Avatar (Avatar 1.) (2009) 80% 925★

Pocahontas vagy sem, innen-onnan koppintott vagy sem, amikor néztem, úgy éreztem, mintha egy álomba kerültem volna, ahonnan stáblista felsorolása után is nehezen ébredtem. Lenyűgöző! Most már látom, miért volt körülötte akkora felhajtás. <3
Ráadásul a film 10 éves, mégis jobbak benne az effektek, mint sok pár éve készültben.

Farkasokkal táncoló hupikék Pocahontas; Zoe Saldana zöldben izgalmasabb volt… :D

Ezt a filmet már ezer éve halogatom, valahogy nem nagyon vonzott a film de mindképpen akartam neki adni egy esélyt mert kitudja, sok filmmel voltam már úgy hogy nem nagyon érdekelt de miután megnéztem imádtam. Ez sajnos nem abba a kategóriába illik bele, mármint voltak benne nagyon jó részek, de túl hosszú volt és közben pedig unalmas is.
A látványvilág gyönyörű, egy rossz szavam se lehet rá. A zenei világai is rendben volt.
Maga a történet is jó de a közepe felé valami nagyon más irányba mennek a dolgok, rövidebb ídő alatt is meglehetett volna oldani.
A szerelmi szál se nagyon nyűgözött le, nem nagyon éreztem közöttük a kémiát.
Kicsit sajnálom hogy nekem ez a film nem jött át, pedig rengeteg jót halottam róla, lehet hogy ez is volt a baj hogy rengetegen mondták hogy a legjobb film, és így elégé magas volt a mércém.
https://giffiles.alphacoders.com/519/51935.gif

Számomra ez egyike azon filmeknek, amikhez nem elég egyszer neki kezdeni. Háromszor-négyszer is nekiültem, mire végre egyszer meg tudtam nézni. Kell egy hangulat, egy életérzés, egy állapot, hogy végig tudd nézni, hogy értsd és szeresd. Viszont, ha végre megnézed, akkor a szavad is eláll…

Nem fogom túl sokszor újranézni, viszont egyértelműen szuper élmény volt és nem bántam meg azt a 3 órát, amit a nézésével töltöttem. Ötletes, látványos, mély… Gyönyörű!

Régen sokkal jobban tetszett a film. Most valahogy unatkoztam rajta és olyan bizarr volt az egész film. Meg túl sok volt neki ez a 3 óra.

Csodálatos! Csak úgy tudtam megnézni, hogy gyorsan utána újranéztem. Aztán megint egy kis idő után, aztán moziban, aztán újra DVD-n. :)

Mindig gondban voltam, ha megkérdezték, mi a kedvenc filmem. Hogy lehet erre mégis válaszolni, mikor annyi, de annyi jó van? Aztán jött ez a film, és nem volt többé probléma. :)

Minden megvan ebben a történetben, amit szeretek: sci-fi, fantasy, kaland, akció, humor, romantika, dráma. Mindez egy filmben maga a mennyei manna számomra. Ehhez társult még a lenyűgöző látványvilág, plusz a csodálatos zenék. Teljesen lehidaltam tőle, amikor először láttam, és bármennyiszer képes lennék újra megnézni.

Nyilván csemegézett innen-onnan Cameron, amikor megírta ezt a történetet, de tudjátok mit? Rohadtul nem érdekel. Mert lehet, hogy alapjában véve nem egyedi a story, hogy felfedezhetők párhuzamok más történetekkel, és hogy az üzenete is elcsépelt már a filmnek, de ahogy ezek a “lopott” dolgok össze lettek gyúrva, majd meg lettek fűszerezve új ötletekkel, az valami fantasztikus egyveleget eredményezett. Azt pedig, hogy az emberiség mennyire kapzsi, és mi mindenre képes hatalomvágyában, szerintem nem lehet elégszer filmre vinni. Talán egyszer tanulunk majd az ilyen történetekből.

