egyedül érezhette magát és ebben az ürességben volt valami egészen rémisztő. Se másféle emberek, se társadalom (civilizáció!!), és az abból fakadó felügyelet. De lehet-e bármire is készülni? Még ha lehetne is, akkor is sokkoló és meglepő a film, főleg az utolsó harmada, még ha abszurdnak is tartottam, a jelentése átjött.
Sok mindenről akart szólni ez a film (pl.: kulturális különbségek, erősebb vs. gyengébb, gyereknevelés, konfrontálódás különböző szociális helyzetekben, maszkolás) nekem valahol mégis egy adott emberi civilizáció végének vészjósló jelentése sejlett fel a legerősebben. Egészen elemien félelmetesen. Mert jaj nekünk, ha a Patrick-ok és Karinok lesznek a dominásnak és szorítják ki a Bjorn és Louise-féléket.
Nagyon jaj, mert akkor mivégre lenne így a világ?

Kényelmetlen. Szerintem ez a szó jellemzi legjobban ezt a filmet.

Uhh… én totál megértem a vendéglátókat. Pont az utolsó kérdés-felelet miatt.
Ugyanakkor undorító amit művelnek. :/