Hang nélkül: Első nap (Hang nélkül 3.) (2024) 64% 122★

Eredetileg Jeff Nichols kezéből jött volna, de végül a 2021-es Pig rendezője, Michael Sarnoski vállalta be hogyan is zajlott az invázió első napja a nagyvárosban, amit már a Part II-ben is megmutattak egy pillanatra. A John Krasinski által vezényelt előző két filmet hibáik ellenére még mindig kegyetlen izgalmasnak tartom és nagyon kíváncsi voltam, hogy itt mennyiben lesz más esetleg a hangvétel (kackac).
Sarnoski érezhetően több időt szentelt a drámai élre a maga sajátos módján, de engem a bensőséges mivoltával rendkívül magával tudott vinni, át tudtam élni. A horror elemek lehet, hogy harmadjára már kiszámíthatóak, de ameddig az ötletes megoldások, a lények ijesztő jelenlétei, a káosz hangulat, az idegszaggató feszültséggel társulva túlsúlyban vannak a felróható problémákkal szemben, addig engem bőven le lehet kenyerezni. Lupita Nyong'o kiváló alakítást hoz, Joseph Quinn pedig visszafogott partnerként remekel mellette.
Nekem simán hozta az univerzum kimagasló színvonalát és hát … mit nem adnék egy ennyire imádnivaló, okos cicáért!

Hmm… Legyek szőrszálhasogató? Ez inkább első hét, mintsem első nap volt, nem? Oké, talán így hatásosabban hangzik, de kissé átverve érzem magam.
Komolyabbra fordítva a szót: Szinte köztudott, hogy nem vagyok az első részek rajongója, szóval ettől sem vártam megváltást, így kellemesen meglepett, hogy ez a katasztrófafilmbe oltott dráma végül végig sodort magával, amiben sokat segített a teljesen vállalható 1 óra 40 perces játékidő is. Korábban inkább a szörnyek érdekeltek ebben a szériában, de itt Lupita Nyong'o és Joseph Quinn szála mellett a dögök szinte már nem is érdekeltek. Itt is volt pár buta döntés, meg irritáló ügyetlenség a karakterek részéről, de ezek többsége olyan volt, ami valószínűleg a valóságban is becsúszna egy ilyen helyzetben, így ezekért most nem haragudtam úgy, mint a franchise előző darabjainál. (Pl.: spoiler.) Díjaztam amúgy, hogy talán ebben bántak legkreatívabban a világ hangjaival, hisz figyeltek arra, hogy mi oltja ki, vagy nyomja el a másikat, így esőben, mennydörgések alatt, vízcsobogások mellett, stb. kicsit fellélegezhetett mindenki. (spoiler) Mint írtam az elején, ez a film nem horror. Persze sokszor szinte tapintható a feszültség, plusz akadt benne talán 1 darab, egyébként teljesen fölösleges jumpscare, de ennyi. Ez inkább egy katasztrófafilm / thriller, ami valójában egy haldokló nő igencsak szépen megírt és színészileg tökéletesen eljátszott drámája, melynek során valószínűleg néhány néző is fölteszi magának a kérdést: Mikor véget ér a világ (ráadásul duplán) mibe kapaszkodnál az utolsó óráidban, vagy perceidben? Ha nincs jövőd, mi más marad számodra, mint a múltad és annak egy-egy szép, de másnak talán jelentéktelennek tűnő aprócska pillanata, mint jelen esetben egy spoiler. Bevallom, ebben a brutális káoszban az ezzel kapcsolatos párbeszédek kissé komikusan jöttek ki, de mikor elérnek arra a bizonyos pontra, azért mindenki elérzékenyül, akinek van egy kis szíve, a záró képsorok pedig szinte nem is lehettek volna ennél hatásosabbak.
Számomra mindenképp az év egyik pozitív meglepetése, így már megelőlegezett helye van az idei toplistámon, szóval kissé szomorúan vettem észre, hogy itt viszonylag gyengén áll a pontszáma.

ui.: spoiler

Hatalmas csalódás. Szinte nulla jelentősége van az univerzumépítés szempontjából. Nem tudunk meg sokkal többet az idegenekről, amit az első két filmből ne tudtunk már volna.

Számomra az első két részben azért volt elfogadható és szerethető a főbb drámai vonal, hogy nem a lényeken volt a hangsúly, mert a történetet a késői jövőbe helyezte. Viszont. Itt, ha már visszanyúlt a kezdetekhez, kellett volna annyira bátornak lenni hogy kapjunk valamivel többet az idegenekről. Nemhogy többet nem kaptunk, de szinte még annyit sem mint az előzőekben. És ez zavart. Untatott. Már csak azért is mert itt túl csordulóan nyálas volt a sztori, az első kettőben legalább volt tökösség, itt szimplán biztosra ment a forgatókönyv, hogy minden szív megszakadjon. Halálos beteg, érző és félő férfi szív, cica, már csak a kisbaba hiányzott és pipa minden. Nagyon kevés volt amit kaptam, mert az első nap ugyan bemutatta hogy kaszaboltak le mindenkit, de valójában nem mutatott semmit. Ez azért helytelen a szememben, mert ennyi erővel történetileg egy sima folytatás is készülhetett volna, teljesen felesleges volt visszamenni az elejére. Untam

Eléggé elkapja az embert a sztori (főleg, ha ismeri az előzményeket), csak a végén döbben rá, hogy amit kapott, az egy édes-bús történet egy halálos beteg lány utolsó napjairól, a franchise meg gyakorlatilag egy tapodtat sem lépett előre.
Azt pl. érti valaki, hogy miért kellett felrobbantani a manhattani hídakat? Az idegenek ott voltak kívül is, mi értelme volt ennek?

