Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája (Az éhezők viadala 4.) (2023) 79% 263★

Kellett rajta gondolkodnom egy sort az értékelés előtt. Az Éhezők Viadalát mindig a Young Adult könyvek egyik gyöngyszemének tartottam. Valódi tétek, valódi sérülések, egy egészen elviselhető szerelmi háromszög (igen, irritált a szenvedés Peeta és Gale között, de Katniss végső döntései teljesen érthetőek voltak, és az egyik kapcsolat kifejezetten pozitív maradt), érdekes narrációs technika. A filmek maguk is, jó színészi játék, kellemes látványvilág, szuper zene, kihozták a maximumot a lehetőségekből. Amennyire kritizálom a legtöbb műfajba tartozó darabot, annyira tudtam értékelni ezt a szériát.
És persze Snow már magában a fő sorozatban is az egyik legjobban megírt karakter. Hátborzongató, igazi, manipulatív főgonosz, aki igazából sosem hazudik, de mégis zseniálisan forgatja ki az emberek szavait. Sutherland alakítása pedig rengeteget hozzátett a filmekben ehhez az atmoszférához. Ugyanakkor érdekelt, sikerül-e írni neki egy jó lecsúszástörténetet, ahol valamennyire megérthető lesz, de nem akarják rávenni a nézőt, hogy szimpatizáljon vele. Nagyon kockázatos témaválasztás volt, mert az elmúlt években sorozatosan jöttek ki a főgonosz eredettörténetek, és általában mindegyik arra lett kihegyezve, hogy milyen tragikus az adott karakter története, és ezáltal mennyire nem tehet a bűneiről – tisztelet a kivételnek, a Jokert például imádtam. Snow annyira tudatos figura volt, hogy nem lehet csak gonosszá traumatizálni.
És nagyon szép munkát végeztek. Tom Blyth eleve zseniálisan alakított, tényleg hozta Sutherland mimikájának rezdüléseit, miközben azért belevitte a saját interpretációját a karakterről. Snow kezdettől sötét figura – még mikor pozitívak a céljai, a családját akarja segíteni, és szereti a barátait, akkor is látszik, hogy mennyire flexibilis morálisan. Szinte bármire hajlandó, belemegy olyan dolgokba, amiket ő sem tart morálisan helyesnek, és már az árnyékból próbál kicsit fordítani a helyzeten. Lucy-vel a szerelmi szála is érdekes – egyértelműen fontos neki a lány, van olyan szakasz, mikor tényleg szép a kapcsolatuk, de kezdettől sejthető, hogy ha választani kell a hatalom és közte, akkor Snow szemében nem lesz kérdés, hogy melyik győz. Hiába mondja neki Tigris is, hogy van esélye jónak, jobbnak lenni, mint az öröksége, a főszereplő nagyon, nagyon hamar átlép egy olyan határt, ahol már iszonyatos küzdelem lenne visszajönni morálisan, és egyértelműen nincs elég motivációja, hogy megtegye. Egyben azonban akármennyire taszító, kicsit érthető marad a hozzáállása. spoiler Gyönyörűen sikerült elkapni azt a hangulatot, ami sok főgonosz eredettörténetnek nem sikerült: csak azért, mert megérted, egy ember hogy jut oda, ahová, nem kell felmenteni a bűnei alól.
A zenék szintén egy nagyon erős elemét jelentették a filmnek, Lucy Gray dalai, a Hanging Tree visszatérése, a You can't catch me now az endingben mind nagyon jól sikerültek. Személyes kedvenc jelenetem volt a kígyóknál éneklés.
És imádtam a szimbolizmust, és ahogy összefutott a fő sorozattal. Már az Éhezők Viadalában is megvoltak alap gondolatok, de kifejezetten tetszett ezek bővítése (Snow rendszeresen hangsúlyozza, hogy ő végső soron azért nyer mindig, mert a hó legfelülre hullik – egyben viszont el is fed mindent, így a bűnöket is, tehát a tisztasága illúzió. Katniss erősen asszociált „eleme” a fő sorozatban a tűz volt – ami viszont erősebb a hónál, hiszen megolvasztja. Tetszett, hogy Lucy karakterét erősen asszociálták a fecsegőkkel, a megszökött kapitóliumi kémmadarakkal, szemben Snow kígyó asszociációjával – Katniss később fecsegőposzáta, a megszökött madarak leszármazottja, aki már jelzi, hogy nem lehetett kiirtani őket).
A színészgárda elég sztárparádé, Peter Dinklage, Viola Davis is nagyon érdekes választások voltak.
Merem ajánlani. Remek előzményfilm, szórakoztató, és elgondolkodtató is. Az Éhezők Viadala továbbra is tartja az egyik legjobb YA címét.

