anyám! (2017) 184

mother!
121' · amerikai · dráma, thriller, horror 16

0 díj · 3 jelölés

Egy házaspár kapcsolatát próbatétel elé állítja, amikor hívatlan vendégek érkeznek az otthonukba, megzavarva ezzel nyugodt életüket.

angol
angol · magyar

Szereposztás

Jennifer Lawrenceanya
Domhnall Gleesonidősebb testvér
Ed Harrisférfi
Javier Bardemő
Michelle Pfeiffer
Brian Gleesonfiatalabb testvér
Jovan Adepopohárnok
Marcia Jean KurtzTolvaj
Kristen WiigHírnök
Hirdetés

Kedvencelte 21

Várólistára tette 229


Kiemelt értékelések

Törpillaa 

Nekem ez nagyon bejött. Tetszett Jennifer Lawrence színészi játéka, nagyon erős, és határozott volt egész végig. Bár nem nagyon ért el velük semmit. Eleinte még hallgattak rá, de utána már semmibe vették. Nagyon szimpatikus volt számomra, de Javier Bardem is tetszett, bár ő annyira nem volt szimpatikus. Kezdetben még normális volt, de ahogy haladt a film tökre megzakkant. A filmben rengeteg érzés fel volt vonultatva, mindkettőjüknél. Míg Jennifer volt a középpontban, a pasié volt a főszerep. De Jennifer látványosan hozta az érzéseit bitang jó volt a csaj. Egyáltalán nem csalódtam benne. :-D De aztán eljött a káosz kegyetlenül, de nagyon látványosan, hát én annyira sajnáltam szegényt, főleg a végére. spoiler

Sydney 

Vagy nagyon jókor vagy éppen egy nagyon rossz pillanatban talált meg ez a film. Elég régóta halogatom már, de nagyon örülök, hogy végre rászántam magam.
A film eleje szinte idillikus is lehetne, boldog(nak tűnõ) pár, nyugalom. Viszont Ed Harris karakterének (Férfi) felbukkanása mindent felborít. Ettõl a pillanattól kezdve Jennifer L. (Anya) hiába kapálózik, vergõdik, próbál „értelmet verni” a férjébe, csak sodródik és olyan mintha a falnak beszélne. Senki nem foglakozik vele, majd megjelenik a Nõ és a két fiú (Káin és Ábel?), szerencsétlen Anya csak pislog, hogy mégis mi veszi körül. Ahogy hirtelen megjelenik az embersereg, és többször rászól a párra, hogy szálljanak le a szekrényrõl, mert nincs még a falhoz rögzítve, számomra a film egyik legszomorúbb pillanata. Tényleg ilyenek az emberek?! Csak mondjuk és mondjuk, és a másik meg sem hallja, pont letojja, százszor elmondjuk, hogy ne, de csak azért is…
A gyermek fogantatása átvezet a történet második feléhez. Szerintem már az is sokat jelent és elõrevetíti a tragédiát, ahogy spoiler. A korábban alkotói válságban szenvedõ férj megtáltosodik elkészül a második műve (Újszövetség?). Az Anya mindenórás, de a férj inkább az õt istenítõ (!!??) rajongókkal bulizik.
Annyira együttéreztem az Anyával, azt hittem megszakad a szívem a kicsiért, és végre megmutatta az Anya az erejét, de mire ment vele??
spoiler
Jennifer Lawrence fantasztikus, Javier Bardem-et eddig se nagyon csíptem, ezután sem fogom sokkal jobban.

LoneWolf

Mégis mi az isten volt ez?
Valaki világosítson föl, mert úgy érzem, hogy ehhez nekem kevés a képzelőerőm…
Mindenesetre ez jelenleg számomra csupán egy káosz és nem a jobbik féléből.

8 hozzászólás
sipiarpi 

Ez nem semmi volt. Nekem tetszett, igaz megviselt. A rendezés jól játszott az érzéseinkkel és szó szerint is közel hozta a nő karakterét, érzelmeit. Végig a nő volt a középpontban, mégis a férfi a főszereplő. Nem írok többet, inkább nézzétek meg. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de megéri.

