Marnie (1964) 75% 63★

Hitchcock filmhez képest nagyon is a lélek mélyére ás, az nő lelkébe, aki gyerekkori traumától szenved. Sean Connery egy nagyon szimpatikus karaktert játszik. Szinte azonnal beleszeret, és ettől kezdve nem számít más, csak hogy megfejtse a titkár, hogy megtudja, mi bántja. A filmnek elég nehéz volt nekiállni, a történet miatt. Nem először néztem meg, tudtam mire számítsak. Viszont a végére (ami nagyon érzelmes) örültem, hogy megint megnéztem. Tippi Hedren nem a kedvencem a Hitchcock hőnők közül, de itt alapjáraton rokonszenvesebb, mint a Madarakban.

Érdekes volt. Lényegében azt tudom mondani, hogy hasonló a helyzet, mint a „Rémület a színpadon” c. film esetében. Ott én úgy voltam a filmmel, hogy csak a legvége miatt ért meg ilyen magas értékelést. Ebben az esetben is hasonló a helyzet. A film feléig nem nagyon tetszett az alkotás, ugyanis kifejezetten lassúnak éreztem, de az már hamar kiderült, hogy több lesz itt, mivel teljesen egyértelmű, hogy valami gyerekkori trauma van a női főszereplő mögött. Körülbelül félúton volt egy olyan csavar, ami miatt megemelkedett a szememben. Végül pedig a végén értelmet nyert az egész, amit teljesen meg tudtam érteni, és (ezzel kapcsolatos szakirodalom olvasása miatt) viszonylag átérezni. A történetvezetés tehát összességében tetszett a fordulatok miatt. Connery alakítása egyszerűen parádés. Tippi Hedren szintén nagyon jók alakított, viszont akarva-akaratlanul előttem volt az, ahogy Hitchcock hogy bánt ezzel a színésznővel. Amennyiben igazak kettejük kapcsolatáról a hírek és a film, akkor alá kell írni, hogy ez teljesen érződik. Egyébként néhol nem volt összhangban a zene a látottakkal, de ezt a kor szokásának is hajlandó vagyok betudni. Néhány pont egyébként kérdőjeles maradt számomra, annak ellenére, hogy két órányi játékidővel operál a film, és néhol le is ül a hangulat. De a már fent említett két fordulat miatt számomra éppenhogy, de megérdemel ilyen magas pontszámot.

Hááát. Mindenesetre érdekes volt…. Továbbra sem nagyon tudom megszokni ezt a színházi színjátszást a mozivásznon. Tippi Hedren (mellesleg Melanie Griffith édesanyja) Hitchcock egyik személyes kedvence volt, – mégha néha kegyetlenül is bánt vele a forgatáson- , és ez érződik a filmen. Szinte szerelmes a kamera a színésznőbe, a színésznő meg folyamatosan próbálja elcsábítani a kamerát. Sean Conneryt érdekes volt ilyen fiatalon látni, itt még egyértelműen a szép fiú karaktert hozta.

Huh ez de nagyon jó volt, valójában nem is számítottam rá.
Amikor elindult nem is tudtam hová tenni a film hosszúságát, hiszen egy teljesen átlagos krimi/thriller-nek indult, a szokásos korabeli tökéletes ruha/frizura/mimika kombó szerint.
Már ez megfogott, mert valahol „hátul” sejtette hogy itt több lesz. Aztán elérkeztünk a film feléhez, és egyre több igencsak drámai jelenet kapcsolódott be, mintha egy másik filmet néznék. Mintha bealtattak volna a film első felében, pont úgy, mint ahogy Marnie bealtatta a környezetét a csalásokhoz. A film utolsó harmada nagyon meglepett, olyan lezárása lett a történetnek, nem csak a sztori miatt, hanem rendezésileg is, ami túlment azon mint ami bennem egy Hitchcock filmről élt. Tippi Hedrent eddig is kedveltem, van benne valami hűvös, hideg, merev elegancia, de itt magasan feltette a lécet. Annyi dráma van ebben a történetben, és oylan szépen átjött mind, hogy hetekig lehetne elemezgetni. spoiler Nagyon megdöbbentem, hatással lett rám a film,számomra magasan kiemelkedik az eddig általam látott Hitchcock filmek közül. Csak ajánlani tudom azoknak is akik csak a leghíresebb műveit ismerik, mert ebben sokkal több van mint elsőre látszik.

Több részletben kellett megnézem, és még így is untam egy cseppet, bár érdekes volt Sean Conneryt ilyen fiatalon látni. Azt hiszem közepesre értékelem az eddig Hitchcock filmekhez képest, mert nyilván vannak jobbak, de vannak rosszabbak is. Nem tetszett igazán a befejezése sem, ez biztos, hogy egyszer nézős nálam.

Kedvenc Hitchcock filmem. Sajnos a magyar szinkronos nem annyira szellemes, mint az eredeti angol: az eredeti filmben sokkal jobb odaszólásai, szurkálódásai vannak Marnienak.
A magyar szinkronos megadta a lehetőséget mondjuk, hogy jobban figyeljem a szereplők arcjátékát és a hátteret: hogy szegény Sean Connerynak hogy kiszedték a szemöldökét. Vagy legalábbis nem tűnik természetesnek egyáltalán.
A film főcselekménye, fősodra követi a könyv cselekményét, azonban néhány mellékszál, néhány szereplő teljesen más: vagy nem jelenik meg a könyvben egyáltalán, vagy más személy van helyette.
A film feszesebb tempójú, lekerekítettebb, teljesebb, mint a könyv.