Kedvencelte 1

Várólistára tette 207


Kiemelt értékelések

Netta88 

Kíváncsi voltam erre a filmre – egy kicsit –, annyi jót írtak róla, és nővérem is meg akarta nézni, úgyhogy megnéztük.
Ennek a filmnek jó volt az alap ötlete, voltak benne jó részek, de összességében a kivitelezés elég gyenge, már-már röhejes volt… Kicsit sem tagadhatja le a film, hogy rasszista, hiszen egyből a néger srácot (akit egyébként sajnáltam, mert ő volt az egyetlen szimpi, meg egész jól nézett ki XD) gyanúsítják, hogy megölte a nőt, akinek a hulláját a partra mosta a víz, nem ám, hogy vízbe fulladt, meg hogy biztos azért vérzik a fickó orra – órákon keresztül – mert a nő védekezni próbált, de persze a nőt konkrétan meg se vizsgálják, hogy vannak-e rajta védekezésre/erőszakra utaló nyomok, amibe belehalhatott…
Aztán meg tényleg eléggé gyorsan túlteszik magukat azon, hogy ott egy hulla, és mikor a gyerekek elkezdenek nőni, akkor azt gondolják, hogy biztos valami rosszat ettek vagy vírus… könyörgöm, milyen ételmérgezés, vírus vagy bogár csípése indítja be a fejlődést egy gyereknél?
Aztán értem én, hogy a fejlődéssel együtt jár az ösztön is, de a szülőknek lehetett volna annyi esze, hogy mikor észrevették, hogy nőnek a gyerekek, akkor felvilágosítják őket… érdekes, hogy a gyerekeknek volt annyi eszük, hogy csendben szexeljenek… Egyébként csak volt téma otthon, ha a gyerek kijelentette, hogy „Ha felsír a baba, az jó jel, ezt olvastuk!”…
Meg kellett egy családi dráma hirtelen, amit nem tudom, hogy csaj honnan tudott meg, pedig eskü nem aludtam be a film alatt…
Aztán én azt hittem, hogy hiába nőttek fel, azért a tudásuk megmarad egy gyerek szintjén, de mintha ez eszükbe jutott volna a készítőknek, jött a jelenet, hogy „De előtte építsünk homokvárat”. Mintha tengernyi idejük lett volna… Hátha annyi idő alatt még meg is halnak… Meg is érdemelték volna… ja, aztán kardigánba mentek úszni, a korallzátony közepére, biztos, hogy felakadjon valamelyikük…
A vége meg szerintem eléggé össze lett csapva, de ezen meg már meg sem lepődök…
Nővéremet sem nyűgözte le. A végén a kérdésemre, hogy tetszett, csak annyit mondott: ritka szar film volt…

2 hozzászólás
TLD 

Itt az ideje (pf) egy pozitív értékelésnek is.
A moziban nagy adag popcornt ettem hozzá, mert úgy voltam vele, hogy egyszer élünk (!).
Jó film, gyorsan repült az idő, amíg néztem (…). Van üzenete, tehát a film gyorsuló világunkban sem fog hamar elöregedni (?).

Ha már pozitív kritika, a probléma megoldását említem az elején: 2021-ben a kiút Shyamalan szerint: spoiler

A kritika vegyesen, inkább negatívan fogadta a filmet. Jellemzően a Guardiannál szerették a legjobban spoiler, talán a társadalmi üzenet miatt: az Idő ugyanis megmondja az életet habzsoló (felső) középosztálynak, hogy az öregedés elől nincs menekvés, mostanában pedig egyébként is rohamtempóban alakul át az életünk, a mulandósággal történő szembesülés pedig a minket lefoglaló mindennapi civódások és a csillogó megjelenéssel való törődés súlyát is átértékelteti.

Szerintem különösen azért jó film, mert frappánsan váltakoznak benne az ellentétes hangulatokat kiváltó jelenetek: van benne poénkodás az idővel (amíg a szereplők rá nem jönnek arra, hogy az szokása szerint szokatlanul gyorsan telik spoiler), tragikum, abszurditás, illetve érzelgős-megható jelenet. A történtek lefolyása és ábrázolása gyors, ezért a nézőnek odavetett üzenetek időnként szájbarágósnak hatnak spoiler, de, ismerve a film történetének alapproblémáját, nem volt bajom ezzel. Nem tudom, jó ötlet lett volna ebben a helyzetben, ha a rendező lelassítja az események elbeszélését azért, hogy legyen több idő az idővel (időception, szóra sem érdemes) kapcsolatos meditációra.

