Megfojtott virágok (2023) 70% 212★

Nagy csalódás, pedig sokat vártam tőle. Vártam, hogy szolgáltat némi igazságot és méltó megemlékezést, de nem igazán éreztem ezt. A játékidő indokolatlanul hosszú, egyszerűen képtelen voltam egyben megnézni. Mintha ezzel is csak azt akarták volna leplezni, hogy alig szól a lényegről. Helyette túl sok felesleges dolog került bele, nagyon szájbarágós lett az egész. Lehetett volna sokkal drámaibb és megdöbbentőbb, olyan, ami bemászik a bőrünk alá, miközben nézzük, és nem hagy nyugodni. De én csak azt láttam, ahogy a nagynevű színészek tetszelegnek a kamerának, meg igyekeznek művészi szépségű, de sajnos túl steril felveteleket felmutatni. Végül ezzel a sok bába között pont a gyerek veszett el. Pont az oszázsok fájdalma és tragédiája nem jön át! De még csak az FBI sikeréről sem szól igazán, hogy legalább azt dicsérni lehessen. Nem, valójában megint az elkövetők kerülnek a középpontba, megint ők kapnak figyelmet és hírnevet! Dühítő. Őket viszont nem nevezik nevén, nem kiáltják a világba, hogy pénzéhes gyilkosok, szinte már sajnálni is kellene a szegény megvezetett elkövetőt. Így végig megmarad a kimért távolság, ettől az egész film érzelemmentes, közömbös és nagyon unalmas. Mint valami tévés krimi. Inkább lett volna hatásvadász, még azt is elfogadhatóbbnak találtam volna, mint ezt. Nagyon jó lenne, ha ilyen fontos témánál nem hajtanának ennyire látványosan csak az Oscar (és egyéb) díjra az iparos munkával, hogy újabb hasznot húzzanak az esetből, hanem inkább igyekeznének a maga valójában megértetni az emberekkel, hogy milyen szörnyűségek történtek. Jó lenne, ha végre az áldozatok hallathatnák a hangjukat. A végén az a rádiójáték is egy kicsit méltatlannak tűnt, mint valami rossz paródia, nekem nem jött át belőle, hogy mennyire sajnálatos az, hogy ennyit ér az igazságszolgáltatás. Az egyetlen, ami igazán tetszett, az utolsó kép volt, illetve a záró zene spoiler DiCapriot sem igazán értem, hogy miből gondolta, hogy ez így jó lesz.

Én nem feltétlenül vagyok Martin Scorsese híve, de ez a film összességében, még annak ellenére is elejétől a végéig le tudott kötni, hogy több, mint három órás. Egyetlen percében sem unatkoztam – pedig, mikor megláttam a játékidőt, többször elhatároztam, hogy: jó, majd elmegyek aludni a felénél. Aztán mégse mentem. Jó, akkor majd a háromnegyedénél. Akkor meg már a végére voltam kíváncsi.
Gyönyörűek a képei, a színei, DiCaprio és DeNrio szerintem hatalmasat mennek, sajnos a színésznő elég „satu” játékot tol le, de igzaából lehet, hogy nem ő a középszerű, hanem… nos mit mondjak? Két ilyen zseni mellett eléggé tehetségesnek kell lenni, hogy egyláltalán a nyomukba érjünk. Megbocsátottam a semmitmondó játékot, de csak miatta nem tíz a film nálam – olykor zavaróan kizökkentett a színtelen jelenlét.
Ez egy roppant egyszerű, de annál szomorúbb történet, még annak ellenére is, hogy a groteszk jeleneteknél minduntalan bevillant (nyilván a saját agyam fikciós szüleménye) Scorsese vihogása, ahogy eljátszik a műagyvelővel a forgatási szünetekben és azon a törvénytelen hangon röhögcsél, mint valami agyament. De azt nem tudom elvitatni tőle, hogy nemhogy megérinti a nézőt a film, amit vászonra fest, de van benne egyfajta rendhagyó töltet, amitől egyfelől Scorsese sajátja lesz, másfelől, mégha nem is a világ legklasszabb filmje, kb. örökre megmarad.
„Te figyu, láttad Scorsese azon filmjét amelyikben az indián…. ”
„Ja persze, már vagy tíz éve, de azt a filmet sose értettem, te igen?”
Hát valahogy így képzelem el tíz év múlva a beszélgetést erről a filmről. Mégha nem is értettem minden pillanatban, hogy Scorsese mit akart közölni ott és akkor, tíz év múlva is fogom pontosan tudni, hogy ez a film az övé és, hogy nekem bejött.
Valahogy úgy tudnám összefoglalni a véleményem tömören, hogy…
Ez az a film, amely kapcsán már a bevezető zene első szólamaiban tudod, hogy egy rendkívüli, igazán rendhagyó, ritkafajta,- és féle, maradandó, apró részletességgel kidolgozott műremeket fogsz látni, és már ez a gondolat felkészít arra, hogy befogadd.
Én azt gondolom, hogy a töméntelen mennyiségű, tényleg lapáttal kiszanálható sok mocsok f.s film között Scorsese zsenialitásának tükre és ennek tökéletes lenyomata ez a múvi.
Nagyon tetszett. A puffogók meg… büntiből nézzék meg mégy egyszer :)

A sztori egyszerűsége ellenére is kínosan szájbarágós történetvezetéssel és érthetetlen vakfoltokkal nyűgöz le mindenkit rajtam kívűl. A játékidejével nincs is gondom, de a bődületesen unalmas rendezéstől maradandóan rossz élmény.

