Pearl (X 2.) (2022) 75% 108★

Én az első X-et nem láttam. (nyilván ezt követően meg fogom nézni).
Ajánlásra néztem a filmet, mert olyan… horrorhiányom volt az utóbbi időben – nem igazán fogott meg semmi, unott ez a nyár a felhozatalt tekintve, vagy én vagyok unott, nem is tudom. De a lényeg inkább az, hogy Mia Gothnak különös érzéke van a bizarr cuccokhoz. Ő maga is elég érdekes látvány, az egész lénye valami éteri dologgal van átitatva, olyan, tündéri külsőbe bújt pokol tüzére való succubus. Szóval érdekes, és lássuk be, pályáját tekintve hálás eleggyel rendelkezik, mondanám, hogy szerintem simán lehet utódja Swintonnak, de egyelőre, ezt túlzásnak érzem.
A filmre kitérve, nos. Szerintem nem könnyű darab, ha nekilátunk feltérképezni, hogy milyen horrorok vannak a tárhelyünkön és igazán borzongani szeretnénk, akkor semmiképpen se ezt a példányt szúrjuk ki, de semmiképp fáradt estén, mert… hát, nos, igen, agy az kell hozzá. Ha ez nem lenne elég, szem sem árt, mert… és ezt nem tudom kinek kellene megköszönni, (talán rendező) de a színezés összhangban van az épp átadott feszültséggel, az átadandó gondolatokkal, érvekkel, érzelmekkel. Figyeljük meg a szereplők sminkét, haját és nem utolsó sorban, a ruháik színét is. Annyira csodálatos kontrasztot képez, hogy sokat segít majd megérteni magát a filmet. Mert, és csak a „malacra” gondolva is, találni fogunk olyan szimbólumokat, amelyek ismerősek lesznek. Sok filmet látott kollégák biztosan többet kiszúrnak majd, mint én; én mindenesetre kapkodtam a fejem, s volt egy rész, amit meg kellett állítanom, mert nem jöttem rá hirtelen, hogy mitől annyira ismerős. (Előttem is írták, én is csak megerősíteném: sok benne a főhajtás).
Szóval Mia Goth egy zseni, a film rendkívül, sőt kiemelten érdemes a figyelmünkre, de … és fenntartásokkal: csak akkor nézzük meg, ha nem félünk agyalni.
Én zabáltam.

Egészen másként kezeli a horrort, mint az X. Átérezteti azt az idegszaggató mentális terrort, ami brutális szinten emészt fel egy többre vágyó, a szülői árnyékból keservesen szabadulni akaró személyiséget. Illetve azt, hogy ez milyen kitörölhetetlen lelki sebekkel, következményekkel jár. Pearl zsigeri fájdalmát Mia Goth tökéletesen átadja, amit a hírhedt, félelmetesen előadott nagy monológja, vagy a zárósnittben lévő tekintet többszörösen alá is húz. Tandi Wright szintén kegyetlen jó, a hitelesség, hangulat ismét profin kivitelezett. Már most kérném a MaXXXine-t!

Ez most nagyon betalált nálam. Hangulat, zene, képek, színek, és persze Mia Goth, akinek pedig azonnal oda valamilyen díjat, de íziben! Sztori szinten persze nem sok újdonságot mutat fel, de tele van kikacsintással és a nagy elődök előtti főhajtással. Valószínű, hogy a kilencedik csillagot valamikor vissza fogom vonni, de most úgy érzem, hogy nagyon is megérdemli. Így kell neo-retró horrort készíteni. West nagyon rálát egy másik világra.

Ne nézzetek előzetest, mert elég sok mindent elárul.

Ez kellemesen beteg volt.
Abszolut pozitiv csalodas, uditoen friss a mostani tucathorror-dompingben.

