Serial Experiments Lain (1998–1998) 84% 32★

Nem egy könnyen emészthető anime, az egyszer biztos, hiszen rengeteg benne a szimbólum, az első érthetetlen történés, ami miatt sokan nem is értik meg. Én magam is háromszor néztem végig, mire úgy-ahogy összeállt a kép, bár homályos részletek még mindig vannak.

Remek magának a Wired-nak, valamint a való világnak a szemben állítása, főleg, hogy a néző sokszor maga sem tudja, hogy éppen hol van, hogy a karakterek, akiket lát, valósak-e, vagy csak a számítógépes világban léteznek. A kettő párhuzamos mutatása pedig maga a tökély. Az ember pedig csak kapkodja a fejét az amúgy egyáltalán nem pergő történet közben, hogy rájöjjön, mi is történik ebben a rettentően összetett történetben, ahol sosem lehet eldönteni, mi valós és mi nem.

A legszembetűnőbb pedig, hogy az animében az openingen és endingen kívül nincs háttérzene. Viszont hallod a lépteket, az áram futását a vezetékekben, az ajtó nyitódását, amikre egyébként nem is figyelnénk. Ez az anime annak való, aki szereti a csöndet, és a meghökkentő, nem mindennapi, igencsak agyalós sztorikat.
A grafika szintén nem mindennapi, mivel igyekszik úgymond reálisan ábrázolni a karaktereket, vagy legalábbis reálisabban a megszokottnál.

Engem lenyűgözött, lenyűgöz ma is, bár teljesen még mindig nem értettem meg. Talán egy újabb újranézés nem ártana.

Érdekes és izgalmas anime volt. Sok mindenen el lehet gondolkodni, amiket menet közben feldobott: való világ vs. internet, hálózat és kapcsolatok, emlékek, tudatalatti és kollektív tudattalan stb. Mégis sokszor azt éreztem, hogy csak egymásra vannak hányva a dolgok, jól összekeverjük, és majdcsak kijön belőle valami… összeesküvés-elméletek, Daniken és a földönkívüliek, istenek, hamis próféciák… Ami viszont a legmegérintőbb ebben az egészben, az a magány, az emberek elszigeteltsége, és hogy ezt milyen jól ki lehet használni, mert hinni akarnak valamiben, és tartozni valahova…

Ha nem írtam volna még, ez a világ legjobb animéje.

Nagyon érdekes anime volt. A grafika nem valami szép, bár egy ’98-as műtől nem is tudom, mit vártam (és ezzel tényleg nem leszólni akarom az akkori műveket).
A történet nem rossz, de valahogy mégsem az igazi. Nem nagyon szájbarágós, úgyhogy nagyon figyelni kell, hogy mindent meg lehessen érteni. Nekem nem is ezzel volt bajom, hanem inkább azzal, hogy a sztori hol lassan, hol pedig gyorsan haladt – de olyan gyorsan, hogy alig lehetett követni, nekem legalábbis nehéz volt.
Az anime valódi tartalma, a filozófiája viszont nagyon tetszett. :)

Sok rétegből felépülő anime, a teljes felfedezéséhez és megfejtéséhez teszek még egy kört vele később. De addig is, a benyomásaim:
– Itt is, mint a legtöbb anime esetében, adni kell neki pár résznyi esélyt, hogy beinduljon. Nálam a 4-5. résznél volt ez. Onnantól viszont nem lehet abbahagyni.
– A vizuálja történetmeséléskor régimódi. Viszont atmoszférateremtésben 10/10. Nem tudom, hogy láttam e már valaha ilyen brutál depresszív, szorongató, elszigetelt hangulatot árasztó animét, vagy bármi egyebet.
– A zenék is jók (bár általában teljes a csend / zörejek hallatszódnak). Sőt, itt még az opening sem egy irritáló f_s, mint az animék 99%-ánál.
– Egyelőre azt látom, hogy felsorolhatatlan mennyiségű témát és kérdést feszeget. Sokszor a semmiből, váratlan pofonként értek ezek a gondolatok, mert annyira lassú, nyugodt tempójú, leülteti az embert (főleg az első részekre jellemző). Viszont válaszokat nem ad, sem irányt. Vagy csak én nem találtam. Nem várok szájbarágást, viszont szeretem, ha egy történetben vannak álláspontok. Ezért hiányérzetem van. Szerintem a lassú, üresjáratokat megtölthették volna több magyarázattal.

Nagyon bizonytalan vagyok a pontozást illetően. Vagy én vagyok kevés ehhez az animéhez, vagy az anime kevés hozzám. Nem derül most már ki. A tematika érdekes volt, de annyira szakadozó, művészieskedő volt az egész, hogy kifolyt a kezeim közül minden összefüggés. A végére meg már csak túl akartam lenni rajta.

Hat, en ebbol nem ertettem sokat elso nezesre, de eggyertelmu, hogy valaki akart vlm uzenetet atadni az identitasrol, az internetrol, es a letezesunkrol. Lehet, hogy tobb ertelmet latnek benne ha megneznem megint, de nem fogom megtenni most. Ez csak fura volt, most Lain volt itt a kiserlet vagy mi, a nezok?

Nagyon furcsalottam az urlenyt ebbe, kb az American Horror Stoory masodik evadara emlekeztetett. Kicsit tul hosszu is volt, szerintem egy reszt lazan lelehetett volna vagni belole. A masik furcsa dolog a dokumentacios film volt. ENyhen emlekeztet a Neon Genesis Evangelionra, es valoszinuleg ha fiatalabb koromban lattam volna ezt sokkal jobban tetszett volna a furasaga miatt.

Az (egyik olyan) anime, amitől megfájdul az ember agya, de a jó értelemben. Nehezen értelmezhető, a virtuális valóság furcsaságai révén szinte követhetetlen cyberpunk thriller, aminek egy-egy részét akár többször is újra kell nézni, hogy úgy összeálljon a kép, de persze így is lehet, hogy átver a látvány. Közben egyre furcsább események történnek, a valóság is kezd összeomlani, míg végül kiderül az igazság… már ha egyáltalán létezik ilyen, és nem ez is csak a virtuális világ egy változtatható szelete.
Nagyszerű mű, de nagyon figyelni kell rá és így is nehéz feladat a dekódolása.

Úgy néztem végig, hogy nem értettem belőle semmit. Abszolút. ((Nem vagyok olyan, aki mögé gondol a dolgoknak, ha nem mondják el mi van, én nem találgatok, elfogadom hogy nem tudom. Biztos ez is egy skill, mondjuk ilyen az ember vagy nem. Esetleg tanulni lehet. Vagy az ember már látott sok hasonlót és tudja hogy álljon hozzá. Nem tudom ki hogy van ezzel, bennem nincs meg.))

Opening: https://youtu.be/Pm9zAtaxwxg (extended, zeneszöveggel)
Egy teória arról, hogy mi az amit látunk: https://youtu.be/KoUmj4D5fjc skapbadoa: Explaining Iwakura Lain (ki kicsoda, mit akar és miért, úgy hogy szerintem konzisztens mindennel, ami a showban van, természetesen SPOILER az egész)