Bár könyvadaptáció, erősen eltért az eredeti protagonista személyétől spoiler de amitől tényleg kínosan éreztem magam, az hogy ha már a film legelején is nyomatékosan aláhúzzák, hogy spoiler -tehát ezt bárki észreveszi; úgy fest csak én nem értek valamilyen nyilvánvaló a zsenialitást, amiért mindenki ajnározza ezt a produkciót, de egyelőre nem is találtam leírva sehol…

Technikailag is a helyszínek, a kosztümök és az alakítások a legjobbak, a fényképezés átlagos, a zene pocsék (nem az előzetesre gondolok, az király volt! -de te fel tudsz idézni bármilyen zenei témát a filmből?)

És aztán a legvége meg?! spoiler hát az eléggé szétbarmolt minden nyers életszerűséget, amit az ötven-valahány órán keresztül építgetett a film.

A mesterművezést és a lelkes kritikai ovációt nem értem. Minden esetre, ezek után még szélesebb a kontraszt pl. a Wall Street Farkasával szemben. Idén eddig ez volt a legrosszabb.

A film nálam 6 csillagról indult, mert tegnap a szaunába erős negatív hatás alatt voltam és hát így kezdtem el. De, viszonylag gyorsan elkezdtem a fókuszálni a történet szerelmi szálára Ernest Burkhartot (Leonardo DiCaprio) Mollie-t (Lily Gladstone), és az ő házasságukra figyeltem. Tulajdonképpen más érzelmi szál nem is volt a filmben, többnyire közömbösséggel, beletörődéssel,gyűlölttel találkozunk. És még ebben a házasságban sem tudjuk eldönteni, mennyire őszinte is az összetartozás, a szeretet. A film hangulata rapszodikus, mélység és magasság váltja egymást, többször komikusnak is éreztem. Írják róla és igaznak vélem, hogy Robert De Niro karaktere a Keresztapát juttatja eszünkbe. DiCaprio viszont mindent visz, szerintem. Egy dolgon gondolkodtam még (volt idő, mert 3 és fél órás), hogy a szinkron mennyire befolyásolja pl. azt a komikus hangulatot is, amiről írtam. Ja, és a vége. Hát, igen, lehet rajta merengeni, mi is volt. Nekem azt jelentette, hogy bizony az egész történetet, mint a fotelben ülő ember, végignézzük. Színházként tekintünk a világ eseményeire, mert nem itt és nem velünk történik. 8 csillag lett, hosszú, de, érdemes a megnézésre. Még eszembe jutott a végén, a szimbólum, a virág….

Két csillag, mert végig szenvedtem….
Csalódás volt.

A Megfojtott virágok így, jelen formájában első sorban művészfilm. Elbeszélés a kapzsiságról, az emberi gonoszságról, a kirekesztésről és kihasználásról, arról, hogy sokszor mennyire elvesznek az érzelmek és moralitások egy ilyen helyzetben. Mindenképp érdemes egyszer megnézni, átélni a hangulatot amit nyújt – de megérthető, ha az ember inkább tenné ezt otthon, kényelmes kanapén ülve, akár egy szünetet is beiktatva, ha kell.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/11/01/megfojtott-viragok…

Elvoltunk vele, de feleslegesen hosszú… :s

Nem volt azért olyan rossz, mint amire számítottam, de nekem ez az a filmhossz, ami már sok, legyen az a film bármilyen jó is. Ez pedig kifejezetten feleslegesen hosszú. A színészi játék szerintem nagyon jó, DiCaprio-tól és De Niro-tól nem is vártam kevesebbet. A hangulat szerintem nagyon ott van, és a történet több ponton is kifejezetten érdekes. Ha ez a film mondjuk 2 órás lenne, szuper lenne.

Amilyen hosszú annyira kevés értelmet sikerült sajnos beleszőni. Nem volt igazán érezhető a történések súlya. Talán szándékos volt talán nem de sokszor egyes jelenetek nekem a komikusság határát súrolták. Úgy éreztem végig mintha a film nem a megfelelő dolgokra fokuszált volna. Azt hogy ki kicsoda néha nagyon nehéz követni. A szinészek nem hoznak újat vagy jobbat mint korábban más szerepekben. Dicaprio grumpy cat-et utánzó mimikáját nem tudom hová tenni XD

Mindenesetre nem volt rossz moziélmény. A túlnyújtott játékidő és a kevés tartalom miatt tőlem 8 csillagot kap a film.

-1 csillag a casting miatt – Jesse Plemons az elmúlt években már annyiszor bizonyította, hogy Ernest szerepét kisujjból kirázza, borzasztó furán is nézett ki itt, mint talpraesett nyomozó…:)
-1 csillag pedig a történet saját elképzelés általi hangsúlyozása miatt, ahol a fókusz a moralitás plaszticitásán, a buta ember manipulálhatóságán és a kapzsiságon, a szervezett bűnözésen van, ezáltal talán kevésbé jött át az oszázs indiánok tehetetlen dühe, a hiábavaló küzdelmük a korrupció ellen, az eleve száműzetésből eredő idetelepedésük, valamint a nyomozós szál kacifántossága.
De ez lénylegében az alkotói szabadság, belefért és ezzel együtt laikus szemmel is jól sikerült film született.