Valamiért úgy alakult, hogy a trilógiából a Pearlt láttam először, nem is tudom miért, csak jött a gondolat, hogy nekem azonnal meg kell néznem a Pearlt, és ne érdekel az X. És amúgy is így volt kronológiai sorrendbe, amit én jobban szeretek, mint a filmes sorrendeket, szóval ja leülte és megnéztem. És ez a fiml ugyanazt adta nekem, mint a Holtodiglan (2014), majd aztán a Fehér éjszakák (2019) (majd később a The Love Witch (2016), de ezt az első nézéskor még nem láttam). Elképesztő film, egyrészről imádom Mia Gothot, ami nem titok, egyre nagyobb figyelmet kap, és végre azt érzem, hogy a borzalmas 2000-es és 10-s évek után végre megint itt vannak ezek a horror filmek, amikben játszik, amiket tényleg, igazán lehet élvezni. A kontraszt, ami a filmben van (élénk piros művér, világos setting, kellemes háttérzene) egyszerűen elvarázsolja az embert. Nem lehet nem nézni. És tudom, hogy sokan nem szeretik, de Pearl egy elképesztő karakter, aki megtestesíti a female raget. Akit egyszerűen – antihős jellege ellenére sem – nem lehet nem szeretni. Mia Goth elképesztő Pearl karakterében, talán ez eddigi legjobb szerepe, ez a karakter illik e legjobban hozzá (meg talán még Gabi karaktere a Végtelen víztükör (2023)-ben. Nekem egyértelműen a trilógia legjobbja. És sikerült neki az, ami nagyon kevés filmnek előtte, kedvenc lett első nézésre.

Ahhh, nem írtam fel a dátumot, mikor láttam pontosan… XD
Nyáron, az tuti. júli 12 vagy 13, az is tuti
És nem akartam megnézni, mert az első részt utáltam. De mondom játék mellé jó lesz.
Pláne mert ez szinkronos volt.
És milyen jó! Mert ez sokkal-sokkal jobban tetszett, mint a másik!
Lehet persze az is, hogy Pearl-el sok mindenben tudtam sajnos azonosulni. De maga a film is más volt, mint az első, szóval na, ez tetszett. Nem csillagozom, mert nem emlékszem mennyire tetszett, de szerintem olyan 7-8 talán megvolt. :o

Már az X is tetszett,de szerintem a Pearl már zsánerében is más.Ez nem egy slasher,inkább egy lélektani thriller,egy teljes előzménye annak,hogy valakit hogyan tudnak felfalni a csalódásai,az önbizalomhiány.
Amit szépen bemutat az a film,az valóban az,hogy egy isten háta mögötti farmon az ember lánya semmi különöset nem tud csinálni a napi munkákon kívül.Pearl is más életről álmodozik és jól van felépítve,hogy az álmodozásból hogyan lesz rögeszme,megszállottság.Nem azt mondom,hogy pozitív szereplőnek tartom Pearlt (nyilván nem az),de bizonyos szempontból meg lehet érteni.Sok csalódás után egy kattanás.Ennyi már elég is,hogy valaki elinduljon a lejtőn.
Mia Goth a hátán viszi az egészet.Talán Pearl jobban a középpontban is van ebben a filmben,mint Maxine volt az X-ben és Goth szépen villogtatja meg színészi képességeit.Nem is gond az,hogy a mellékszereplők nincsenek rendesen kidolgozva,ez egy karakterdráma és annak nagyon erős.
A képi világ és a rendezői munka is szép,de Ti West nagyon ért ahhoz,hogy a rendezés hogyan legyen hangulatkeltő.Nem voltak zavaró elemek a filmek,teljesen bele tudtam élni magam,az elejétől a végéig fenn tartotta az érdeklődésemet.
A forgatókönyv is szépen építkezik,de inkább a színészi játékot tartom a film legerősebb elemének.Kiváló előzménye az X-nek és a nemsokára érkező Maxine is izgalmasnak ígérkezik.

Ez merőben más, mint az X. Nem fogjuk a körmünket rágni és nem fog megenni a frász. Ez netto előzmény. Egy lelki fejlődés, hogy miből és hogyan lesz valaki az, ami. Az elfolytott ÉN, hogyan zuhan bele abba a spirálba, amiből már nincs kiút.