A színészek mindegyike remek választás volt.
Sam Worthington nem tűnt egyáltalán ismerősnek, pedig láttam már őt másban is. Nem mondom, hogy fantasztikus alakítást nyújtott, de jól megformálta Jake-et.
Szinte azonnal feltűnt, hogy Zoë Saldana alakítja Neytiri-t, ettől függetlenül elképesztő, hogy milyen jól átformálták az arcát, hogy igazi Na’vi legyen. Ez persze mindegyik Avatarosra igaz. :)
Sigourney Weaver tagadhatatlanul jó színésznő, és nagyon jól állt neki Grace szerepe.
A Norm-ot alakító Joel Moore-t én személy szerint nagyon kedvelem. Ez a karakter is jól állt neki, és az egyik kedvencem volt a filmben.
És hát meg kell említenem Stephen Lang-et is, azaz Quaritch ezredest. It’s just perfect. Azon ritka gonosz karakterek egyike, akit imádok. Persze, meg tudnám fojtani, de na… Zseniális alakítás volt.

Elég kevés filmet nézek meg már szinkronosan, de ez egyike azoknak, amiknél kivételt tettem, és amivel elégedett is voltam. Ugyanolyan jó magyarul, mint angolul.

Szép, szép, de irtóra hosszú és ahhoz képest unalmas. Nekem nincs bajom a nem egyedi történettel; igazából izgalmas a téma, szimplán csak úgy érzem, hogy ezt sokkal rövidebb időbe is bele lehetett volna sűríteni a cselekmény és a románc sérülése nélkül. És ha már romantika, nekem valamiért nagyon nem jön át a szerelmi szál. Szóval a sztori szerintem nem nagy szám, de a megvalósítás kiváló. Emlékszem, hogy anno a moziban tátva maradt a szám a látványtól; otthoni feltételek mellett ez az élmény elmaradt, de azért tagadhatatlanul szép.

Húha!
Ha nem az IMDb-s Oscar plecsnire gyúrnék, biztos kihagytam volna. Nagyon hosszúnak éreztem és háromszor kezdtem el, de mindig belealudtam.
Most, negyedszerre sikerült végigülni.
Nem tudom mit mondjak. Egyrészről nagyon érdekes a Na'vik kultúrája, szokásaik, ahogy összhangban élnek Pandorával.
Az alaptörténete jó, hogy Sully próbálja egy hibrid Na'vi testben elnyerni az őslakosok bizalmát.
2009-es a film, ehhez képest a látvány a mai napig GYÖNYÖRŰ.
Egyedül a történet nem kötött le túlságosan, nagyon el van húzva, de annyira aprólékos, hogy így legalább mindenre jut idő.
A szerelmi szál teljesen felesleges, ráadásul megkapjuk a szokásos szeret-nem szeret vonalat is.
Persze a történet a szokásos ember és idegen faj ellentétre épül, sok újdonságot nem fogunk benne találni.
Ezt a filmet MUSZÁJ látni, mert szerintem azóta sem készült egy ilyen kaliberű alkotás.

Gyönyörű látvány, zene, tényleg szép film, és mikor először megnéztem imádtam. A színészi játék is jó, tényleg, de… utána jöttem rá, mennyire pofátlan az egész.
1. A történet koppintás. A klasszikus Pocahontas sci-fi verziója. Megérkezik a felfedező társaság az új, természetközeli világba, ahol egy kíváncsi katona az őslakók közé keveredik, és beleszeret a főnök lányába. Persze ez tényleg klasszikussá vált téma, ráadásul nagyon érdekes, szóval önmagában nem lenne vele probléma. De…
2. A történet mellett a rendező a világot is szemérmetlenül és utalások nélkül másolta. Pandora világa világító lényekkel, az egymással kapcsolatban álló fákkal, és úgy általában az összes szépségével és ötletével ugyanezen a néven megtalálható Arkagyij és Borisz Sztrugackij Nyughatatlanság c. művében. Még a neve is ugyanaz, a rendező arra sem vette a fáradtságot, hogy kitaláljon egy másikat. És ami a legszebb, a leghalványabb utalást sem teszi arra, hogy „Amúgy ez nem az én ötletem.”
Miután az említett regényt elolvastam, kissé dühös lettem a filmre, amit sem a zene, sem a látvány nem tud többé ellensúlyozni. Pofátlan film. Ennyit tudok jelen pillanatban mondani. De tényleg szép.