Szádra ne vedd! (2024) 73% 96★

Én is azzal a szimpla ténnyel indítanám, hogy nem láttam az eredetit, és a remake előtt kb. nem is hallottam róla, így teljesen ismeretlenül (Jó, ez nem teljesen igaz, mert az előzetesét kb. idén MINDEN más előtt az arcomba nyomták, ami ráadásul rengeteg dolgot lelőtt belőle, így amellett, hogy egy feldolgozásról van szó, ez is levont picit az élményből…) ugrottam fejest ebbe a Sugár moziünnep alatt, hisz kinek ne érne meg egy „új” film 990 forintot?
Az is lehetett volna a címe, hogy Red Flags – The Movie, és szinte végig azt kérdezgetnéd hangosan a főszereplő család tagjaitól, (főként az apától) hogy: DE MIÉÉÉÉÉÉRT?! (spoiler) Tényleg az a legijesztőbb benne, hogy azon sem lepődtem volna meg, ha az elején, vagy a végén bemondják: „Megtörtént események alapján.”, hisz semmi igazán hihetetlen nincs benne. Egy teszetosza, óvatlan / idióta társasággal ezt simán megcsinálhatná bármelyik pszicho / szociopata, ha van elég türelme és kitartása, na meg persze többnyire ügyesen hazudik is mellette. (spoiler)
Egyébként nagyon lassan építkezik és kellően kínos az egész, de a lehető legjobb értelemben. Szinte folyamatosan várod, hogy mikor siklik ki ez a sokáig viszonylag nyugisan zakatoló kis vonat, ami fokozatosan válik egyre nyugtalanítóbbá. James McAvoy a Split (Sebezhetetlen trilógia) után végre újra megmutatja, hogy mekkora állat tud lenni egy-egy ilyen szabadabb, őrült szerepben, (Oscar bácsi lassan nála is kopogtathatna már.) de Mackenzie Davis is remekül játszott. Ugyan az előzetes rengeteg lényeges momentumot lelőtt a cselekményből, mégis maradt pár kisebb fordulat, ami azért meglepő volt, ha nem is mindig pozitív módon. Vegyük példának azt, hogy a történetünk minimum 3 helyen korábban véget érhetett volna, ha a „hőseink” értelmi szintje picit más értékeket mutat.
– A család teljesen észnél van: spoiler
– A család legalább félig észnél van: spoiler
– A családnak legalább egy csöpp esze akad: spoiler
Fuh… nagyon felhúzott ez a film, de ennek ellenére, furcsa módon mégis imádtam. Picit engem is ráébresztett arra, hogy talán én is néha kényszeresen kedves és közvetlen vagyok, ami többször sodort már kényelmetlen szituációkba. Ezeket egy szimpla őszinte „Nem.”-mel elintézhettem volna, ahogyan ők is.
Egy dolog miatt azért haragszom. A soundtrack választás piszkosul kínos. Persze jó okkal, hisz olyan dalokat választottak egy-két pillanathoz, amik nagyon nem illettek az adott helyzetbe és pont ettől feszültebb lett az egész. Rendezői szempontból érthető és okos döntés, de pont olyanokat, amiket szeretek is? Ne már!
Mindenesetre kifejezetten ajánlom mindenkinek, aki egy ütős kis thriller-re vágyik, mindenféle fölösleges jumpscare nélkül. (spoiler) Nekem talán még az év 10 legjobbja közé is befér.

Nem láttam az eredeti filmet. Nem tudom, hogy azzal együtt milyen lett volna, de így, önmagában (is) teljesen élvezhetőre sikerült.
A felvezetés kicsit hosszú lett, és sokszor untam, noha kellett, hisz rengeteg momentuma volt, ami fokozta a feszültséget (ez nagyban köszönhető James McAvoy alakításának), és előkészítette a közepe-vége felé kezdődő korrekt kaszabolást (ezt viszont néztem volna tovább is), ahol izgatottan figyeltem az eseményeket, emellett néhány tisztességes kivégzést is kaptunk. Igaz, sokszor ezer felé állt a hajam a karakterek, főleg a fájdalmasan ostoba anyuka húzásaitól (cserébe legalább kiderült, hogy a gyerekekkel jól bánik, odafigyel az egészséges pszichés fejlődésüket). Nem véletlenül hangzott el pár „jajbmeg", „jézusom", illetve kínos röhögés a film alatt, de ennyi logikátlanság még megbocsátható.
A gyilkosok, főleg McAvoy megnyilvánulásai egyébként már szinte azonnal tele vannak red flagekkel, nem egy iszonyú betegesen creepy pillanat van, úgyhogy én azonnal elhúztam volna az első találkozáskor, nemhogy elmegyek ilyenekhez nyaralgatni.
8-9 csillag.

