Széttörve (Eastrail 177 trilógia 2.) (2016) 78% 669★

Úgy döntöttem nem értékelem most ezt a filmet. Még csak nem is csillagoznám egyelőre. Meg kell néznem még egyszer. Két okom is van rá. Az egyik, hogy sajnos már csak szinkronosan tudtuk megnézni, ami James McAvoy alakításához nem feltétlenül adott hozzá. Úgy éreztem hallanom kell az ő hangját ahhoz, hogy teljesebb élményt kapjak. Ezen kívül… Nekem senki sem mondta, hogy ha nem láttam egy bizonyos filmet, akkor a végső csattanót nem fogom érteni!!! Ott ültem a teremben és csak pislogtam ki a fejemből, hogy hol az a nagy csavar, amit annyira beharangoztak?! Emiatt csalódott is voltam. Hát mondom itt semmi extra hűb@szdmeg pillanat nem volt, amit már máskor is tapasztaltam Shyamalan filmjénél. Aztán felvilágosítottak. Ezúton figyelmeztetek mindenkit, aki nem látta a
A sebezhetetlen című filmet, és ezt várólistára tette, az MINDENKÉPPEN NÉZZE MEG előtte, mert rohadtul le fog vonni a film élvezeti értékéből! Nem az egész film alatt, csak a végén, amikor felállsz a székből. Négyen mentünk be a moziba, ebből ketten értették a „poént”. Mit ne mondjak, rosszul esett. :D spoiler

Újranézés
Hát így A sebezhetetlen után valóban több értelme van. :D
És azt hiszem ennél is a maradok a feliratos verziónál.

A nagyon erőteljes, érdekes és izgalmas kezdés után a végére behoztak azért olyan vonalat, ami nélkül jobban értékeltem volna a filmet. Vagyis nem egészen az lett belőle, mint amit vártam. Igazából úgy gondolom, hogy az emberi elme önmagában is annyira csodálatos, felfoghatatlan és ijesztő, hogy nem hiányzott volna a filmből az a fajta horror, mint amivé a végén alakult. Ennek ellenére nagyon élveztem és szerettem nézni.

Lehetett volna olyan filmet csinálni, hogy összesz@rja magát az ember az izgalomtól, de nem sikerült.
Mert az alap jó, és James McAvoy jól játszik – bár a 24-ből a 6(?) szerintem kevés.
A végén pedig az elvont baromságok, falmászás stb. helyett lehetett volna valami agybamarkoló dolog, ami nem eresztene. Tudjátok, mint pl. a Hetedik záró jelenete. Ott nem volt fantasztikus humbug, viszont felejthetetlen.
Valami ütős, nem várt dologra számítottam, de az nem jött be.

Máris eljutottam az év első olyan mozis élményéhez, ahol bajban vagyok a csillagozással. Egy 23 (24) személyeséggel rendelkező pasasról szóló thriller, James McAvoy-jal a főszerepben? Mégis mi sülhet el itt balul?
Valószínűleg itt rontottam el. Magasra tettem a mércét, de sajnos a marketing sem volt éppen a legkorrektebb a nézőkkel. Az egy dolog, hogy Kevin-nek valóban ennyi karakter lakozik az elméjében, azonban a forgatókönyv egy gyenge csavarral megoldotta, hogy ezek közül többnyire csupán három legyen a felszínen, mellyel már nem olyan változatos a dolog, mint amilyen lehetett volna és ez csak az egyik a sok furmányos, de lehangoló elem közül. Vegyünk azonban sorra:
Egyszerű emberrablásos sztoriból egy remek kis pszicho-thriller lett, amiben McAvoy brillírozott Barry, Patricia és Dennis képében is, azonban egyen csak nevetni tudott a közönség és nem véletlenül, hisz a 9 éves Hedwig-ről joggal jutott eszembe a 'Trópusi Vihar' mára szállóigévé vált mondata, a „Sose nyomj full kretént!”. Nem tudom, hogy manapság milyenek az ilyen korú gyerekek, de biztos nem effélék… az pedig, hogy talán pont egy agyilag sérült személyiséget fejlesztene ki a már eleve abnormálisan működő elme, mint 'védelem', arra elég kevés esélyt látok. Kevin tehát már az elején sem volt elég jól kijátszva, bár a tinik legalább tűrhetően gondolkodtak és nem estek az ilyen alkotásoknál megszokott, amatőr és klisés hibákba, amin mindig kiakadunk. Ennek ellenére engem csak irritáltak, illetve Casey visszaemlékezései mellett Kevin is kaphatott volna többet, hisz elvileg minden személyisége egy-egy trauma hatására alakult ki, amiket végül sajnos nem láttunk, de ahogy telt az idő egyre több dologra kaptunk magyarázatot, Casey fura viselkedésén át, a Kevin személyiségei által emlegetett 'szörnyig', ami mellesleg végül átvitte egy egyszerű, kergetőzős horrorba az egészet. Egy dolog valamelyest mégis megmenti az egészet, már ha igaz: spoiler de kaptunk egy olyan plusz jelenetet a végére, amitől kb. tátva maradt a szám, hiszen fölvetette a lehetőséget, miszerint ez a film csupán egy spoiler és ha ez igaz, akkor még zseniális is lehet, ha viszont csak egy szimpla easter-egg, ami csak megmutatja, hogy a 2 film egy univerzumban játszódik, akkor inkább dühít. Az alapötlet mindenesetre jó volt, ahogy a színészi munka is, de a kijátszatlan lehetőségek miatt számomra sajnos egyelőre csalódás, de meglátjuk mit hoz neki a jövő… vagy nem.

