Fehér éjszakák (2019) 93

Midsommar
147' · amerikai, magyar, svéd · horror 18

Dani és Christian évek óta együtt vannak, ám a fiú úgy érzi, ideje lenne lezárni a kapcsolatukat. Egy váratlan tragédia következtében végül úgy dönt, nem ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy szakítson barátnőjével, inkább meghívja őt is arra a nyári fesztiválra, ahova barátaival készülnek. A nyári… [tovább]

angol
magyar

Képek 2

Szereposztás

Florence PughDani
Jack ReynorChristian
Csányi KlaudiaTerri
William Jackson HarperMark
Will PoulterJosh
Vilhelm BlomgrenPelle
Hirdetés

Kedvencelte 7

Várólistára tette 139


Kiemelt értékelések

Nihilchan

Bárcsak antropológus lennék és sok okosságot mondhatnék a filmről, de sajnos nem vagyok az. Azt hiszem, ez a film nem való mindenkinek, nehéz megérteni és elfogadni, éppen ezért abszurdan komikusnak tűnhet bizonyos részeknél. Abszolút megértem, ha valaki inkább viccesnek találta, mint jónak.

Én végig azt éreztem, hogy egyrészt iszonyatosan érdekes ez a közösség és szeretnék mélyebbre ásni a szokásaikban (elvégre gondoljunk csak bele, mennyi ilyen elszeparált, számunkra morbid szekta létezhet a világban), másrészt pedig néhány sajnálatos dolgot leszámítva, mély elégedettséget éreztem a film végén, befejezésestől mindenestől.

Morálisan nagyon érdekes ez az egész, a különböző kultúrák találkozása, hogy ami a világ jelentős részének elfogadhatatlan, addig másoknak természetes. Egyébként számomra kifejezetten vonzó aspektusai is voltak ennek a közösségi életnek, bár nyilván rengeteg dolgot nem tudtam elfogadni.

A látványvilága lenyűgöző és egészen új ízt ad a horrornak az abszolút világos tematikával; ugyanakkor nem volt számomra megrázó élmény, inkább úgy hatott rám, mint egy különleges dokumentumfilm. Egyébként elég hosszú, de engem abszolút elvitt a hangulata, egyáltalán nem tűnt soknak a játékidő, sőt, néztem volna még.

Tényleg boldog lennék, ha nagy bölcsen ki tudnám elemezni a filmet, de ehhez nincsenek meg a szükséges tudásmorzsáim, így csak annyit tudok írni, hogy nekem, szimpla nézőnek sokkal jobban tetszett, mint a rendező előző filmje. Fura ilyet mondani egy ilyen jellegű horror film kapcsán, de egy élmény volt és hálás vagyok érte.

Blissenobiarella 

Engem a szektás témával általában meg lehet venni kilóra, úgyhogy alig vártam ezt a filmet a tavalyi Örökség élménye után. Azt hittem, el fog tiporni, földbe fog döngölni. Ez nem sikerült neki, de látványban, atmoszférában ettől még elsőrangú film. Kíváncsi lennék, mi a véleménye róla egy antropológusnak.
A Midsommar zseniális film, minden téren, de bennem mégis van valami pici űr, amit nem töltött be. Tavaly az Örökségről is úgy jöttem ki, hogy Úristen, mi volt ez?! de most nem. Talán ez hiányzik. Talán csak nem alkotott újat a témában, és ezt hiányolom. Ettől még nem szeretnék senkit elriasztani, nagyon jó film, csak én egy icipicit többet vártam tőle. Az Örökségről tavaly azt mondtam, az évtized legjobb filmjei között lesz. Ez igaz a Fehér éjszakákra is, de a sorban hátrébb áll.
A táncos jelenet volt a kedvencem, zseniális volt.

julcseee

Nehezen tudom hova tenni a filmet, meg így egy nap elteltével sem. Egyrészt egy szürreálisan beteg film, vannak benne horror részek, volt ahol konrketan el kellett fordulnunk nem bírtunk odanezni. Aztán a következő jelenetnel szakadtunk a röhögéstől konrketan nem bírtam abbahagyni a nevetést (hozzáteszem az egész mozi így volt vele, pedig gyanítom nem ez volt a célja a rendezőnek/írónak).
Szóval nehéz meg mindig megmondani, hogy tetszett vagy sem. De kicsit hajlok arra hogy tetszett :)