Mentavirág 

Olyan spirituális szinten tudok együttérezni a Jennifer Lawrence által megformált karakterrel, hogy az:
a) bámulatos; vagy
b) fel kéne keresnem egy pszichológust. hmm…
Na jó, persze, olvastam, hogy Aronofsky miket mondott a filmről, a jelentéséről, de ugyanakkor azt is hozzátette, mindenki értelmezze magának a filmet. Nos, én pont ezt tettem. Nekem ez a film az összes jelenetével együtt egy amolyan „zsenialitás a káoszban” lett, és pontosan tökéletesen bemutatja, hogyan használnak ki egy embert, hogyan élnek vissza a jóindulatával és a szeretetével. Azóta is rengetegszer eszembe jut ez a film és csak azon aggódom, nehogy egyszer én is spoiler. :D Az anya itt a tipikus csendes túlélő, aki igyekszik a jég hátán is megélni, miközben százan csimpaszkodnak rá és taszítanák le a mélybe. Persze egy pontnál tovább senki sem bírja, és óvakodj a megtört ember haragjától, mert nincs nála veszedelmesebb a földkerekségen. Rajta kívül szinte az összes karakter fel tudtam volna rúgni a film egy-egy jelenetében…
Az a baj, sokszor nem is direkt használnak ki az emberek másokat, aláírom. Talán Javier Bardem karaktere sem direkt csinálta – na mondjuk ezt nehéz elképzelnem – és tényleg csak próbálta azt tenni, amihez ért. De attól még nem változtat a tényen, hogy ez a szerencsétlen lány csak ad és ad és ad, a többi meg csak elvesz, és ő már hiába tesz meg mindent, hiába próbál még többet adni, ha egyszer nem tud. És a harag, mikor néha igenis felsejlik neki, hogy „basszus, na itt most tegyünk ki egy STOP táblát, mert nem bírom”, na azt imádtam. Mikor nekiállt spoiler, Úristen, végre, ez az, ne hagyd magad!
És persze oké, engem most jól megtalált a film, nekem tökéletesen megvolt hozzá a hangulatom, mikor annyira elegem van a világból, hogy kb. hátat tudnék fordítani mindennek, nem a legkönnyebb időszakomban vagyok, de majd remélhetőleg ebből is kikeveredek, és nem úgy, mint az anya ebben a filmben. (Azért attól még remélhetőleg messze vagyok.)
Ugyanitt aki a „kaktusz üzemmódon” kívül tud valami jó tippet adni arra, hogyan lehet megakadályozni az embereket abban, hogy kihasználják a segíteni akarásodat, a jó szándékodat, hogy te mindig ott vagy nekik, kérem ne tartsa magában. Én meg szerintem megyek és nézek még pár Aronofskyt, eddig elég jól megértettük egymást és még van pár ígéretes film, amit nem láttam tőle. Szóval jöhet a többi lélekállat karakter, yeah. :D

2 hozzászólás
lollynymph

Egyelőre nem tudok csillagot adni a filmnek, de a végén azzal a meggyőződéssel jöttem ki, hogy valami ilyesmi érzés lehetett kijönni az olyan kultfilmek vetítéséről, mint mondjuk a Harcosok klubja. Egyszerűen észveszejtő ez a film. Az tény, hogy a 95%-ában nem értesz gyakorlatilag semmit. A nézőtéren elhangzott leggyakoribb mondat a „De most mi a $@!#% történik?!” volt, és ezen kicsit sem csodálkozom. Nem áll össze a kép az utolsó utáni pillanatig… De amikor összeáll, az olyan, mint a megvilágosodás. Tisztán kétszer (sokszor) nézős, amíg az ember legalább a töredékét felfogja a szimbolikának és az utalásoknak, bár úgy vettem észre, hogy rengeteg kritikaíró nem értette meg, hogy miről is szól ez a film… Amit nagyon sajnálok, mert én eldobtam tőle az agyam jó messzire és azóta is keresem.

1 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Számomra az „anyám!” egyértelműen életem legnagyobb filmélményei közé sorolható. Nagyon összetett, nagyon erős történet, minden képkockája mond valamit, és rendkívül megrázó. Valószínűleg újra fogom még nézni, de az is biztos, hogy mindig megvisel majd. Aronofsky rajongóknak mindenképp kötelező darab.

