Két testvért a nagyszüleik elhagyatott pennsylvaniai tanyájára küldenek egy víkendre, ahol megdöbbentő felfedezést tesznek nagymama és nagypapa viselt dolgaival kapcsolatban.
A látogatás (2015) 183★
Képek 4
Szereposztás
Gyártó
Blinding Edge Pictures
Blumhouse Productions
Streaming
HBO Max
Kedvencelte 13
Várólistára tette 103
Kiemelt értékelések
Bocsánat, de én ebben nem igazán találtam meg sem a vígjátékot, sem pedig a fekete humort. Maximum Tyler próbálkozásait lehetne annak nevezni. Egyébként egy nagyon érdekes, jól felépített film, amitől egy idő után felállt a szőr a hátamon. Én mondjuk nem számítottam erre a fordulatra, szóval tövig rágtam a körmöm. A gyerekszínészek nagyon jól alakítottak. A leírása és a címkéi nem győztek meg, de kár lett volna kihagyni.
Ez azért kicsit jobban tetszett talán, mint az Akasztófa, de ez sem tökéletes, horrornak meg túl kevés. Nyomasztó, de nem jó értelemben, uncsi, és egyik szereplő se lett szimpatikus. A nagyszülők inkább viccesek és olyan semmilyenek voltak, a gyerekek pedig idegesítőek voltak. :/
Ez volt életem első olyan horror filmje, ahol tényleg paráztam azon, hogy mi fog történni. És a maga műfajában egy elég remek darab.
Ő… Fekete humor alatt én nagyon nem ezt értem, igazából ezt a fajta „humort” (ami nem volt benne) ennyi erővel az összes horrorfilmre rá lehetne húzni, amiben van egy pillanatnyi megmosolyogtató rész is. Ez a kisfiú miatt volt fekete humor? Ne már.
Nem volt rosszabb az átlag footage filmeknél, sőt, ennek legalább van története, megmagyarázza, és keretbe foglalja, miért kézi kamerával vették fel. Vagy várjunk csak… lehet, hogy a lehúzó kritikáknak pont ez volt a baja? Ok-okozati összefüggés, juj, ez valóban durva!
Nem tudom, magyarázza már el nekem valaki, mitől kapott röhögőgörcsöt a film közben, és miért volt az első perctől nyilvánvaló, hogy mi lesz a vége? Vagy lehet, hogy teljesen más filmet néztem, vagy már megint nem sikerült elkapnom a trendy-zsineget, és nem nyeltem be a kötelező mainstream kritikát / véleményt.
Nem értem mitől vígjáték ez a film, vagy mitől vicces. Ez egy szomorú tragédia, amit sikerült egy egyedi nézőpontból bemutatni. Ami az idős emberekkel történt, teljesen elszomorított. A kisfiú valóban oldja a feszültséget, de őt sem mondanám viccesnek, kifejezetten természetesen hozza a korabeli karaktert. Sőt, szerintem egy ügyes gyerekszínész.
Nem igazán szeretem a horror filmeket, sőt…egyáltalán nem. Viszont utolsó nap volt a gimiben a szünet előtt, és már nem tudtuk mit kellene csinálni. Egyik osztálytársam ajánlotta a filmet, nem voltak nagy elvárásaim, de meglepő módon tetszett. Hihetetlenül jókat nevettünk rajta (persze nem azért mert alapjában olyan vicces volt, inkább csak a saját szenvedésünk miatt). Főleg az összes Jatzee résznél. Hihetetlen. Voltak benne undorító részek. A történet és a nagyszülők spoiler is különlegesek. Nem egy átlagos sztori. Újra biztosan nem nézném, mert nem szeretem az ilyen filmeket, de amúgy szerintem jó kis történet.
Röhögőgörcsöt kapni a sötétben, miközben rettegsz. Ilyen hatással van a film. Betegen zseniális, zseniálisan beteg… Utálom a horrort, ha tudtam volna, hogy ez az, esélyt sem kap… :)
Kövezzetek meg, de nekem ez tetszett. :D
Vannak benne apróbb bakik (megy a panaszkodás, hogy nincs wifi, de valahogy azért mégiscsak tudnak beszélni anyucival webcamon), de ezt leszámítva szerintem teljesen korrekt.
Már maga az alapsztori is egyedinek mondható, a végén meg a csattanótól kirázott a hideg, még ha egy kissé kiszámítható is, abban a pillanatban nagyon para volt. Az anya arcán a felismerés, te jó ég… :D
Az egész egyszerre izgalmas, vicces és hátborzongató. Nem számítottam rá, hogy különösebben tetszeni fog, úgyhogy én pozitívan csalódtam. :)
Megadom neki a 7 pontot, mert most tényleg felülmúlta az átlagos önmagát Shyamalan. Persze régen voltak filmjei amiket csíptem, aztán történt valami. Ezt egyedül az menti meg, hogy komolytalan. Ha komolyan venné magát, nevetséges lenne, de szerencsére a két kölyök, ahogy győzködik magukat, meg egymást, hogy a parábbnál parább, meg őrültebbnél őrültebb dolgok amiket az öregektől tapasztalnak „szimplán csak öregség” élvezhetővé teszi a filmet. Így a para tényleg para itt-ott, a poénok pedig tényleg működnek itt-ott. Ha valami kissé hiteltelenné teszi a nyilvánvalóan abnormális szituáció mellett, az a szokásos „áldokumentumfilmes” eszköz, hogy a kamera akkor is ott marad a kézben, amikor a karakternél már nem a filmezés a prioritás, hanem, hogy mentse a bőrét, illetve előkerül sok régi trauma amiket valahogy pont sikerül még a filmen belül nem csak megszólaltatni, de elvarrni is. Ó, és spoiler Ettől eltekintve jó szórakozás, néhol a hideg futkos a hátadon a sztoriktól, meg attól, amiket produkálnak.