A figyelők (2024) 62% 103★

Ironikus. Ezt nézve te magad is az események FIGYELŐJÉVÉ válsz… de vajon minket nem-e figyel közben valaki? Sosem tudhatjuk.
A Mulder-es elmélkedést félretéve, teljesen vakon ültem neki ennek a filmnek. Még egy trailert sem néztem róla, szóval nem tudtam, mire számítsak. Sajnos nulla elvárás mellett sem lett több egy viszonylag „szimpla” kis testrablós sztorinál, amin még a megnyerő folklóros körítés sem dobott sokat. A rejtélyt azért szépen adagolták és egy darabig még a karakterek is okosan viselkedtek. (spoiler) A ketreccel és a spoiler beütése is az egésznek, de a legnagyobb fordulatot már szinte Mina megérkezésének pillanatában, a testrablós téma leleplezése előtt is sejteni lehetett, hisz a legtöbb hasonló történet elsüti a spoiler csavart.
Persze a látszólagos negativitásom ellenére nem volt ez rossz. A kis csapatunk is kellően változatos egyénekből állt, a lények is parák voltak, plusz nem húzták fölöslegesen sokáig a dolgot, aminek szintén örültem. A legnagyobb pozitívuma nekem mondjuk Dakota Fanning, akit én először a Taken-ben (2002-es sci-fi sorozat, nem a Liam Neeson film.) láttam először, amiben még csak kb. 7 éves lehetett. Azt hittem, hogy legalább 10-15 év van köztünk, de valójában csak NÉGY. Durva. Mindenesetre jó látni, hogy a karrierje azóta is fölfelé ível, hisz már főszerepeket is kap.
Összegezve: Egy átlagnál picit jobb, de sajnos így is csak egy egyszer nézős alkotás, amit valószínűleg elég hamar el fogok felejteni.

Ha a filmet látom csak, akkor még lehet, hogy tetszett volna, de így, hogy a könyvet olvastam szörnyű volt. A könyvben imádtam mindenkit, na itt egy karakter se volt szimpatikus és teljes ellentétei voltak a könyvbeli karaktereknek. A főbb jelenetek fogjuk rá minimálisan egyeztek.
Szörnyű volt, aki teheti inkább a könyvet olvassa.

Az alma nem esett messze a fájától, ugyanis M. Night Shyamalan lánya Ishana a debütáló rendezésével szintén ott vérzett el, ahol a faterja mostanában. Noha a 2/3-ig ha nem is feltétlen jó, de vállalható volt számomra, az utolsó harmad indokolatlan értelmetlenségbe húzta le az összképet. A zord mélyerdő baljóslatúsága jóformán bejött, a nagyobb tájképek szintén szépen festettek, és egy ideig a kialakult koncepció sem zavart jelentősen. Horrorként elég felemásan adta, a távolról kémlelő alakok vagy a magasodó sziluettek mutatósak voltak, viszont a vége felé már ingerszegény gagyiságba torkollott az egész. Érzésem szerint azért kellett ez a szükségtelenül zavaros utolsó harmad, hogy a rendezőnő úgymond kimutassa a „naaaagy” Shyamalan nevet, ám ezzel csak rontott rajta. Néhány miértre próbált választ adni, karakterügyileg is, de bár ne tette volna. Színészileg sincs kitűnés, még Dakota Fanning se tudott érdemben sokat hozzátenni. Minimálisan talán jobb, mint a Trap, de míg az a sok marhaságtól sz4ródott el, addig ez inkább egy jellegtelen semmiség. Szerintem ezentúl megkímélem magamat a Shyamalan klán további filmjeitől, mert gyanítom sok jóra kár számítani.

Ismét szembe fogok menni az árral, nekem ez a film bejött, bár a színészek alakításáról nekem is el kell ismernem parádésan pocsék :D
Maga a sztori viszont engem elkapott, helyenként meglepően hátborzongató volt, kedvet kaptam elolvasni a könyvet. Hangulatában engem nagyon emlékeztetett a Madarak Dobozbanra illetve a The Ritualra valamint a HBO-n futó Kiút című sorozatra (talán erre a legjobban) és hát nekem gyengéim ezek a fajta történetek.
A sztori egy pontján baljós érzésem támadt azzal kapcsolatban, hogy hova akarják kifuttatni ezt a történetet nagyon erős lett a gyanúm, hogy valamiféle techno-scifi-krimi thriller lesz belőle és valójában semmi nem az aminek látszik, de hála a jóégnek pontosan az minden aminek látszik, bár azért egy-két csavart még így is tartogattak a végére, de nem olyat szerencsére, ami műfajváltással járt volna.
Nekem tetszett, egynek simán elment, a könyvre pedig kiváncsi vagyok. A szereposztás nem volt jó, Dakota Fanningben annyi élet volt, mint egy csokor muskátliban. Szerintem a Ciarát játszó színésznőnek kellett volna eljátszania a főszerepet, ő kicsit jobb volt, bár ugye sosem lehet tudni, hogy most a színész bénázza el vagy olyan pocsék volt az alapanyag, amit neki adtak, hogy nem tudott vele mit kezdeni.

Először olvastam a könyvet és csak utána néztem meg a filmet. Nos, kezdeném azzal, hogy minden adaptáció átalakítja kicsit az alapanyagot és a The Watchers esetében sincs másképp. A lényeg az, hogy hű maradjon a vonathoz, amit a könyv képvisel.
Ezen film esetében pozitív gondolataim. Szerintem jól adta át a nyomasztó napokat, amiket a szereplők átéltek és az ismeretlentől való félelmet is. Szépen követte a film filozófiai vonalát, logikus és érthető volt, egyáltalán nem éreztem azt, hogy a misztikumot letolják a torkunkon. A forgatókönyv tehát remek.
A színészek közük ki kell emelnem Dakota Fanninget és Olwen Fouere-t, bár Mina és Madeline alapból is központi figurák a könyvben. A többiek is tisztesen helytálltak.
A rendezésre sem lehet panasz. Ishana Night Shyamalan azért lesett pár trükköt apucitól, érződött, hogy ez egy Shyamalan film, de azért voltak egyedi megoldások is.
Összegezve a The Watchers tisztességesen helytállt, mint adaptáció. A végét ugyan nyitva hagyták és máshogy alakult, mint a könyvben, de a könyvnek lesz folytatása, ami alapanyagot adhat a film folytatásához is. Kíváncsian várom.

Pfú… Nehéz eldöntenem, hogy melyik volt a rosszabb: a könyv, vagy a film… A könyvnek legalább tetszett a vége.
Itt Madeline szimpatikusabb karakter volt, ellenben Daniel utálatos.
A színészeket tekintve pedig egyik pocsékabbul játszott, mint a másik. Akkor tudták volna megdobogtatni a szívemet, ha mindegyikük karakterét lemészárolják.