Tenshi no Tamago (1985) 76% 22★

Gyönyörű grafika, főleg a hátterek tűnnek valahogy kortalannak. Az emberalakokon, vagy legalábbis a két főszereplőn azért látszik, hogy mikor is készült a film. A zenéi is csodálatosan illeszkednek az adott jelenethez. A történet nagyon szimbolikus és nem mondanám, hogy teljesen megértettem volna – ez megérne egy nagyon részletes elemzést, az biztos.

Számomra értelmezhetetlen ez a műalkotás. Totális homály.

Akkor miért 7 pont? Mert Yoshitaka Amano figurái elevenedtek meg a vásznon és mert Mamoru Oshii-val közösen valami elképesztő elegyet alkottak. Rengeteg a keresztény szimbolika, ami roppant látványosan és gondolkodásra késztetően van tálalva.

De az egészet együtt értelmezni? Az nekem nem ment. 10 éve sem ment, most sem ment. Elolvastam hozzá pár elemzést is, attól se lettem okosabb.

Pedig valamit mondani akarnak a filmmel, ez látszik. Nálam megmaradt egy sima, de roppant hangulatos, megelevenedő Yoshitaka Amano festmény szintjén. Ami azért így, önmagában sem kevés.

Nem próbáltam mindenáron megfejteni a film jelentését, így nagyon tetszett. Szerintem jól átélhető a történet, annak ellenére, hogy elég keveset tudunk meg. Nem állítom, hogy értem, illetve jól értem a filmet, de talán ez nem is annyira fontos. Egy cseppet vontatottnak éreztem. Az egyik „csúcsjelenetnél” pl. indokolt és kifejező erejű volt, hogy nagyon hosszú ideig nem mozdult semmi, azonban egészében kicsit lassú volt a film, bár azt hiszem, ez illett az egész hangulatához.

Most merült fel bennem először, hogy nem fogom csillagozni a filmet, mert egyszerűen nem lehet bekategorizálni.
A látványvilága elképesztő, nagyon szépen megkomponált képekkel dolgozik, bár hozzáteszem a főszereplők grafikája nem tetszett. A kidolgozott, szinte festői háttérről lepattant ez a kissé gyerekrajzszerű ábrázolásmód. Persze a vége felé megszoktam, meg hát lehet ehhez is egyfajta jelentést társítani.
Az egész film kissé nyomasztó, fura, és annyira elvont, hogy nem is tudtam értelmezni. Még azt is bátor kijelentésnek érezném, hogy sejtem, miről szólt. Inkább ilyen megérzések.
Talán egy újranézés segítene a dolgon, de egy ideig biztos nem kerítek rá sort. Valószínűleg így is kattogni fogok rajta egy darabig.

Értelmezhetetlenül szürreális, de mégis gyönyörű, festményszerű vízió.