Hatásos, jól kivitelezett, de biztos megosztó film.

2 hozzászólás
Janus 

A film 50.percénél hangosan megszólaltam, hogy „Engedelmetekkel, én kinyírom magam.” Senki nem pisszegett le.
Nehéz leírni ezt a filmélményt. A YT-s lehúzó kritikákat én a rendező irányába tulajdonított ostoba előítéletnek tudtam be, de ott már kezdtem sejteni, hogy baj van, amikor olyan figyeltjeim is lehúzták a filmet, akiknek a véleményében megbízom. De nem vagyok előítéletes ember, Shymalant pedig kimondottan kedvelem, úgyhogy magas elvárásokkal ültem le a filmre. (Ha úgy vesszük, a magas elvárás is előítélet.)
Basszus, a film alatt szerintem éveket öregedtem (poén #1).
Ne szaladjunk előre! Mi volt rossz a filmben? A kérdés az, hogy mi nem. Nos, a zene jó volt. Para volt, a hangulatot pedig megteremtette, szóval pacsi. Az alapötlet abszolút pacsi. Szerintem zseniális, és az ilyen stílusú sztorikat eleve imádom. Ez a legszomorúbb benne: ebben benne volt, hogy egy jó film legyen.
Viszont én tényleg nem tudom, hogy Shymalan hová akarja már ásni magát. Ismétlem, nagyon kedvelem a rendezőt. Az az ember, aki olyan mesterműveket írt és rendezett, mint a Hatodik érzék, a Sebezhetetlen, a Széttörve, és olyan kiváló filmeket, mint a Látogatás, a Jelek vagy az Üveg, mit szúrkálja a szemünket ilyen filmekkel, mint az Idő?
Oké, tovább. A válasz mindenre, a magyarázat rosszabb volt az Útvesztő nagy magyarázatánál is, de összességében az utolsó tíz perc jobb volt, mint a teljes film.
Oké, szóval mi volt rossz benne? A párbeszédek. Ember, azok a párbeszédek, mintha egy 60 éves szűz bárány írta volna, aki látott ilyet, hogy „film”, úgyhogy megpróbált ő is ilyet csinálni. A párbeszédeknél nem tudtam, hogy a film vagy az én hibám, hogy nem értem őket. Lehet mondani, hogy én nem vagyok elég okos ahhoz, hogy felfogjam a párbeszédek mélységi tartalmát, meg… Egyáltalán a tartalmukat, de szerintem borzasztóak voltak. Nem odaillők, drámaiak, hererágók.
Aztán… A karakterek. Bár tudjátok mit? Nem voltak olyanok a filmben, úgyhogy ezt hagyjuk is.
Amit ne hagyjunk, azok a reakciók. A kérdésem az lenne: a film készítői kit néztek teljesen hülyének? Félreértés ne essék, mindenkinek szíve joga, akinek tetszett a film, örülök neki, de olyan szinten nem voltak a reakciók hitelesek, hogy az kiborító. A legrosszabb a szőke anorexiás kisegér volt. „A lányom szült 3 éves létére… basszus, a sminkem.”, meg „Jaj, a férjem megölt embert… FSZÉRT VAGYOK RÁNCOS?!”, „A lányom halálra zúzta magát… NE NÉZZETEK RÁM, CSÚNYA VAGYOK!!!”
Mi a pékfene volt ez?
Na igen, a szülés. Amikor a hatéves kissrác, akivel szegénnyel MÉG NEM BESZÉLTEK A SZÜLEI A SZEXRŐL, felcsinál egy kétéves kislányt… Eh, hadd ne magyarázzam!
Meg amikor találnak egy hullát a VÍZBEN, első gondolatuk: gyilkosság. Nem vízbe fulladt, ugyan, GYILKOSSÁG. Hű, van egy fekete srác a parton, tuti ő volt a gyilkos.
Meg amikor megralálják a hullát, első mondat: „hívjátok a zsarukat”. A ZSARUKAT. Nem is a mentőket, vagy a nem tudom… A Detektív Conanben ez alapján gyilkosokat lepleztek le.
Ugyanaz a jelenet, amikor az első hullát megtalálják, pillanatok alatt túllépnek a dolgon, és pancsikolnak tovább.
Aztán amikor már sok hulla van, kezdenek rájönni, hogy mi a szitu, a lány bevágja, hogy „Anyu, te apuval válni készülsz, ugye?” Mi a fene?! Az agyam olyan sebességgel épült le, mintha csak a sziget része lenne (poén #2).
Aztán meg, a legnagyobb gond, hogy a film kábé olyan hülye volt, mint az az ember, aki egy vaknak mondja, hogy „Odanézz!” Ennek egyszer szemtanúja voltam.
Szóval a karaktereknek először is negyven perc kell ahhoz leessen, hogy valami gebasz van itt az idővel, pedig a hatéves kissrác 15-nek néz ki. Erre is mi az ORVOS reakciója? „Biztos valami vírus.” Már-már vártam, hogy az anya megszólal, hogy „Fiam, látod, nem kellett volna ennyit telefonoznod.”
De egyébként ilyen sebességű felfogások mellett is pillanatok kellenek ahhoz, hogy a zakkant orvos rájőjjön, hogy a sziklák okozzák az időbalhét. Honnan jött rá? Olyan tényként kezelte, mintha könyvből olvasta volna fel.
Meg a sziklák, a korall… hogy logikázták ezt ki?
Oké, spoiler. spoiler
Szóval hiába a tehetséges rendező, a zseniális alapötlet, a szép fényképezés, a kiváló soundtrack, és a film kifogástalan tempója, ha mindezeken túl semmit nem tud nyújtani a film. Nevetséges párbeszédek és szituációk (amikor a csaj kezei darabokra törtek, és magába csavarodott, az egész moziterem, velem együtt, hangosan röhögött fel), borzalmas karakterek (még az őrült doktor volt a legérdekesebb), borzalmas színészek, és egy nagyon-nagyon buta forgatókönyv jár a filmhez. És oké, buta, evvan, ez nem lenne a baj. De közben meg marha okosnak hiszi magát. Álokos a film, és ez a legnagyobb bajom vele. Teljesen hülyének nézi a nézőt, és közben meg próbálja magát okosnak beállítani, holott nagyon nem az. Tanulság: ha rendezőnek vagy írónak készülsz, NE aludj biológiaórán. Ezt akár magamra is vehetném.
Borzalom ez a film.
Az IQ-m mínuszban állt, miután megnéztük. És tegyük hozzá, hogy akitől agyújraélesztést kértem, nos ő sem járt sok sikerrel (khm, khm, @megnyuvasztusz).

33 hozzászólás
BeL1eVe 

Még mindig nem nagyon tudom eldönteni, hogyan is álljak hozzá egy újonnan érkező Shyamalan produkcióhoz. Nem láttam ugyan minden filmjét, de azon túl, hogy mennyire megosztó a filmográfiája, az alapötletei nagyrészt figyelemfelkeltőek és szinte állandó jelleggel lehet nála számítani a filmvégi twist-ekre is. Viszont azon műveinél, ahol ez utóbbi tényező a visszájára sül el, ott ütközik ki leginkább, hogy túlgondolja illetve mesterkélten írja meg a forgatókönyvet, jelezve kifelé és elhitetve magát azzal, hogy ő most valami igazán zseniálisat talált ki. Legutóbb az Üvegnél volt az, hogy baromi ígéretes ötlet volt a Sebezhetetlent és a Széttörve hőseit összeereszteni, csak kár, hogy egy vérszegény, sótlan, érdektelen filmet hozott össze, amit egyedül James McAvoy teljesítménye húzott fel közepesre.
Ezért is kezeltem erős fenntartásokkal a legújabb filmjét is, és sajnos ismételten beigazolódtak az aggályaim. Ugyan messze nem egy borzalmas mozi az Idő, mert az továbbra is tartom, hogy az alapkoncepció roppant izgalmas, elgondolkodtató és maga a helyszín is nagyon mutatós. Kezdetben, amikor még csak tapogatóznak fejben a szereplők, hogy mi lehet ez a nagy rejtély a parton egész figyelemfelkeltő volt, csak aztán a rendező szembesített azzal, hogy milyen karakterekkel fogja kitölteni a hátralévő több mint egy órát. És szerintem ez az igazi nagy hibája, ugyanis ha őket irreális emberi reakciókkal, röhejességbe menő párbeszédekkel, egy-két kivételtől eltekintve érzelemmentes, súlytalan pillanatokkal ruházzuk fel, ott hasal el valójában, mert rajtuk csapódnak le az érdemi események.
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
A színészek közül Thomasin McKenzie, Alex Wolff, Gael Garcia Bernal, Abbey Lee, Ken Leung tök jók voltak, csak kár, hogy nem ez lett az a film, ahol maradandót tudnak hozni a karakterük miatt.
Shyamalan ismételten csalódás okozott. Egyszer szerintem így is be lehet vállalni, mert tényleg nem tartom rossznak, de ez ilyen tekintélyes, érdekes koncepciót nem lett volna szabad egy ennyire ergyán megírt, drámai mélységektől mentes forgatókönyv oltárán feláldozni. Mert az idő az ember legnagyobb ellensége, és eljön az a pont, ahogy ezt mindenki fokozatosan megtapasztalja, és azt is, hogy mennyire fontos, értékes minden perc, amit az ember ezen a planétán tölt. Ez és az Üveg is simán lehettek volna instant kultfilmek, így viszont megmaradnak besült próbálkozásnak.

2 hozzászólás
_Norbi 

Biológiakönyv becsuk, logika kikapcs, tessék próbálni élvezni.

MrsCumberbatch 

Ritka alkalmak egyike, amikor egyet értek az adott film adott százalékával….

Anyám ez… Nagyon gáz volt…. A csalódás szó ide kevés és sok is egyszerre.

Trailer alapján nagyon nem erre számítottam, így csalódtam. Viszont, amit kaptam sem olyan szörnyű szóval a film elménye nem nyújtott akkora csalódást.

Pár dolgot viszont nem sikerült értelmeznem, szóval majd egyszer újra nézem még normálisan.

Majd. Idővel. Ha idősebb leszek…
Kellett a stílusos zárás na xd

lilla_csanyi

Istenem, hogy én mindig beszívom ezzel az istenverte faszival…időnként elhiteti velem, hogy na most valami érdekeset alkotott, aztán persze mindig kiderül hogy nanáhogynem, csak jó emberek csinálják neki a trailereket…no de vegyük is végig, hogy mi ez az újabb istencsapása.
A történet szerint Guy és Prisca házassága a végét járja, de még mielőtt bejelentenék a válást, egy utolsó családi nyaralásra elmennek, gyerekestül. A hotel tulajdonosa néhány kiválasztottnak – köztük Guyéknak is – megsúgja, hogy van egy különösen idilli partszakasz a környéken, ami teljesen elhagyatott.
Guyéknak több se kell, élnek a lehetőséggel, hogy személyesen a rendezővel vitessék el magukat a promózott partszakaszra, ahol azonban a nyaralás nagyon nem várt fordulatot vesz – rá kell döbbenniük ugyanis, hogy innen valamiért lehetetlen kijutni, viszont érthetetlen okból mindenki döbbenetes sebességgel öregszik – 24 óra alatt nagyjából 50 évet.
Ez a koncepció egyrészt nagyon érdekes, másrészt végtelen lehetőséget ad a karakterdrámára, harmadrészt zseniális koncepciókat lehet mögé kitalálni. Ebből annyi valósult meg végül, hogy a koncepció érdekes, minden más viszont abszolút egyszer nézős élménnyé teszi a filmet. Vegyük pontokban végig hogy miért is sz.r ez a film?

1) A karaktereknek nincsenek igazi mélységeik és ezért igazán drámájuk sincs, vagy nagyon felszínes, ezért nem is érdekel a sorsuk.
2) Biológia egyes. Öregszünk mint az atom, de a hajunk nem nő mert az nem élő szövet!!!; a kisbaba születése után éhenhal mert nem kap végtelenszer enni mint ahogy azt normál esetbe kapná, de a nők nem véreznek el 5 perc alatt a havi ciklusuk miatt.
3) A skizofréniát nem illik összekeverni a demenciával, és nagyon nem szép dolog egy mentális betegséget ennyire negatív színben feltűntetni, főleg, ha az amit megjelenítünk a vásznon, az nem is az.
4) Egy ilyen érdekes koncepció többet érdemelt volna annál, hogy egy mondatban adjunk rá egy ultra gagyi magyarázatot, hogy miért van ez a jelenség. Ennél még az is jobb lett volna, hogy ha sose derül ki.
5) Az első és a negyedik pontból következik, hogy hiába pörgős a cselekmény, mégis unatkozol közben; amiért őszintén le a kalappal a rendező előtt. Sose gondoltam volna, hogy valami ami ennyire érdekes alapvetően, ennyire dögletesen unalmas lehet.
6) A párbeszédek néha félelmetesen gagyik, és nem tudod eldönteni, hogy itt most sírjál, vagy nevess.
7) Erről nem a rendező tehet, de a szinkron erre még rádob egy lapáttal, ennyire élettelen hangú emberekkel rég találkoztam.
8) A legrosszabb az egészben, hogy szerintem ez az egész a rendező COVID traumájából született, ugyanis kettő mondatban foglalható össze a tanulság: tölts időt a szeretteiddel és tedd félre a kicsinyes konfliktusaidat, mert nem tudhatod, hogy mikor hal meg a másik PLUSZ sose bízz a gyógyszergyárakban mert azok gonoszak és kísérleteznek veled. Jelen helyzetben pedig az utóbbi üzenetért a kedves rendező úr igazán dugjon fel a s.ggébe egy bálnapéniszt.

