Cypher Raige parancsnok távollétében a fia, Kitai már szinte felnőtt. A hosszú szolgálatból hazatérő parancsnok kiruccan vele az űrbe, hogy jobban megismerjék egymást. Ám az űrhajójukat baleset éri, és kényszerleszállást hajtanak végre a Földön, amely egykor az emberiség otthona volt. Cypher… [tovább]
A Föld után (2013) 184★
Képek 9
Szereposztás
Kedvencelte 6
Várólistára tette 50
Kiemelt értékelések
A „Futtassuk be a fiamat!” című Will Smith film az utóbbi évek egyik legpocsékabb sci-fi alkotása. Jaden Smith, amilyen buta, (lásd a Twitter kiírásait…) olyan pocsék színész, miáltal egymagában is képes lehúzni a nullára egy amúgy közepesnek indult alkotást. Ha már valaki mindenképp gyerekközpontú sci-fit nézne a jobbik kategóriából, annak inkább az „Ender's Game”-et (Végjáték) ajánlanám, ami fényévekkel ütősebb ennél, ezt pedig gyorsan felejtse el…
Jó, hát Jaden nem Will, de maga a film annyira nem volt rossz.
Volt egy „túlélős” hangulata, és itt-ott eléggé félelmetes is volt. A CGI néhol egészen csúnya volt.
Sajnos azonban pont beleillik Will Smith és Shyamalan akkori produkcióiba, ez nem egy olyan alkotás, amire azt tudnám mondani, hogy bármikor is újra elővenném.
Legendásan rossz filmekért az elmúlt tíz-tizenöt évben nem kellett sokat kajtatni – szerintem a veterán rendezők újabb és újabb kiakadása a képregényfilmek divatjára nem kimondottan ezek, hanem általában véve a XXI. századi Hollywood ellen szólt. Egy olyan félrement szórakoztatóipari blokk ellen, ami egyrészt nagyon szigorú és kisstílű szabályrendszerek szerint, a jó ízlés és a művészeti értékek figyelembevétele nélkül működött/működik, másrészt bizonyos felkent nagyságainak olyan dolgokat is megengedett, amikről már jó korán, akár a forgatások során is meg lehetett volna mondani, hogy nem fognak működni. Mai szemmel nézve nagyon nehéz megérteni, miért nem jutott A Föld után anno már a forgatási periódusában arra a sorsra, mint A Fantasztikus Négyes, vagy a Han Solo-mozi, de úgy tűnik, el kell hinnünk, hogy Will Smith akkor és ott volt akkora név, egó és tényező, hogy egy minden ízében kellemetlen és lélektelen filmet elkészítsen és moziba küldjön, kitéve a saját fiát egy lehetetlen gyűlölethullámnak. Nem semmi!
Bár Smith sokak szemében alighanem rehabilitálódott a bepancsolós Oscar-díja révén, én szerencsétlen módon éppen azokat az alakításait nem láttam, amikért papíron kiérdemelte a kitüntetést – a nem túl régi, látszólag nagyon elkötelezett, általa minden szférából nyomon követett A Föld után nem hogy Oscart, de a karrier hanyatlását vetíthette anno előre, több okból is.
Ez a film egyszerűen semmilyen szinten nem működik jól, legnagyobb szerencsétlenségére még ironikus módon sem. Nem elég csúnya, nem elég rossz, nem elég kínos ahhoz, hogy átessen valamiféle „mégis jó” kategóriába. Smith ugye végig rajta tartotta az ujját a sztori ütőerén, már a legelső forgatókönyv-kezdemények idejétől, maga instruálta az egyébként minden téren alulteljesítő fiát, és ha minden igaz, még az egyébként ekkorra már abszolút kétes hírű Shyamalant is ő irányította. Egy kézből jött és egy kézben összpontosult minden, a kudarc így egyszerre látványos és fájdalmas. Saját alakítása félreértésnek tűnik, véleménye és nézete egy érzelmeit szánt szándékkal elfojtó apáról teljes mértékben felszínesek, kőegyszerűek és esetlenek. A másik oldalon Jadent egyrészt feltűnően nem szereti a kamera, nem szerethető a kisugárzása, színészi szempontból pedig (talán ez a legkorrektebb megfogalmazás egy 15 éves esetében) nincs felkészülve a szerepre. Hogy Smith ezt nem érzékeli, érthető, de Shyamalan? Félne Smith-től, vagy fizetésért jött volna ide és tulajdonképpen csak a nevét adja a projekthez?