„Az eredeti cím „mother!” azaz „anya!”, egyáltalán nem hordozza magában azt a káromkodás jellegű felkiáltást, amit a magyar. Sokkal inkább olyan, mintha egy segélykérésről lenne szó, mintha, mondhatni lemaradt volna a mondat végéről a „Segíts!” részlet.”
Teljes elemzésem az alábbi linken olvasható:
http://todaywiggin.gportal.hu/gindex.php…

Chris90 

Nehéz értékelni ezt a filmet. Nem tudom azt mondani rá, hogy rossz, mert bőven nem az, sőt, régen láttam filmet, ami ennyire lekötött volna végig, és amely ennyire egyedi volt. Nagyon figyeltem végig, hogy a legapróbb jeleket se mulasszam el, de voltak pillanatok, bevallom, amikor nem tudtam hova tenni egyes részeket. Biztos, hogy nem elég egyszer megnézni ezt a filmet, ugyanakkor nagyon kíváncsi lennék végre egy olyan kritikára, amely tényleg ki meri mondani, hogy miről szólt ez az alkotás. Mert könnyű azt írni, hogy „zseniális a film, és akinek nem tetszett, annak nem esett le a mondanivaló”, de érdekes módon, minden vélemény csak közhelyeket használ. Én vállalom, hogy nem vagyok benne biztos, hogy megértettem Aronofsky üzenetét. És merem állítani ezt az azért, mert véleményem szerint nagyon sok mindenről szól, de ezt már egyéntől függ. Nekem benne volt például a művészek iránti rajongás, és hogy ez hogyan táplálja az alkotót, hogy mennyire önzővé tud tenni bennünket az imádat, de ugyanígy említhetném a nők kihasználását és alávetett szerepét, vagy – az utolsó fél órát tekintve – a háborúk, az esztelen öldöklés, az emberi pusztítás elleni kiáltás is játszik nálam. Persze, az utolsó jelenet kicsit átértelmezi az egészet, de a film nézése közben, mikor megpróbál rájönni a néző, hogy mi is lesz itt a lényeg, sok minden eszébe juthat. És a rendezőnek szerintem leginkább ez volt a célja.

A látványvilág azonban valóban eszméletlen, ahogyan J. Lawrence és J. Bardem játéka is (főleg az előbbié) mindent visz. Hangulatában van egy Rosemary gyermeke, meg egy kis Poe is, csak hogy a beteg elméjű költőknél maradjunk.

UPDATE: @meowmimi segítségével sikerült új lényeget látnom a filmbe (ami valójában nagyon logikus, csak nekem nem esett le), szóval a 9-ről megemeltem 10 pontra, mert mindezek fényében tényleg a filmtörténelem egyik legjobbja ez az alkotás.

snowden

Az első fele szerintem baromi jó, el is kezdtem örülni, hogy talán az év filmje lesz ez, csak aztán a végére maximálisan túl lett tolva… ami meg azért is zavaró, mert nem bonyolultak annyira a film által felvetett kérdések, hogy ekkora ámokfutást kelljen belőlük rendezni. A forgatókönyvvel meg az iszonyat béna vizuális effektekkel ellentétben a rendezés király volt, nameg a hangmérnököt is agyon kell szórni a díjakkal, remek munkát végzett (jól jelzi utóbbit, hogy ez kb. az első film, ahol eszembe jut egyáltalán, h létezik a hangmérnöki szakma).

strangelove 

Számomra ez a film a filmkultúra (egyáltalán: a kultúra), döbbenetes hanyatlását jelzi. Manapság ezt adják el szubverzív művészfilmként. Vessük össze, hogy ez mit jelentett korábban, a hanyatlás (bármennyire is igyekeznek sokan ezt relativizálni vagy egyenesen tagadni – gyakran még a problémafelvetés jogosságát is!) szembeötlő.
Aronofsky jó rendező, kétségtelenül ért hozzá, viszont elképesztően ostoba forgatókönyvíró. A film első fele jól van felépítve, de mindez leomlik a konklúzió alatt, amit ráadásul nem átall kifecsegni. Miközben sokunkat elsodor a hatásosan tomboló káosz, észre kellene vennünk: az egész nem egyéb, csak parasztvakítás. Audiovizuális támadásra a legutolsó Transformers filmben is találhatunk példát, ettől még nem lesz valami elgondolkodtató, rejtélyes, csupán zavaros és gondolattalan.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján