M. Night Shyamalan indiai amerikai

Az alkotóértékelésben A falu c. filmről spoileresen írok.

    Mivel az emberi gondolkodás részben ésszerű, részben abszurd, és különféle kitalált történetekre is szükségünk van a hétköznapokban, ezért a valósággal nem megegyező gondolatokra is mindig lesz igény. A természettudományosan megfigyelhető világon túl teremtünk egy elképzeltet, amit szabadon feltölthetünk a nekünk tetsző vágyakkal, hiedelmekkel. Ez a világ sokféleképpen felhasználható, de többnyire a valóság elviselhetőbbé, érthetőbbé tételére szolgál.
    Ma a vallásosság visszaesésével és a tudomány előretörésével minden jelenséget utóbbi szabályrendszerén keresztül vizsgálunk. Ami racionálisan nem értelmezhető, az bizonyára káprázat, véletlen, áltudomány. Stigmaként is funkcionál: „Nem értesz egyet velem? Bizonyára, mert laposföldes stb. vagy”.
    MNS abban zseniális, hogy megtalálja azokat a területeket a valóság és hiedelemvilág peremén, ahol nem vagyunk még olyan erősen felvértezve logikával (pl. mert a tudománynak sincs még rá egyhangú válasza), ezért könnyebben belemegyünk a játékba. Pl. A Jelek esetében nincs bizonyítva a földönkívüliek léte/nem léte; A falu alapkoncepciója is minimum érdekes: mi történne, ha mesterségesen létrehoznánk egy zárt, ideálisnak teremtett közösséget, ahol nincs pénz, drog, erőszak?; vagy ott A sebezhetetlen, ahol a hétköznapi hős fogalma új értelmet nyer, hiszen a karakterek nem rendelkeznek szuperképességekkel, amitől már nem volna reális a film, de mégis rendkívüli emberekről van szó. MNS bőven túlhaladta a „fura zajok jönnek a padlásról, biztosan egy kísértet” szintet, legjobb példa erre A látogatás.
    MNS rendre ott rontja el a zseniális ötleteit, hogy mindenáron meg akarja azokat magyarázni racionális úton, azaz „lehúzza” egy másik szintre. A két szemléletmód ötvözése pedig nagyon nem megy neki. A Jelek kapcsán már írtam, hogy miért tartom az ufó megszállást nagyon bénának ilyen módon. A faluban látjuk, ahogy elküldik a vak lányt felfedezőútra, majd valaki meg is kérdezi, hogy biztosan ő a legalkalmasabb erre a feladatra, mire érkezik a válasz, hogy persze, mert őt a szeretet vezeti. A következő jelenetben pedig azt látjuk, ahogy a lány botladozik az avarban és rémülten kucorog egy fa tövében. Most akkor lehet látni a szeretettel vagy nem? Vagy ott az Idő, ahol az utolsó 20 perc kizárólag arra van szánva, hogy mindenre kézzelfogható magyarázatot kapjunk, ami egyrészt felesleges, mert ha korábban lezárják, akkor is egy kerek egész filmet kapnánk, illetve el is tereli a figyelmet a film hangsúlyos részéről, az igazi tartalomról, ami addig zajlik.

Shyamalan határozottan ott van a kedvenc rendezőim között. Kérdés nélkül megadtam volna neki a 10 csillagot, de azért az vitathatatlan, hogy nem egy rossz filmje van, nagyon rossz, így ezt nem tehettem meg.
Szerintem a legtöbben nagyon igazságtalanok ezzel az emberrel. Sokan úgy vannak vele, hogy „megrendezte a Hatodik érzéket, és ennyit tudott”. Szerintem egy nagyon jó rendezőről van szó, aki sohasem kellett volna blogbustert rendeznie. Ha nem rendezi meg a Föld utánt vagy az eseményt, de legfőkkép az Utolsó léghajlítót, biztosan nem utálnák ennyire. Ugyani, hiába volt robbanásszerű rajongás a Hatodik érzék körül, Shyamalan nevét az átlagember az Utolsó léghajíltó c. filmmel ismerte meg, és valljuk be, ez nagyon rossz reklám.
Viszont én nem tudom neki elfelejteni a Hatodik érzéket. Sem a Sebezhetetlent. Sem a Jeleket. Sem a Falut. És végigmehetnék majdnem a teljes életművén. A 2000-res évek elején az új Hitchcocknak kiáltották ki, a 2010-es évek elején a világ legrosszabb rendezőjének. Mondanom sem kell, hogy melyikkel értek egyet.