Off: Akárhogy is sikerült volna a film, nálam már akkor kapott plusz egy csillagot, amikor McAvoy kijavította a nőt, és helyretette a vegetáriánus és a peszkateriánus közti különbséget, nyomatékosította, hogy a hal is ugyanúgy hús/állat (végre! köszönöm!), és hogy az ipari halászat is rendkívül káros a környezetre.

Szerintem 2 évvel az eredeti után még kicsit korai volt ezt leforgatni. Amúgy nem rossz, de a 2022-es változat jobban tetszett, annak a befejezése sokkal ütősebb, de biztos van olyan akinek meg az már túl “durva”. Nekem ez a spoiler és sokkal kevésbé traumatizáló befejezés ezt a verziót felejthetőbbé tette.

Szórakoztató film volt, McAvoy nagyon rendben van, de számomra közelébe sem ér a dán eredetijének. Az átírások, és a befejezés miatt éppen a mondanivaló lényege veszett oda. A látogatás húsba vágott, a Szádra ne vedd karcolgatja a bőrünket, miközben elmerenghetünk McAvoy kigyúrt testén, nevethetünk viccein. Így lett egy olyan…amerikai film. Kár érte.
+ gondolat: vajon a remake elkészültének köszönhetően többen, vagy kevesebben fogják látni A látogatást? Remélem, hogy többen.

Nekem ezesetben ez a feldolgozás jobban tetszett, mint az eredeti.
Lehet, hogy a „mimózalelkem” miatt van – az eredeti nekem már túl sok volt…
Ez is durva, de mégis emészthetőbb…és James zseniális benne!

Jól követi a Midsommar által is remekül bedobott kulturális szakadék témáját: (Mi fér bele? Én reagálnám túl, ha szólnék?), jól építi a feszültséget és inkább tragikomikus, mint vérfagyasztó. Talán jobban tetszett volna, ha végig megtartja ezt a zavart, kételyek közt tengődő állapotot és inkább a protagonista párnál vagy családnál szakad el a cérna. Nyilván hátborzongató pszicho-thrillerbe nehezebb átfordítani úgy és nehezebb a nagyközönségnek is eladni, de azért a maga Szalmakutyák-feelingű katarzisával sem volt rossz élmény. Mindenesetre ami igazán értékelhető belőle az jó eséllyel az, amit az eredetiből másolt.

James alakítása.. hibátlan.. nagyon tudja hozni ezt a féle szerepet…
a film, az hagy kivetni valót maga után.. annyira nem nagy meglepi semmi se… sajna.

Nem láttam az eredetit, igazság szerint azt sem tudtam, hogy van eredeti. Egy kihívás miatt került elém az a film, és mikor ilyen darabokat találok, mint ez is, mindig megfogadom magamban, hogy folyamatosan kell kihívásokat csinálnom, mert igazi gyöngyszemekre lehet így akadni. Nagyon kedvelem a horror műfaját, ám mostanában nem igazán vannak jó pszichológiai horrorok, ami pedig a kedvencem. Ez viszont… hát le a kalappal. Izgalmas, pörgős, jó kis sztorival (ami nem világ legjobb sztorija, de mégis izgalmas), és fantasztikus színészi gárdával (minden létező és nem létező kalapom emelem James McAvoy előtt, az az őrület a szemében, és az a karakter amit ő ebben a filmben lenyom… Jézusom!). Megvan a kellő humora, a kellő mobiditása. Összességében horror kedvelőknek szívből ajánlom!

A film olyan egyszer nézhetős. Az elejének szánt felvezetés nagyjából bő egy óra, ha nem még tovább tart ameddig csak a szerelmi cívódás és dráma megy, illetve a „meddig mehetünk el a másinál” labradori bepróbálkozás. Vajon a szádba tehetem még a libát? Na, és elvihetlek vadászni? Rászólhatok a gyerekedre? Meddig hagyod magad?
Na, és hogy miért teszem ezt veled?
Mert: hagytad.
James McAvoy abszolút jól hozza a para Paddy karakterét, aki egyszerre humoros, megnyerő és egy beteg állat a legrosszabb fajtából. Kiara társa pedig.. hát spoiler ez azért több mint undort keltő. Így kicsit új színt nyernek az Agnesnek szánt poénok. Fujj!
Borzongatott? Végülis igen. Határozottan. De! Ez nem volt igazán thiller. Vagyis nem elég százalékban én azt gondolom, hogy sokkal jobb is lehetett volna. A színészekből legalábbis kitelt abszolút.

Láttam az eredeti filmet és örülök, hogy ez másként ért véget.
James McAvoynak sajnos marha jól állnak ezek a szemét@da szerepek, vitte a hátán a filmet. Paddy karaktere amúgy egészen megnyerő és humoros, marha intelligens, nem számítva a mögöttes szándékot; kell ahhoz egy bizonyos IQ, hogy összejöjjön annyi áldozat, hogy megtöltsön egy fotóalbumot. A vége nekem bénázós volt, 1 csillagot ezért levontam.