Nekem ez most valamiért nagyon betalált. Pár hónapja olvastam a könyvet, ami jó volt, de nem ragadott magával úgy, mint amire számítottam. Ehhez képest a filmet sokkal érdekesebbnek találtam, valahogy jobban megértettem a kettejük között történt dolgokat. Azért kicsit sajnálom, hogy kimaradt néhány szerintem fontos jelenet. Mondjuk meg tudom érteni, mert nyilván nem fért volna bele az időbe, de például Maude-ból is jó lett volna többet látni.
Ami nagyon nagyon jó volt, az a zene és a fényképezés. Jó volt hallani, hogyan valósították meg Lucy számait, szerintem jól eltalálták őket, volt aminél konkrétan a hideg is kirázott. Az utolsó jelenet pedig wow, elég hatásosra sikerült. :D
Mindenképp újranézős lesz angolul is – még a szinkron is egész elviselhető volt. :D

Whoa ✨️
Hát én ezt nagyon imádtam csak úgy mint a korább filmeket is! Ismét egy remek adaptáció! Az a 2 és fél óra csak úgy elrepült. Végig nagyon látványos és izgalmas is volt annak ellenére is, hogy azért nagyjából tudtuk mire számíthatunk. Érdekes volt látni, hogy vált Snow azzá aki, és, hogy aban az időben milyen is volt egy viadal.

A színészek hatalmasat alakítottak és a karakterek is szuperek voltak. A fiatal Snow bár gonosz de szexi. Amúgy miért mindig a gonosz karakterek a legdögösebbek? :'))
Lucyt nagyon bírtam, annyira talpraesett és belavaló volt szóval a végét illetően én azt gondolom, hogy spoiler Amúgy nekem a dalai is nagyon bejöttek! ^^

Én nagyon adnám ha lenne folytatása, mert szerintem még van potenciál Snow karakterében illetve az öszes viadalról megtudnék nézni egy önálló filmet. :D

Ezek után pedig mindenképp elolvasom a könyvet is mert eszméletlenül kíváncsi vagyok Snow belső monológjaira is! Meg persze arra is, hogy mennyire különbözik a film és a könyv.
(Miután elolvastam majd kiegészítem azzal az értékelést.)

Ha szerettétek a korábbi Éhezők viadala filmeket szerintem ezt is nagyon élvezni fogjátok! ^^

Mivel már az eredeti trilógiáért sem voltam oda, felkészültem a legrosszabbra. Az értékelőmhöz már előre kitaláltam egy frappáns nyitómondatot, ami így szólt volna: Ez a franchise olyan akár a gyros, Peeta nélkül valahogy nem az igazi…
Levontam-e csillagot, hogy végül nem tudom ezt használni, mert meglepő módon még élveztem is ezt a kis előzményt? Talán igen, talán nem, az viszont tagadhatatlan, hogy a filmnek nem csupán a címe fölöslegesen hosszú. Ez konkrétan 3 kisebb mozi, vagy egy mini-sorozat egybegyúrva, amivel kissé darabos lett számomra, így ez az egyik komolyabb problémám vele. A másik természetesen a rengeteg éneklés. Értem én, hogy a dalszövegekben extra dráma rejlett, így mégis amolyan morbid Disney mese hatást kelt az egész. (Oké, azt mondjuk díjaztam, hogy ezzel megtudtuk Katniss „Hanging Tree” dalának eredetét is.)
Picit bosszantott az is, hogy a két és fél órából kevesebb, mint másfél szólt a tényleges viadalról. (Oké, Snow a végén elmondta, hogy: spoiler, amiben úgymond igaza is van, de ettől még ha nem is feltétlenül unalmas, de brutálisan vontatott lett onnantól a sztori.) Valamiért abban a hitben voltam, hogy ez olyan értelemben előzmény, hogy az ELSŐ VIADALT is láthatjuk majd benne, de nem. Persze Snow kis spoiler „tragédiája” sem volt rossz, mert igazából rettegtem attól, hogy ismét egy gonoszt megváltó cselekménynek leszünk tanúi, akár a Demóna, a Szörnyella, meg hasonló fölösleges alkotások esetében, de szerencsére nem így lett. (Legalábbis én nem sajnáltam meg.) Ennek ellenére szívesebben néztem volna az első összecsapást, ami valószínűleg még inkább hasonlított egy klasszikus római (gladiátor) cirkuszra, helyben szurkoló közönséggel, mintsem erre a szép lassan egy bizarr és beteg „battle royale videójátékká” váló viadalra.
Mondjuk rég láttam a korábbi részeket, de valahogy ez sokkal nyomasztóbbnak érződött, mint anno az eredeti trilógia, ezáltal pedig itt jobban átjött számomra eme disztópikus világ sötétsége, ami perverz módon izgalmasabbá / érdekesebbé tette az egészet. Lehet, hogy csak a színész miatt, de számomra Peter Dinklage karaktere volt a legszimpatikusabb, akiről persze spoiler lenne elárulnom, hogy miért, de a vele kapcsolatos fordulat egyszerre volt kiszámítható, mégis meglepő. (Sejanus-t is bírtam, de főképp azért, mert az őt játszó színész egy fiatalabb kiadású Vincent D'Onofrio-ra emlékeztetett.)
Zenéit tekintve is egész hangulatosnak találtam, persze a túlzásba vitt énekléseket leszámítva, szóval mindent összegezve: Egyszer bőven nézhetőnek tartom, de talán évek múlva, a trilógia újrázásának alkalmával ismét előveszem majd.

