Avatar (Avatar 1.) (2009) 80% 949★

Pocahontas vagy sem, innen-onnan koppintott vagy sem, amikor néztem, úgy éreztem, mintha egy álomba kerültem volna, ahonnan stáblista felsorolása után is nehezen ébredtem. Lenyűgöző! Most már látom, miért volt körülötte akkora felhajtás. <3
Ráadásul a film 10 éves, mégis jobbak benne az effektek, mint sok pár éve készültben.

Farkasokkal táncoló hupikék Pocahontas; Zoe Saldana zöldben izgalmasabb volt… :D

Régen sokkal jobban tetszett a film. Most valahogy unatkoztam rajta és olyan bizarr volt az egész film. Meg túl sok volt neki ez a 3 óra.

Csodálatos! Csak úgy tudtam megnézni, hogy gyorsan utána újranéztem. Aztán megint egy kis idő után, aztán moziban, aztán újra DVD-n. :)

Számomra ez egyike azon filmeknek, amikhez nem elég egyszer neki kezdeni. Háromszor-négyszer is nekiültem, mire végre egyszer meg tudtam nézni. Kell egy hangulat, egy életérzés, egy állapot, hogy végig tudd nézni, hogy értsd és szeresd. Viszont, ha végre megnézed, akkor a szavad is eláll…

Nem fogom túl sokszor újranézni, viszont egyértelműen szuper élmény volt és nem bántam meg azt a 3 órát, amit a nézésével töltöttem. Ötletes, látványos, mély… Gyönyörű!

Szép, szép, de irtóra hosszú és ahhoz képest unalmas. Nekem nincs bajom a nem egyedi történettel; igazából izgalmas a téma, szimplán csak úgy érzem, hogy ezt sokkal rövidebb időbe is bele lehetett volna sűríteni a cselekmény és a románc sérülése nélkül. És ha már romantika, nekem valamiért nagyon nem jön át a szerelmi szál. Szóval a sztori szerintem nem nagy szám, de a megvalósítás kiváló. Emlékszem, hogy anno a moziban tátva maradt a szám a látványtól; otthoni feltételek mellett ez az élmény elmaradt, de azért tagadhatatlanul szép.

Gyönyörű látvány, zene, tényleg szép film, és mikor először megnéztem imádtam. A színészi játék is jó, tényleg, de… utána jöttem rá, mennyire pofátlan az egész.
1. A történet koppintás. A klasszikus Pocahontas sci-fi verziója. Megérkezik a felfedező társaság az új, természetközeli világba, ahol egy kíváncsi katona az őslakók közé keveredik, és beleszeret a főnök lányába. Persze ez tényleg klasszikussá vált téma, ráadásul nagyon érdekes, szóval önmagában nem lenne vele probléma. De…
2. A történet mellett a rendező a világot is szemérmetlenül és utalások nélkül másolta. Pandora világa világító lényekkel, az egymással kapcsolatban álló fákkal, és úgy általában az összes szépségével és ötletével ugyanezen a néven megtalálható Arkagyij és Borisz Sztrugackij Nyughatatlanság c. művében. Még a neve is ugyanaz, a rendező arra sem vette a fáradtságot, hogy kitaláljon egy másikat. És ami a legszebb, a leghalványabb utalást sem teszi arra, hogy „Amúgy ez nem az én ötletem.”
Miután az említett regényt elolvastam, kissé dühös lettem a filmre, amit sem a zene, sem a látvány nem tud többé ellensúlyozni. Pofátlan film. Ennyit tudok jelen pillanatban mondani. De tényleg szép.

Húha!
Ha nem az IMDb-s Oscar plecsnire gyúrnék, biztos kihagytam volna. Nagyon hosszúnak éreztem és háromszor kezdtem el, de mindig belealudtam.
Most, negyedszerre sikerült végigülni.
Nem tudom mit mondjak. Egyrészről nagyon érdekes a Na'vik kultúrája, szokásaik, ahogy összhangban élnek Pandorával.
Az alaptörténete jó, hogy Sully próbálja egy hibrid Na'vi testben elnyerni az őslakosok bizalmát.
2009-es a film, ehhez képest a látvány a mai napig GYÖNYÖRŰ.
Egyedül a történet nem kötött le túlságosan, nagyon el van húzva, de annyira aprólékos, hogy így legalább mindenre jut idő.
A szerelmi szál teljesen felesleges, ráadásul megkapjuk a szokásos szeret-nem szeret vonalat is.
Persze a történet a szokásos ember és idegen faj ellentétre épül, sok újdonságot nem fogunk benne találni.
Ezt a filmet MUSZÁJ látni, mert szerintem azóta sem készült egy ilyen kaliberű alkotás.

Atyaúristen azt hittem már soha nem lesz vége.

Miután túltettem magam a kétméteres, kék, anorexiás macskák látványán, jól elvoltam vele. De ennyi, nem több. Sokat nem tudott nyújtani; oké, oké, gyönyörű a látvány, ez tény, de nekem ez még kevés egy filmben ahhoz, hogy teljes egészében beszippantson és lekössön. A mondanivaló is nagyon szép, és olyan, ami minden korban aktuális (avagy, miután a „kultúrember” a maga világát már tönkretette, rá akarja tenni a mocskos kis mancsát a még érintetlen természetre, ami köszöni szépen, inkább nem kér belőle, de mégis mióta érdekelte a „kultúrembert”, más mit szeretne?), de őszintén: sokszor láttam, hallottam, másutt. Csak most kék macskákat akarnak letarolni. Ennyi a különbség.
spoiler.