2 hozzászólás
lilla_csanyi

Amit mindenképp érdemes a film javára írni: a rendező tanult az Örökség hibájából, és nem csapta össze a végét. Ez egy logikus, kerek, lezárt sztori. A képi világa elképesztő, ez a sok fehér, meg szín meg szétkent pasztell nagyon jól erősít rá az egész dolog nyomasztóságára. Bőven van min kattogni, miután kijöttél a moziból. Ráadásul nem csak a jelenlegi mozikínálattól tér el teljesen (értsd: nem animációs, nem valami nagy Franchise X edik filmje, nem bugyuta vígjáték és nem is egyike a 3 db Oscarra forgatott filmnek) hanem úgy általában bármitől, amit eddig láttam. Egyszerre érdekes, nyomasztó, nagyon szürreális, beteg, és emiatt néhol rettentően vicces is. A moziban nem mi voltunk az egyetlenek, akik néha – nem jókedvükben – felnevettünk, mert eszünkbe jutott hogy ÚRISTEN MI A F…OM EZ AMIT NÉZEK.

Érdekes lenne utánaolvasni antropológus szemmel is, bizonyára aranybánya a film ilyen téren.

Amit én sajnáltam, hogy hiába volt jól átgondolt a történet, valahogy Dani drámája nem volt annyira elemi élmény, mint az Örökségben fókuszba állított családé. Ott fojtogatott a légkör és napokig velem maradt, itt túl tudtam lendülni rajta gyorsan. A karakterek is szerintem felszínesebbek lettek, amit sajnálok.

Horrornak nevezni túlzás, itt megint inkább a drámán van a hangsúly, és még riogatós jelenetek sincsenek, szóval inkább…weird dráma. A 18-as karikát a brutalitás és a meztelenség romantikus elegye indokolja.

Nem tudom jó szívvel azt mondani, hogy ajánlom, mert aztán én leszek a hibás hogy mi ez a beteg sz.r amit ajánlgatok, de azt se hogy ne nézzétek meg. Ha akartok látni egy olyan filmet ami más mint a többi, és vevők vagytok a szektás tematikára, meg a szürrealitásra, akkor hajrá.

1 hozzászólás
Kingslayer

Hátöhhmmm… eléggé unatkoztam. Többet vártam a kezdés miatt. Sokkal. Sokkal durvább tripeket, durvább eseményeket, brutálisabb mélységeket, testi-lelki poklot, pláne, hogy +18-as a film. De ezt a filmet nem tudtam komolyan venni, nem tudtam beleélni magamat. Azt éreztem végig, hogy a rendező vért izzad, hogy elérjen a lélekhez, de még csak a felszínét sem karcolta részemről. Továbbá azt is éreztem, hogy a választott témáihoz csak felületesen konyít, mind a drogokhoz, mind a szektákhoz, mind a skandináv mitológiához. Hiteltelennek éreztem, nem tudtam hinni a filmnek, csak pislogtam, mit akar ez nekem beadni…? Ha durva horrortripet akartok, javaslom a Climaxot. Az ott volt a szeren. Az Örökséget is untam, azt hiszem, ez a rendező nem lesz a kedvecem Jut eszembe! Azt is éreztem, mintha Laars von Trier hangulatait próbálná elcsípni. Próbálná… Ahhoz egy „kicsit” még gyúrni kell, és bátorságot meríteni a tabuk legperverzebb kiteregetéséhez, és pláne arra, hogy botrány lesz a filmből, betiltás, és erősen rétegfilm kevés bevétellel. Attól, hogy van pár halál meg a nők üvöltve, magukat földhöz csapkodva hisztériáznak, nem fogja megérinteni a lelkemet, nem, hogy felzabálni. Még csak kényelmetlenül sem éreztem magam. Pedig én azt szeretem, ilyesmire is számítottam, és nem kaptam meg, nos, ezért vagyok ennyire pipa a filmre.