Az elmével kapcsolatban a legérdekesebbnek a disszociatív személyiségzavart (amit kéretik nem összetéveszteni a skizofréniával) tartom. Borzasztóan érdekes ez a téma, és még mindig egy csomó mindent nem tudni ezzel kapcsolatban, még akkor is, ha már nem ismeretlen az emberek számára. Nem sok alkotás készült ezzel kapcsolatban, de azok közül is a leghíresebb az egyik kedvencem.
Szóval amikor megtudtam, hogy jön ez a film, azonnal látni akartam. Ráadásul James McAvoy-jal a főszerepben, aki egyszerűen zseniálisat alakít.
A film alapkoncepciója remek, a történet teljesen oké, a szereplők nagyon jól működnek, McAvoy karaktere egyszerre lenyűgöző és nagyon ijesztő. Viszont az a baj, hogy szerintem Shyamalan túl nagy fába vágta a fejszéjét. Hiába volt ott 23 személy, ha mindig csak ugyanazt a 3-4-et láttuk. Ennek ellenére annyira jól építette a történetet, és vártam, hogy mi lesz, és szétvetett az ideg, aztán rájött, hogy neki ez mégsem megy, úgyhogy egy elegáns megoldással egy sima sablonhorror-klisét hozott ki belőle. Szóval csalódott vagyok, mert lehetett volna ez sokkal jobb is. De legalább nem lett egy Utolsó léghajlító. Viszont plusz pont a végéért (mármint nem az utolsó jelenetért, mert azt hiányos tudás miatt nem értettem, amíg el nem magyarázták, hanem még előtte), mert nem hozta el azt a megnyugvást, amit vártam volna egy átlag horror befejezéstől. Úgyhogy a film után még sokáig bennem volt az érzés, hogy beüljek egy sarokba.

Hát ez.. wow. Kicsit jobban tetszett mint az első rész. Érdekesebb a témája is, viszont pont ezért kicsit erősebb filmet vártam volna. Amúgy meg spoiler jó durva, hogy ennyien vannak. Jöhet is a harmadik rész :D

Nagyon vártam, de elvárások nélkül ültem le, mert féltem, hogy nem fog tetszeni.
Kezdjük ott, hogy bejöttek a jelenetek, a helyszínek és idősíkok közötti váltás, valamint a szereplők sem sikerültek szörnyűre (ami thrillereknél és horroroknál gyakori hiba ugyebár).
Nekem nem okozott problémát, hogy csak pár személyiséget ismertünk meg, túl soknak éreztem volna, ha az összeset bemutatják. Szerintem fel sem lehetne sorakoztatni őket 2 órában úgy, hogy a néző ne érezné megfelelési kényszernek a mű részéről.
Tudom, hogy ez sokaknak nem jelent semmit, de mikor az egyik csajnak spoiler. Oké, ez nem fontos, csak kicsit vicces lehet egy olyannak, aki sok gameplayt néz. :D
Az egyetlen részlet, amit utáltam az az egész spoiler Ezt leszámítva nem rossz film. Egyedi, nincs tele sablonokkal és érdekes látni, hogy melyik személyiség mit mond vagy mikor jön elő. Izgulhatunk a szereplőkért, hogy ki éli túl és ki nem.
A vége nekem nem tiszta és ez szörnyen frusztrál – valaki magyarázza már el. :D

Kár ezért a témáért, sokkal érdekesebb filmet is alkothattak volna ebből az alapanyagból…

A megnézése után 8 csillagot adtam, most, egy héttel később, leülepítve már csak hetet. (mi lesz, ha megnézem még egyszer?) Ez csak azért fura, mert amúgy én nagyon szeretem Shyamalan filmjeit, ezt is csak az ő neve miatt akartam megnézni, meg jó, oké, a téma is elég jónak tűnt, úgyhogy a kettőtől együtt marha sokat vártam.
Lehet, hogy itt rontottam el, mert azt hiszem, alapvetően Shyamalan filmjei nem azok, amik elsőre elragadnak. A többi – mára kedvenc filmjeim közé tartozó – alkotása is mind olyan volt számomra, hogy csak második, harmadik megtekintésre tetszettek igazán.
Mégis, most azt érzem, hogy ezzel a filmmel ez nem így lesz. Mert már elsőre is felszínesnek érzem. Mert már elsőre elragadott James McAvoy alakítása, akinek ezúton is közlöm (magammal), hogy ideje megjegyezni a nevét. Mégis, már elsőre is érzem, hogy ez így kevéske lett. Én, aki évek óta nem voltam moziban, mert csak az engem iszonnyúúúan érdeklő filmekre vagyok hajlandó beülni elszunyókáltam kb. öt percre a közepén… ezt egyrészt szégyellem, másrészt azért a filmre nézve sem jelent túl jót, nagyon leül a sztori a közepén, mielőtt jönne a nagy-nagy fordulat. Ami a fordulatot illeti, az Shyamalanos… nem vártam tőle mást, aki ismeri a filmjeit, annak szerintem kiszámítható volt, hogy mi fog történni.

Akinek a téma újat jelent, vagy nem hallott még erről mentális betegségről, annak javaslom olvasgatni Billy Milligan történetéről. Ezt lehet a wikipedián, vagy Daniel Keyes magyar nyelven is elérhető könyvéből, melynek címe Szép álmokat, Billy!
Billy Milligannek is 23+1 személyisége volt. Milyen érdekes! Ő volt továbbá az első olyan személy, akit felmentettek bűnei alól erre a betegségre hivatkozva (miszerint a számos bűntényt, melyeket elkövetett, különböző nemkívánatos személyiségei követték el).

Nekem nagyon érdekes és izgalmas film volt, egészen a végéig, amiben kicsit csalódtam.