Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok (1998–1999) 90% 123★

Hatalmas kedvenc! Imádom.
Humoros, drámai, elég dark, van benne western, van benne sci-fi…
A karakterek nagyon jók, szerethetőek. Főgonoszunk egy rohadék, naná hogy Vicious is kedvenc lett.
spoiler
És a szinkron… Remek magyar szinkront kapott, vetekszik a Yu-yu hakusho szinkronjával, mindkettő mestermunka. Imádom.

Az egyik örök kedvencem a maga nemében. A karakterek imádnivalóak, (Ebben ismertem meg a Corgikat!) a történet többnyire epizodikus, mégis akciódús, drámai, plusz humorban is gazdag, az animáció pedig végig megőrízte a minőségét. Emellett külön érdemes kiemelni, hogy a zenéje az a fajta mestermű, amit magában is órákig el tudok hallgatni, mert minden érzelmi állapotnak megfelel. Mielőtt tehát a Firefly kaszája lyukat ütött volna a rajongók szívén, létezett ez a kis 26 részes, sci-fi / western szösszenet, melynek egyedüli hibája, hogy nincs belőle több, mert ez egy olyan darab, amit az ember bármikor szívesen újranézne.

Végre ezt is bepótoltam :D
Igazából nem tudok többet mondani mint amit már előttem is mondtak sokan :P Örök kedvenc lett ez az anime és a szinkronja is nagyon jó :D Az opening-jét már többször hallottam/hallgattam az előtt is hogy megnéztem volna, egyszerűen imádom, az ending-je is jó *-* A története jól le lett zárva, egy picit szomorú voltam, de tetszett ez így :') A rajzolása is szép, láttam már szebbeket, de nem volt olyan rossz.
Ez is egy olyan darab lett amit szívesen bármikor újranéznék :D

Hihetetlen formaérzék és stílus; hibátlan forgatókönyv; csodás zene és látvány; az egyik legjobb rendezés, amit anime kapott. Tartalmilag sokáig keveselltem, de az utolsó harmadában rájöttem a lényegére. Az egyes epizodókban lévő kisebb „tanulságokat” egyáltalán nem kezeli tanulságként. Ott van pl. a TV-s részből az, mikor a szektavezér monológot tart: „Nem Isten teremtette az embereket, hanem az emberek Istent” – ez ugyebár egy uncsi közhely. De aztán látjuk, hogy a mű egyáltalán nem ezt akarja üzenni: ez a szektavezér valójában csak egy korházágyhoz kötött serdülő fiú. Valamennyi rész így épül fel.
A Cowboy Bebop nem akar semmi újat mondani vagy bármiféle velős gondolatot közvetíteni. Csupán érzéseket ad át, azon keresztül, hogy a szerethető, emberi karakterei élik az életüket. Nincsen komplikált, összefüggő cselekmény. Az igazi drámákból, a múltból csak szeleteket látunk, de ahogy a valóságban, a történetben is minden pillanatot félig beárnyékol. A sorozat úgy közvetít valami nagyon fontosat, hogy teljesen mellőzi a filozófiát. Egyszerű, tiszta üzenete van, ami mégis annyira bonyolult, szavakkal kifejezhetetlen. Hordozza az élet esszenciáját.

A 18. részből a videóüzenet annyira gyönyörű, hogy az egész részt kedvencelem.

Watanabe Shinichiro félig animés, félig az amerikai filmek világát idéző sorozata kultdarabbá vált, és egyben a Samurai Champloo ellentéteként is felfogható (bár ez volt előbb). A története egy szedett-vedett csapatról szól, akik mindenféle őrült ügybe keverednek. A világa meglehetősen erőszakos, az üzenetei, tanulságai pedig mind semmitmondóak és már-már nevetségesen egyértelműen hamisak, voltaképp egy roppant nihilista környezetet teremt magának. Ugyanakkor ebben is felbukkannak a nagyon emberi ellentétek, és a humoros alapszituációba beletolakodó roppant dark főszál és a nem kevésbé kemény epizódok.

Nem vagyok anime-rajongó, nem vagyok jártas a témában, és nem néztem sok animét. A Cowboy Bebop viszont meghatározó volt számomra, nem nagyon találkoztam még hasonlóan igényes kivitelezésű rajzfilm-sorozattal. Mind a rajzok minőségét és stílusát tekintve, mind történetében magával ragadónak tartom. …éééés, ami kihagyhatatlan, az a zenéje. Rendkívül érdekesnek tartom, hogy a jazz milyen remekül kíséri a történetet, és hangulatában is nagyon el van találva. Nem véletlenül ért meg mindenféle kiadást. A mai napig is sokat hallgatom.

Az egyik legstílusosabb anime, amit eddig láttam. A legtöbb tipikus animés klisétől mentes, ami (bár nem vagyok nagy ismerője ennek a műfajnak) szerintem ritkaság. Emellett annyira el van találva minden epizód sztorija, hogy egy élőszereplős sci-fi-akciósorozatként is nagyon ütős lenne.
Azt viszont sajnálom, hogy csak ez az egy évad készült belőle és hogy ilyen furcsa és kicsit keserű lezárást kapott. Kíváncsi leszek, vajon a film enyhíti-e majd ezeket az érzéseket.

Elég sokat láttam az elmúlt időben, igaz inkább háttérnek ment, de azért láttam. No így sem jött be nekem nagyon. Ez nem az én kategóriám, ezért nem is néztem meg már annak idején sem.

Eléggé nehéz helyzetben vagyok, mert a Cowboy Bebop egy kisebbféle kultusznak örvend.
Jelenleg MAL szerint 8,75-ön áll, az Anilisten az 54. legjobb anime. Nekem azonban mégis fenntartásaim vannak a sorozattal kapcsolatban.
A 26 rész szorosan nem kapcsolódik egymáshoz, nagyjából mindegyik egy önálló történetet mesél el. Persze vannak összefüggő szálak, ezek főleg Spike múltjához köthetőek.
Pont az epizódikussága miatt a történetek annyira nem fogtak meg. Inkább a hangulata volt az, ami a képernyő előtt tartott.
Bár első ránézésre sci-fivel van dolgunk, már az első részben lehet érezni, hogy a sorozat inkább a ’70-ees évek krimijeire hasonlít. Később még több műfaj idekeveredik, a western, a vígjáték, hogy csak párat említsek. Van itt „vonatrablás”, űrkamionosok, terrorizmus, kiberterrorizmus, szinte minden, ami kellhet. A műfaji kavarodás meglepően jól áll a sorozatnak.
Ami még a nagy erőssége, azok a karakterek egy része. Spike és Jet a nyughatatlan, és a hidegfejű ellentétét alkotják, később csatlakozik hozzájuk a problémás Faye. A legcukibb viszont Ein, a kutya. Ed halálosan irritált, sok létjogosultságát nem éreztem.
A bűnözők is jópofák, a változatosságra nem lehet panasz.
Ugyanakkor azt sem mondanám, hogy nem nézném újra, mert egyes történetei önmagukban is szórakoztatóak.

Nem vagyok anime rajongó, viszont szeretem a sci-fit és a film noir-t. Ez mesterien ötvözi a kettőt, és a zenei aláfestés is nagyon eltalált. 1-2 évenként újra előveszem és megnézem a sorozatot.