Az első két részt nem tartom nagy számnak, főleg a sok idióta döntés miatt amit a karakterek hoztak abban, de azért mindenképpen megakartam adni az esélyt az előzménynek is.
Igazából mindenképpen kellemesebb volt, mint a többi, sokkal kevesebbet fogtam a fejemet a történéseken (természetesen itt is volt pár, de érezhetően kevesebb). Persze nem kell most sem valami nagy dobásra számítani, egészen egyszerű a történet a főszereplő egyéni drámája ellenére, de egyszer bőven meglehet nézni. Amikor bejelentették ezt és nem volt nagyon más róla akkor mondjuk reméltem, hogy arról szól, hogy hogyan hozzák létre a 2.részben levő kis közösséget a szigeten, főleg, mert tudtam,hogy Djimon Hounsou is benne lesz ebben. Ennek ellenére a karakterét kb simán kivághatnánk ebből.
Ja, és örülök, hogy a spoiler

Nézhető volt, de részemről moziban simán kihagyható.
Cselekményét tekintve túl sok érdemi dolog ezúttal sem történt: az izgalommal próbál operálni a film, de rám ezek valahogy nem hatnak, így a félelem helyett legtöbbször untam, csakúgy, mint az előző részeket, emellett ezekhez hasonlóan továbbra sem szeretik a logikus megoldásokat. A drámai vonalnak örültem volna, ha nem sikerül ilyen súlytalanra és középszerűre. Az új női karaktert viszont díjaztam: ezerszer kedvelhetőbb és életképesebb, mint a rendkívül irritáló anyuka az előző részekben. Reméltem, hogy többet megtudunk a lényekről, de kb. semmi nem derült ki róluk.
A macska vitte el a showt, és hatalmas pluszpont amiért spoiler.

Onmagaban is egy gyenge posztap film, de a Quiet Place sorozat reszekent meg inkabb szembetuno a verszegenysege.
A draman volt a hangsuly, nem az akcion, ami rendben is lett volna, ha olyan profin, pattanasig feszulten alkotjak meg, mint az elso ket reszt. De itt olyan szinten feltekertek a nyaltenger szintet, hogy feluton mar azon gondolkoztam, rakok egy lavort a TV ala… Izlestelenul, giccsesen tultolt hatasvadasz műdramazas; pocsek, kifinomulatlan szineszi ripacskodas jellemzi a filmet. A nagy elso napbol vegulis semmit nem tudtunk meg, csak annyit hogy egyszer csak jottek az idegenek. Huuu koszi a nagy infohalmazt kedves forgatokonyv iro, ezt az elozo reszekbol is megtudtuk. Hogy egyszer csak jottek.
Ezen kivul semmi, nulla, zero.
A cica mint kiegeszito diszlet szinten tul sok volt; zavaroan sok.
Az Alien koppintas idegen lenyekrol mar nem is beszelek; jok lettek volna, csak annyira copy-paste szornyek voltak, hogy ha azt irjak ki az elejen hogy Alien X-edik resz, azt is elhittem volna. Persze ha jo a film, valszeg nem zavart volna.
Na mindegy is. Pocsek film, irdatlan nagy csalodas. De jo, hogy moziba ehelyett a Longlegs-re esett a valasztas…

Szeretem a szörnyes-menekülős filmeket, amiben inkább ijeszgetnek, mintsem a hentelés menne nagytotálban, de ezt most még én is untam. Egy franchise 3. darabjaként már tényleg elvártam, hogy mutatnak olyat, amit még nem tudunk a szörnyekről, a támadásukról, de konkrétan kevesebbet mutattak annál, amit már tudtunk, ami azért teljesítmény. Gondolok itt spoiler
Maga az ötlet érdekes lett volna, hogy a saját haldoklásunk feldolgozásába belerondít egy szörny apokalipszis, de nem működtek az arányok, Eric karaktere is érdekelt volna, megmutathatták volna párhuzamosan Sam napjával az övét is, aztán a macska „összehozza” őket.
Ill én szörnyfilmben nem keresem a logikát, de szerintem a szörnyek elestek volna egy nagyvárosi zajjal szemben, annyira érzékenyek a zajokra, hogy mégis képesek voltak New Yorkban embert kaszabolni?

A Hang nélkül: Első nap – ami ezen a ponton nyugodtan nevezhető akár spin-offnak is – nem tud és nem is akar többet mutatni abból a világból, ami annak idején az első epizóddal belopta magát az emberek szívébe. Talán erős szóhasználat, de a karakterdráma és cicakontent együttese, valamint a világépítés hiánya egyfajta slendriánságot és öncélúságot prezentál az írók részéről. Nem akartak valami izgalmas, posztapokaliptikus horror vagy esetleg sci-fi-t alkotni, helyette készítettek egy szépnek nevezhető, személyes emberi drámát, ami sajnos nem tud igazán meghatóvá válni ahhoz, hogy kiegyensúlyozza vagy egyenesen megsemmisítse az abból eredő hiányérzetet, hogy itt egy sztori harmadik epizódja, ami nem hajlandó részleteiben foglalkozni a cselekménye gerincét alkotó földönkívüli állat(?) invázióval. Nincs benne igazi feszültség, csak egy keserédes búcsú egy haldokló betegtől, ami ismét mellőzi azt, hogy betömje a saját narratív világának logikai hibáit és hézagjait. Filler, így kihagyható.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/07/16/hang-nelkul-elso-n…