Rajongója vagyok az eredeti könyveknek és a filmeknek is, nem is tudom hányszor néztem már meg őket (kb mindig, amikor elcsípem véletlenül a tévében is). Így erre a filmre is nagyon kíváncsi voltam, bár a könyvet még nem olvastam el előtte. Kivételesen úgy voltam vele, hogy akkor már jöjjön előbb a film, meglátom mennyire fog tetszeni így. Mivel semmit sem tudtam róla, hibát nem találtam benne elsőre, engem teljesen lenyűgözött. Ez alapból más felépítésű, mint az eddigiek, és ha azt vesszük, hogy itt egyetlen résznyi idő alatt kellett egy teljes ívet bejárnia a történetnek, szerintem nagyon jó munkát végeztek. Szépen hozta a régebbi kor hangulatát is, a kezdetleges körülményekkel, a még ki nem dolgozott szabályokkal. Látszott, hogyan épültek ki a jövő alapjai. A színészek közül (Peter Dinklage kivételével) senkit sem ismertem, teljesen lutri volt számomra, hogy milyen benyomást tesznek rám. Az biztos, hogy Tom Blyth megnyert magának, és simán elhittem róla, hogy ő a fiatal Snow, szerintem tökéletes választás volt. Remélem ezzel sikerült is megalapoznia a jövőjét, és sokat láthatjuk még hasonlóan jó szerepekben. Ezzel szemben Rachel Zeglerrel már voltak problémáim. Valahogy többször is úgy éreztem (aztán lehet, hogy tévedek, így, hogy nem ismerem a karaktert), hogy ő nem pont olyan, amilyennek egy Lucy típusú lányt elképzelnék, nem igazán volt szimpatikus. De csak miatta nem fogom lehúzni, viszont kíváncsi vagyok, hogy mit gondolok majd róla olvasás után. A többiek alakítása jó volt, a Kapitólium vs. körzetek ellentétet és hangulatot itt is megfelelően tálalták. Örültem, hogy előkerültek az ismerős dallamok és a fecsegőposzáták, és volt több más utalás is a trilógiára. Szerintem méltó volt az elődeihez ez a film is.

Ez a csoda, te jó ég! Ilyen kiváló adaptációt is régen láttam. Olvastam a könyvet mikor megjelent, úgyhogy bátran mondhatom, hogy hűen adaptálták, és majd' kiestem a mozis székből olyan izgatott voltam, annak ellenére is, hogy tudtam mi fog történni. Vagy pont azért?
A dalszövegekhez remek zenét írtak, és Rachel Zegler előadására se lehet panasz. Viszont a film fő csillaga a fiatal Snow-t játszó Tom Blyth. Mesteri alakítás. Tökéletesen megtestesített mindent, amit ez a karakter jelent. Élvezettel néztem az „alászállását”. Bízom benne, hogy nagy jövője lesz a színésznek.

Nagyszerű lett! Minden pillanatát imádtam.♥ Szép lett, megható, megvolt Snow lélektani íve és közben az akciódús jelenetek is erőteljesen hatottak. A színészi alakítások előtt pedig emelem kalapom.:)

snow lands on top… of me

Nekem ez a film nagyon bejött! Izgalmas, látványos, teljesen beleillik a trilógia hangulatába. A színészeket remekül castingolták, a képminőség,a zenék minden teljesen rendben van.
A könyvet még megjelenéskor olvastam, így nincs a fejemben, hogy mennyire könyvhű, de azt biztosan tudom, hogy hozza a hangulatát.

Nem volt ez rossz film… tartogatott meglepetéseket, jó kis utalásokat a későbbi időkre,
DE
rengeteg indokolatlan elnyújtott részek voltak benne, indokolatlan dal ismétlésekkel, és most jön szintén egy
DE
élvezhető volt, megértette az emberrel a miérteket, és volt benne izgalom és akció is bőven. A színészek kitettek magukért, úgy gondolom. Így már érthetővé vált számomra az is, hogy Snow miért vált azzá, ami.