A technikai oldal talán nem vészes, leginkább üres. A CGI-állatok nem szépek, az emberiség utáni Föld ábrázolása nagyon odavetett, látomásoktól, ambícióktól mentes, miként az egész felvázolt jövőkép. A konfliktus a félelemre érzékeny lényekkel is tulajdonképpen hajtóereje a félresikerült apa-fiú kapcsolatnak, de őszintén szólva, nem érdekes.
Nem érdekes az egész mozi, ez az egyik nagy baj, ellenben annak szánták, beleadtak mindent, próbálkoztak, halálosan komolyan vették – és ez a másik. Senki sem lesütött szemmel ment a premierre, nem dugdosták el a cuccot korlátozottan elérhető moziláncok kínálatában, pedig valakinek Smith mellett, alatt vagy felett érzékelnie kellett volna a bajt. Ha másnak nem, annak mindenképpen mementója ez a film, hogy az egyetlen erős kézben tartott szerelem-projektek a legveszélyesebbek a modern filmgyártásban, még akkor is, ha olyan multitálentum(?) áll ezek hátterében, mint Smith.
Úgy négy pont, hogy a mostanában általam bőven osztogatott hárompontosoknál aligha jobb, egyszerűen máshogy rossz.
Nem éppen a legizgalmasabb sci-fik egyike, de azért nézhető történet. Szerintem méltánytalanul van ennyire lehúzva, mert rengetegen utálják az ifjabb Smith-t, de ha nem nézzük, hogy valóban egy kissé ripacs, akkor a sztorival nincs sok baj.
Nem vagyok oda az ilyen filmekért, de anyám nézte, én meg pont ott színeztem tévéközelben, úgyhogy végül megnéztem. Azért az durva, hogy Jaden Smith a saját apja mellett sem tudott hiteles érzelmeket vinni az alakításába. Mármint az még oké, hogy a CGI szörnyektől bénán fél, de hogy egy ölelgetős jelenetben is ugyanolyan rossz az alakítása, az gáz. Nagyon süt az egész filmről, hogy csak Will Smith kicsi fiának befuttatása a cél. Viszont a táj szép.
Csóri kölyöknek nem sok mimikája vagy színészi képessége van, ezt apuci – akit egyébként imádok! – sem volt képes megoldani a filmben. A rossz színészi játék ellenére jónak is nevezhetném a filmet, mert iszonyat jól néz ki a látványvilága, én meg bolondulok a CGIért és a számítógépes megoldásokért.
Update 2016/03/20 – Anyám, muszáj volt levonnom két csillagot a saját értékelésemből, mert ez most nagyon kaparta az agyamat. Komolyan… ettől ma még játszani sem tudtam. :'D
Ez kérem szépen mi volt? Borzalmas volt a kis srác! Egész végig sírdogált majd egyik pillanatról a másikra kemény harcos lesz majd újra sírdogál. Végigszenvedtem a filmet. Egy apró hihető érzelem nem volt jelen a fiú arcán. Nem érett még meg a feladatra vagy abszolút tehetségtelen…
Ez tényleg fárasztó volt. Mintha a ’80-as években készült volna, csak véletlenül nem akciófilm lett. Vannak olyan filmek vagy alakítások, amik megérdemlik az arany málnát.
Népszerű idézetek
A félelmet magunk teremtjük.
A félelemnek egyetlen lakóhelye van a jövőbe tekintő gondolatunk.
Amitől félünk az üres fantáziálás, ami nem létezik az adott pillanatban, ami nincs és ha nem akarjuk nem is lesz!
A félelem az elmezavar, nem tévesztendő össze a veszéllyel. A veszély az valóságos, de a félelem rajtunk múlik.