Kaijuu 8-gou (Kaiju No. 8. 1.) (2024–2024) 86% 23★

Nagyon szerethető történet, ha az ember kedveli a katonakörnyezetben játszódó animéket – mondhatom, hogy ugyanazért fogott meg, mint annak idején az AoT első évada, csak ez sokkal humorosabb, sokkal inkább „feel-good” sorozat.
Adott egy alternatív Japán, ahol klasszikus, Godzilla filmekből ismert szörnyek, a kaiju-k járnak. A legtöbb ilyen szörny nem túl okos, de van néhány, számozott kaiju, amelyek különlegesek, és sokkal értelmesebbek a többinél (igen, tényleg érezni az AoT hatást). A főhős, Kafka, gyerekkorában megfogadta egy barátjával, Minával, hogy együtt csatlakoznak a kaiju-k elleni védelmi alakulathoz, de végül csak a lány járt sikerrel: jelenleg a hadsereg egyik legnépszerűbb tisztje, miközben Kafka a belépő vizsgákon sem tudott átjutni. Egy nap aztán a férfi balesetet szenved, és kapcsolatba kerül egy furcsa parazitával, aminek hatására ő maga is kaiju-vá képes alakulni. A körülmények dacára viszont megpróbálja kihasználni az utolsó esélyt, hogy Mina mellé kerüljön a hadseregbe.
Igazság szerint az alaphelyzet tényleg nagyon AoT. Szerintem ezt még a sorozat is elismeri, mert mikor a félig összedőlt házba benéz egy kaiju, az egyértelműen az AoT titános jeleneteit idézi. Van itt átalakulni képes főhős, tehetséges gyerekkori barát/szerelmi szál, vagány, alacsony alkapitány dupla karddal. De mégsem érződik teljesen másolatnak.
Nagyon nagy a hangsúly a főhősök barátságán és a humoron. Az első évadban mindenkit véd a vastag plot armor, de nem tudtam igazán haragudni érte, mert kellett, hogy megszeressük őket, a kapcsolatukat, és ha valóban az első pillanattól bedobtak volna a mészárlásba, ez jelentősen nehezebb lett volna. Ichikawa és Hoshina lettek a nagy kedvenceim (Ichikawa fantasztikus barát, és jó volt látni, hogy tényleg mindenen át Kafka mellett állt és hitt benne, Hoshina meg… jó, na, vagány, alacsony alkapitány dupla karddal. Csak Levi-jal ellentétben ez a srác sírásig vihog minden komikus helyzetben, és mindent is képes túlgondolni), de igazából az egész csapat hozzám nőtt – talán Mina az, aki kevésbé, mert Kafka szemszögéből az ő viselkedése kicsit rosszul csapódott le. Szegény fickó az egész életét felteszi arra, hogy ezt a nőt akarja követni, Mina meg… igazából soha nem áll ki mellette igazán. Persze, introvertált, persze, nem könnyű kommunikálni az érzéseit, és nagyon nagy köztük a rangbeli különbség, de akkor is bosszantott egy idő után, hogy Kafkának Mina a fő motiváció, miközben Ichikawa és Kikoru folyton mellette állnak, és nyíltan kisegítik, miközben az egész csapata tiszteli és szereti, miközben Hoshina is tartja érte a hátát az egész vezetőség előtt, és mentorálja, amennyire tudja. Értem, hogy Mina miatt vágott bele az egészbe, de a prioritások változhatnak, ha ennyi ember fontossá vált az életében.
Kafka egyébként szerethető főhős, és amit imádok benne, hogy az egész stílusa fricska a szokásos anime helyzetnek, ahol a protagonistát simán ki lehet szúrni az egy kaptafára animált háttérkarakterek között. Kafka egy rendkívül jelentéktelen megjelenésű harmincas férfi, összekeverhető bármelyik háttérkarakterrel, végtelenül szerencsétlen a legtöbb helyzetben (de amikor éles helyzetbe kerül, tudja új szemszögből megközelíteni a dolgokat, és előállni váratlan, okos megoldásokkal). Ráadásul nem ugrik a rivaldafénybe – bátor, a maga módján, de le tudja nyelni a büszkeségét, és nem habozik fedezni a társait, ha tudja, hogy nem ő az, aki be fogja vinni a végső lövéseket.
Összességében a Kaiju no. 8 nem életem animéje, nem mozgatott meg annyira, mint például a Frieren, de nagyon szórakoztató, szerethető karakterekkel: tipikus, kikapcsolós shounen anime, de abból a kiváló kategória. Merem ajánlani.

Kicsit fura dolog utólag értékelnem egy sorozatot, de annak idején sajnos elmarad, és a folytatás miatt muszáj pótolnom.

A Kaiju 8-at a hype és értelemszerűen a kaijuk miatt néztem meg.
Eléggé vegyesek voltak az érzéseim vele kapcsolatban, mert egyrészről az animáció eléggé fura, szinte már minimalista, másrészről a történet sem nyűgözött le annyira, hogy érdemben lekössön. Sokáig a kiképzéssel foglalkozik és hirtelen bedob két random Kaijut, a 9-est és 10-est, akiket akkor nem is tudtam hova tenni. A szereplőkkel sem nagyon tudtam mit kezdeni. Kafka kettős élete és a számozott szörnyek között vergődik a sorozat.
Az akciók látványosak, a vége felé elkezdett valami kémia is kialakulni a csapat között, a végső ütközet pedig igazán látványos.

Ez az eggyik kedvenc mostani shonen animem. Szerintem jo adaptacio lett, husegesen koveti a mangat. Varom a kovetkezo evadot.

Igazából én Hoshina miatt kezdtem nézni az animét. Az első rész után eléggé el kellett gondolkoznom, hogy nem álmodtam-e az egészet. XD Az egész anime nekem olyan mintha a Solo Levelinget, a Ben10-t meg a JJK-t összemixelték volna. Nem igen szeretem az ilyen típusú szörnyes animeket. Viszont megfogtak a szereplők, a cselekmény. Nekem a sztori 10/8 viszont 10/10-t adtam mert az opening Yungblud dalával valamint az ending a One Republic dalával 1-1 pontot simán megér, mivel annyira jók. :)