1 hozzászólás
BeL1eVe

Tavaly az Örökség lelkileg belegyalult a betonba, ez a film viszont úgy tudott lenyűgözni maximálisan, hogy azért jócskán embert próbáló darab. Két film után bátran állítom, hogy Ari Aster egy rendező zseni. Olyan mesterien tud atmoszférát, fokozatos, egyre durvább nyomasztást és ezekkel együtt sztorit mesélni, hogy arra nehéz jelzőket találni. Elképesztő, ahogy bánik a kamerakezeléssel, ahogy a hidegrázós zenét tolja az egyes jelenetek alá és ahogy a szimbólumait használja. spoiler
Nagyon jól formálja meg a karaktereket is, egyszerűen árad belőlük a természetesség, ahogy kommunikálnak, reagálnak egymásra és a körülöttük lévő dolgokra. spoiler
Nem tudom amúgy, hogy Ari Aster-nek mitől ment szét a valós kapcsolata, de szerintem nagyon megviselhette a dolog. Most hogy így ráaludtam a filmre és visszagondolok rá, jó pár helyen tetten érhető az akkori lelki állapota spoiler.
Az év legjobban várt filmje volt ez számomra és most hogy valamennyit emésztődött bennem a látottak (mert ez tényleg abszolút színtiszta rétegfilm és nehéz), úgy vagyok vele, hogy hozta bőven azt, amit elvártam tőle. Egyszerre kápráztatott el, hökkentett meg és tartott folyamatos nyugtalanságban a film, erre pedig csakis a zseniális jelzőt tudom rátűzni.
Mondanom se kell mennyire rettentően várom a rendezői változatot.

1 hozzászólás
csokidani 

Az Orokseget nagyon szerettem. Ezt sose fogom.
A felutes jo, bevezeto resz jo. Am utana nekem valahogy nem. Eleve kiraz a hideg minden szektas, uniformizalt dologtol, vallastol. Ettol fuggetlenul lehetett volna olyan a film hogy bejovos legyen (volt mar ra pelda). Valahogy a borom ala kuszott be egy cseszettul kellemetlen erzes az egesztol, ami miatt neha azt eresztem h jo film, neha meg h rohadt idegesito. Voltak benne pillanatok, momentumok, kepi megoldasok amik tetszettek, de ezek csak ropke megoldasok voltak. Az aktusos resznel aztan vegkepp elengedtem, nevetsegesse valt az egesz visszamenoleg is. Ertem h mit akart volna a rendezo elerni, de nem sikerult (nalam).
Osszesegeben megertem h ha valakit megtalal akkor imadni fogja, es ennek az ellenkezoje is siman rendben van.
Magam reszerol remelem mihamarabb kibujik a borom alol ez a kellemetlen erzes, mert ez nem az a jofajta…

Kiskakukk 

Hát, ö, izé…. *köh*
Hogy finoman fogalmazzak: úgy tűnik, a rendező is begombázott a szereplőkkel együtt. :D Mi végigrögtük a filmet, inkább volt ez abszurd komédia, mint horror.
A rendező korábbi munkái kiválóak. Ez csak közepes.
A mackóért azért haragszom.

TLD

Robert Darnton történeti antropológus A nagy macskamészárlásban spoiler szembesíti olvasóját a 18. századi francia népszokások modern korunkhoz képest való másságával, „értelmetlenségével”.

Anno egyeseknek vicces volt cirmosokat hentelni, de nem csak értelmetlen öldöklésről volt szó, hiszen rejtett szimbólumok hada kötődött a sok doromboló kedvenchez. A macskaéletek kioltásával a nép fiai üzenetet küldek egymásnak és a felsőbb osztálybelieknek. Mi viszont már itt a 21. században kevésbé vennénk a lapot, ha valaki ilyet tenne.

Valami ilyesmi (a kulturális szakadék okozta kényelmetlenség érzése) lehet a magyarázata annak, hogy a moziban szinte senki nem bírta megállni röhögés nélkül ezt a filmet. Jó, akkor már én sem bírtam ki, amikor spoiler

Mint az Örökségben, úgy itt is gyönyörű képi világgal és emellett emberi szereplőkkel van dolgunk. Igen, a szekta tagjai sem szörnyetegek vagy pszichopaták, a saját kis világuk szempontjából teljesen érthető személyiségek – ez hatalmas plusz a filmnek. Rítusaik aprólékosan be vannak mutatva és remek történetben vannak elmesélve. A közösség működését, szektás egységét egy-két jelenet frappánsan ábrázolja – spoiler

A film érdekes feladvány antropológusoknak és vitákat generálhat a kulturális relativizmus kérdéséről. Mert ma ugyan az itt bemutatott közösség szektának és abnormálisnak minősül (szerencsére, vagyis remélem), de nem is olyan sok évszázaddal ezelőtt még ennél cifrább népszokások voltak elterjedve Európa közepén.

Ja és a film újabb cáfolhatatlan bizonyítéka az MTA által (már nem sokáig) elhallgatott svéd-magyar rokonságnak – a svéd környezet szakasztott olyan, mintha csak itt forgatták volna a filmet ;)


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján