Lány a vízben (2006) 66% 84★

A karakterek mintha valami rajzfilmből léptek volna át. Értem én, hogy ez mese volt, de pont ezért nem is tudtam komolyan venni az egészet. Nem volt se rejtélyes, se sötét, se nyomasztó. Gyerekként tetszett volna, de Shyamalantól nem ezt szoktam meg. A helyszín és a hangulat nagyon tetszett, de összességében untam és a „csavarra” is egyből rá lehetett jönni.

Sokan gyűlölik ezt a filmet, nekem viszont nagy kedvencem. Igaz, sokmindenben eltér a Shyamalantől megszokott zsenialitástól. Ám ennek a darabnak a zsenialitása a cselekmény kibontakozásában és a fantáziavilágának egyediségében rejlik.
Negatív visszhangjának valószínűleg az áll a hátterében, hogy a film egy kritikust végtelenül ellenszenves figuraként állít be, az több alkalommal bolondot csinál magából, majd csúnya véget is ér az élete. Ennél több nyilvánvaló gúny nem is kell a kritikusoknak ahhoz, hogy porig alázzanak egy filmet. Az ő jóvoltukból aztán az emberek nagy része is hasonló nemtetszéssel fog viszonyulni a darabhoz.
Elismerem, van pár buta jelenet és egy-két mellékszereplő, akik nem mozognak a színészi tehetség magaslatainak közelében sem. Bár közel sem új, nagyon szép a történet mondanivalója, s ez némileg ellensúlyozza hibáit.

Kicsit többet vártam. Az elején a mese, amit a narrátor elmesél annyira sokat ígér, aztán valahogy annyira nem lesz belőle semmi. Nagyon tetszett volna az elképzelés, de nem sikerült a megvalósítás, az én fantáziámhoz ez kevés volt. Kár érte.

Nagy általánosságban nem tetszenek se a horrorok (bár ezt nem is nevezném igazán annak), se az ilyen romantikus hangvételű dolgok, de ez határozottan nem volt rossz. Szórakoztató volt, ahogy a helyükre kerültek a dolgok, és az animáció is szép volt. Shamalaja… Shymalala… szóval a rendező kitett magáért, úgy gondolom.

Amikor először láttam, évekkel ezelőtt nem sokat fogtam fel ebből a filmből. Aztán megnéztem tavaly is, immár Shyamalan-rajongóként, és odaáig voltam érte.
Nagyon, nagyon jó film.

Nekem egy picit uncsi volt, de az ötlet nagyon klassz, a legenda vagány, a plakát pedig csodaszép :)

Ez volt az első Shyamalan filmem, és azt hittem ezt látva, hogy akkor én most Shyamalan-rajongó leszek. Aztán megnéztem a többi filmjét, kezdve a Faluval, ami nem volt rossz, de aztán jöttek a jól hangzó, de rettentő végeredményű filmek, majd Az utolsó léghajlítóval elértük a frendcsippünk bjútiful végét…

Az egyik főbb mondanivalója a filmnek, hogy egyetlen ember sincs egyedül, hiszen minden döntésünk, tettünk kihat másokra, ezáltal össze vagyunk kötve. Ezt biztosan egy nagyon szép gondolatnak szánták és látom is benne, engem mégis inkább elborzaszt a tudat, hogy így van.