Titanic (1997) 83% 991★

Imádom, imádom. :) ❤❤ Nagyon gyönyörű film, a végén mindig elsírom magam. Megrázó, szívszorongató, romantikus film. Soha nem értem meg miért kellett így lennie. Annyira szomorú, ami a valóságban, és a filmben is történik. Akárhányszor látom mindig reménykedem, hogy Jack spoiler ❤❤ Imádom a színészt, teljesen lenyűgöz ebben a filmben is az alakítása. Leonardo DiCaprio örök szerelem imádom a pasit, mióta ebben a filmben láttam. Annyira cuki, és szexi.❤❤ A filmzenét nagyon imádom, nagy kedvenc. :) ❤❤ Kate Winslet is nagyon jó színésznő, bár mindig megharagszom a filmbeli szerepére Jack miatt. :)

Kedvenc.

Imádom. Már legalább 10x láttam, de nem érdekel. Klasszikus, örök kedvenc, és igen, itt habarodtam bele igazán Leóba. :)))

20 éves lemaradásomat pótoltam ezzel a filmmel és már tűkön ülve vártam, mikor kezdenek el potyogni a könnyeim, elvégre ezen zokogott a fél világ annak idején, de biztos egy érzéketlen dög vagyok. Ugyanis nem jött semmi a 3 óra alatt csak a zsibbadás a hátsómban. Egy végtelennek tűnő szerelmi történet volt, ami hajó nélkül is ugyanolyan drámai lett volna. Ha lamúr nélkül mutatták volna be a Titanic tragédiáját, akkor az jobban megérintett volna. Sajnos így túl hatásvadásszá vált, mintha csak azzal lehetne eladni egy látványos filmet, hogy szerepel benne egy gazdag lány, meg egy szegény fiú és legyen kinek szurkolni, hogy jöjjenek össze…

Az a film, amit úgy magamtól nem ülnék le megnézni, hogy előveszem a DVD-t, és na jó, megnézem a Titanicot, de akárhányszor adják a tévében, végignézem, végig reménykedem, hogy most az egyszer máshogy ér véget, és végigbőgöm…

A hajó és a jéghegy ütközése utáni jeleneteket gyűlölöm. Rettentően igazságtalan. De mégis mindig megnézem, attól függetlenül, mennyire felzaklat.

Még mindig nagyon tetszik az ötlet, hogy a szerelmi főszál kerete a Titanic tragédiája, aminek a film emléket állít, ehhez mérten tragikus Rose és Jack szerelme is, amit sosem éreztem nyálasnak, csak egy kicsit mesebelinek, a fedélközben utazókat pedig kicsit túlidealizáltnak. De ugye a fantázia dolga az, hogy kiszakítson a hétköznapok realitásából, és fentieket feledteti az, ahogy összerakták Rose meséjét, nincs egyetlen perc unalmas üresjárata, még a katasztrófa előtti idő is izgalmas, és a látványt még nem is említettem. Egyszóval telitalálat úgy, ahogy van, még azon is csak röpke ideig akadtam fent, hogy spoiler, de elfogadtam, mert minden valószerűtlensége ellenére ez is belesimult a történetbe. Nem tudom, hányszor láttam már, és még hányszor fogom, tuti még a halálos ágyamon is megnézem legalább kétszer. :P Pedig nem is szeretem sem a romantikus, sem a katasztrófafilmeket. :D

Ezredszerre is ugyanolyan katartikus és romantikus élmény, mint először volt. Én a filmet szeretők táborába tartozom és büszkén vállalom. Hat évesen láttam először, ráadásul a film hatására neveztem el a plüss fókámat Rose-nak. Igen mély behatást tett rám, amint az látható. :) Azóta is, ha tehetem és rá tudom szánni azt a három órát, bármikor leülök és szipogva nézem a végéig.

A napokban több részletben újranéztem – egyben nagyon tömény lett volna, meg amúgy sem volt rá időm. És őszintén, nehezen tudnám eldönteni, mit is érzek ezzel a filmmel kapcsolatban.
Egyrészt, magának a Titanicnak a története mindig is érdekelt, egy időben kész megszállottja voltam: mindennek utánaolvastam, aminek csak lehetett. Azt az egyet pedig kár tagadni, hogy a hajó süllyedését brutálisan jól megcsinálták: csak attól, hogy most rágondoltam, kirázott a hideg, a jó értelemben. Látszik rajta, hogy tényleg nagyon utánanéztek mindennek, és adtak a legapróbb részletre is. A színészek is remekelnek.
A legnagyobb problémám viszont az ezzel a filmmel, hogy kb. minden érdekelt, egyedül a nyálas, giccses szerelmi szál nem – amivel meg az a baj, hogy az áll az egésznek a középpontjában, éppen ezért, tulajdonképp minden annak van alárendelve spoiler. Maga a Titanic és a katasztrófa is csak keretként szolgál, a tragédiában elhunyt, 1500 ember meg pusztán statiszta. Dancsó, a még vállalható korszakában, ezt elég jól összefoglalta: Zajlik az évszázad egyik legborzasztóbb tragédiája, de mindenkit az érdekel, Leonardo DiCaprio vajon túléli-e? És ez dühít a legjobban: mert bármibe lefogadom, ha a film (és idős Rose sztorija) azzal ér véget, hogy a párocskánk mindkét tagja spoiler, és boldogan megérkeznek New Yorkba, sokan abszolút nem gondolnának úgy erre a műre, mint ami egy tragikus történetet dolgoz fel (igaz, abban az esetben közel sem érte volna el azt a kultnak nevezhető státuszt, amit) – és ez, valljuk be, elég szomorú.
Ami pedig még remekül leírja az érzéseimet a filmmel kapcsolatban, az az IHM Titanic paródiájának néhány sora:
Nincs gáz, nézd a jó oldalát,
Mert a filmemben ott vagy
és nyerhetsz vagy 10 Oscart

Meg volt videón:) Imádtam,rongyosra néztem…és moziban nagyon nagy volumenű film volt ez akkoriban…majd TV-ben nézve otthon olyan kicsi lett az a hajó..:)