Kopogás a kunyhóban (2023) 60% 182★

„I love you so much. Everything's gonna be okay”. -> Ha Shyamalan azt gondolta, hogy ezzel a mondattal majd nézők százezreit bírja rá, hogy megkönnyezzék a láttottakat, akkor eléggé ráb… ráfaragott. Kevés az ide kisapám!
Az ilyen rettentő cinikus alakoknak mint én – akik ráadásul nem a filantrópia kiemelt alakjai – rohadt beteg dolgokat képes előcsalogatni az agyából ez a film. Simán lehetek pszihopata, de ebben a tálalásban nálam maximum azt lehetett elérni, hogy végigülvöltsem a filmet.
1. spoiler
2. Egy pillanatig, még a legvégéig sem hittem el, hogy nem átverés áldozatai.
3. A vallási megszállottság rendkívül veszélyes dolog – ékes példa erre a film. A vallásosak azonnal öngyilkos merénylésbe kezdenek majd, a hozzám hasonló roppant kiégett, cinikus ateisták meg vállvonogatva maradnak végig szkeptikusak. Nincs középút.
4. spoiler
5. spoiler
6. spoiler
A film alapötlete nagyon jó, de legalábbis mindenképpen gondolkodásra és érzelmekre kényszerít bennünket. Tehát mindenképpen film kategória, abból is a jobb fajta, egyszeri megtekintése márcsak a fentebb vázolt pontok miatt is érdemes – gondolkodjunk! felkiáltással. A bibi ezzel ott van, hogy a közönsége egyre fogy… és az ilyen nyáltenger filmekre egyre kevesebb szükség lesz, ahogy az emberiség a saját mocskával szembesül és egyre reálisabban látja majd, hogy mivé is lettünk… Egy idő után belátható, hogy ez már nem érdemes a megmentésre.

A vallási fanatizmus rossz dolog. De nekem tetszett a film. Lassú és gyenge, tele felesleges jelenetekkel és rosszul működő drámával, valamiért mégis élveztem. Plusz piros pont, hogy a televíziós bemondó magyar hangja Erős Antónia volt (ha jól azonosítottam be a hölgyet). Viszont a bátrabb horror kivitelezés és a feszültség hiányzott belőle. Előbbi azért, mert bár értem, miért intézték ilyen finoman, elméletileg mégis csak egy horror filmről van szó és miután nem félelmetes, legalább hentelős lehetett volna. Utóbbi azért, mert ez a történet, ez a döntés számomra nem okozott erkölcsi dilemmát; tehát lényegében a harmincadik percben én kiszálltam az érzelmi játékból. Éppen ezért a vége sem érintett meg. Őszintén, iszonyatosan semmilyen volt, nem tudom megmagyarázni, miért tetszett. Az ötletet leszámítva, mert az nagyon érdekes. A drámai rész viszont pocsék, főleg Adriane szálán. Nem tudom. Abszolút megértem, miért nem tetszik az embereknek. Nekem viszont minden rosszat összegezve is bejött. Annyira, hogy simán újranézném.

Értem, hogy a legtöbben miért nem szeretik. Mert lassan építkező dráma ez.
De engem megvett kilóra. Leginkább azért, mert bennem végig az a kérdés volt, hogy Én, mit tennék ebben a helyzetben? Na és ha ebbe belegondol az ember, máris nem lesz unalmas.
Nyomasztó, és szörnyű belegondolni, hogy mi van ha mi lennénk egy ilyen döntési helyzetben.
Én ajánlom, de ne várj pörgős akció jelenetekben gazdag filmet!

Pont olyan volt, mint egy gyökérkezelés: teljesen lezsibbadsz tőle és alig várod, hogy vége legyen.

Unalmas és vontatott, a párbeszédek fájdalmasak. Újabb fekete pont M. Night Shyamalannak. (Nem lesz ennek így jó vége!)

A stáblista végén az a kopogás… A fejem volt, ahogy vertem a falba… =_=

Rendkívül kellemetlen film. Talán ezért is egyszerűbb sokaknak azt mondani rá, hogy rossz.

Míg a A galaxis őrzői: 3. rész (2023)-ben David Bautista, aka Drax gyerekcentrikussága miatt azzal voltak, hogy apuka, nem pedig pusztító, úgy ebben elég „érdekesen” vegyítették a kettőt.
Nézhető volt, és láttam már ennél sokkal rosszabb darabokat, de ennyi. Nem vagyunk kompatibilisek ezzel a filmmel, mert túl földhöz ragadt vagyok ahhoz, hogy átérezzem, és túlságosan utálom a szektásokat (jelen esetben azokat, akik apokalipszissel fenyegetnek, és öngyilkos merényletre buzdítanak a saját tévképzeteik miatt), bigottakat, hogy ne triggereljen állandóan, amit látok. Jó hír viszont, hogy spoiler, aminek nézése igen jóérzéssel töltött el, és ez a csillagozást is felvitte.
Rupert Grint mondjuk spoiler.

Sajnos Shyalaman megint melle nyult Az Idő cimu filmje utan. Az alapotlet ami ertekelheto, illetve elkecoznek par honapot/evet abban a hazikoban, de a film sajna nem sikerult.
Nem volt lelke, nem volt melysege-magassaga.
Üres volt.

Csalodas.

mindig elcsábulok, mert van egy-két kedvenc filmem tőle…
aztán valahogy a film első fél órájában rájövök, hogy nem kellett volna… ez olyan, mint egy ünnepen egy idegesítő rokon… tudod, hogy azt kellene mondani, hogy nem lesztek itthon, amikor jönni akar… aztán a végén valahogy csak szánsz rá egy kis időt… és miután elmegy, megfogadod, hogy naa ez volt az utolsó… soha többet…
és végül valahogy mégis…

Mivel a regényt nem ismerem, az ismertetőt nem olvastam, előzetest nem néztem, így váratlanul ért a sztori alakulásának iránya. Ezzel kapcsolatban kettős érzésem van, mert úgy gondolom, hogy az ötlet egyrészt viszonylag jó, másrészt elcsépelt, de legalább mindenképp aktuális.

Az első háromnegyed óra majdnem kiváló, Shyamalan mesteri módon építi a feszültséget és fokozza a néző kíváncsiságát. Ha sok mindenért nem is, ezért a 40-45 percért már érdemes megnézni a filmet. A gondok akkor kezdődnek, amikor a miértekre választ kapunk és itt lép be, amit az elején írtam, az „elcsépelt” jelző. De ez is ambivalens, mert a válaszokat ugyan valahogy oda nem illőnek, elhasználtnak és kissé mesebelinek éreztem, azok mégis kiválóan reflektálnak a korra, amiben élünk. Az mondjuk vitathatatlanul Shyamalan tehetségét dicséri, hogy végig kételkedhetünk, vajon tényleg ezek az igazi válaszok, vagy folyamatos tévúton járunk.

A színészek közül meglepő módon Dave Bautista hozza a legjobbat. Nélküle ez a mozi a felét sem érné. Ő viszi a hátán a film második felét is, és szinte kizárólag az ő érdeme az is, hogy az egyébként főleg az spoiler egyre csökkenő színvonal nem éri el a gagyi határát.

A mozi „R” besorolást kapott, ami meglepő, mert bár tartalmaz véres jeleneteket, de ezek mind offscreen történnek. Ha az első felében épített feszültsége tovább kitart és még kicsit dolgoznak a második felén, akkor ez egy nagyon jó film lehetett volna. Így sem lett rossz, de számomra legalábbis több kell egy jó filmhez. Annyit pluszban azért sikerült elérnie, hogy kíváncsi legyek a könyvre.