Tanulság: Ne nézzetek M Night Shyamalant, a pornhubbal jobban jártok.

Kino 

Az Idővel a következő volt a problémám: adott egy marha jó téma: összezárni néhány karaktert úgy, hogy adott valami amit nem tudnak feldolgozni, mert nem is igazán lehet, teljesen természetfeletti esemény, és nézzük mi történik. Ezzel lehet operálni, főleg ha bőven el van nyújtva és a viselkedésük kellemesen hozzáad a szürreális őrülethez, mert mondjuk keresi benne a logikát, a kapaszkodót. A The Leftovers sorozat egész jól operál vele. Itt folyamatosan himbálódzik aközött, hogy az abszurdra abszurd reakciókat adnak (az egyébként sablonos, néhol már-már komikusan sekélyes) karakterek és hogy felzárkóznak értelmileg a történtekkel, mert ha nem tartanak lépést és szimplán megőrülnek akkor oda a suspense és a cselekmény sem épül egy olyan pontra, hogy a rejtélyen túlmutató konklúziókat vonjanak le. Viszont ez az átélhetőség kárára megy.

Mert a film megköveteli, hogy elfogadjuk: a hatéves aki most már testileg vagy 20 az tapasztalatok hiányában mentálisan is 20 és nem azt siratja ami addigi életéből elveszni látszik, hanem dolgokat amiket felnőtt emberek élnek meg veszteségnek. Magyarán kiforrott személyiségek épülnek fel a semmiből, traumatikusan. Egész életutak vannak látszólag belesűrítve, egy-egy kiszólás erejéig, de tartalmilag nincs alapja, az egész egy árnyjáték. A bölcsességbe is csak bele-belekap, a drámai hatást is kész feláldozni a közönség-pleasing film oltárán. Ha ez szándékosan meta lenne, ha így reflektálna a filmezésre akkor azt mondanám, hogy bravó, de ennél Kaufman melankólikus értelemkeresése a Synecdoche: New York-ban például sokkal érdekesebb és szatirikusabb volt. Az Idő egy olyan kísérlet, ami nem merészkedik ki a fantasztikus thriller (és kicsit kaland) zsánere mögül annyira, hogy elgondolkoztasson, célja, hogy végig szórakoztasson és ez a szórakoztatni akarás halmozza azokat a dolgokat, eseményeket amik segítenek kivonni a karaktereket, és amik alapján lemérnénk egy életet még úgy is, hogy idegennek, súlytalannak érzed őket. Az, hogy a karakterek pár perc alatt felfogni látszanak némely esemény súlyát, míg egyébként más eseményekét abszolút nem, valahogy komolyan vehetetlenné teszi itt-ott. Már pedig ezt vegyük nagyon komolyan, hiszen egy katasztrófa-thriller drámáról beszélünk. A kameramozgásban véltem némi értéket felfedezni, de sajnos nem volt annyira következetesen alkalmazva, hogy egyedi ízt adjon neki, itt-ott zseniális és megnyomja a hatást, aztán teljesen átlagos.

Megnéztem volna Bergmantól egy ilyet, ő tényleg szerette az ilyen tengerparti felvételeket és a lét meg Isten kérdéseit boncolgatni.

JasonDixon

1,5 év után először voltunk moziban és erre a filmre esett a választás. Nekem a film alaptörténete alapvetően tetszett, viszont néha rettentően idegesítő volt a szinkron, szívesen néztem volna eredeti nyelven. Volt egy-egy párbeszéd, amikor azt éreztem, hogy beesek az előttem lévő szék alá. Ezeket leszámítva szerintem egyszer bőven nézhető kategória.

iamwiki 

Wow, hát ez egy nagyon érdekes film volt. Örülök, hogy a végét rendesen lezárták és megmutatták, hogy mi is történt.


Hasonló filmek címkék alapján