Sybil (2007) 80% 15★

A többszemélyűség vagy multiplex személyiségzavar (állítólag így kell hívni) talán az egyik legegzotikusabb, legtöbbször vászonra vitt mentális betegség.
Dr. Cornelia Wilbur komoly, vitatott szerepet játszott abban, hogy elismert kórképpé válhasson – hiszen ha a szakemberek között már nem is vitatéma (nem tudom, az-e), sokan nem hisznek a létezésében, vagy legalábbis csak részben. Nem tartják lehetségesnek azt, hogy például Sybil esetében 16 különböző, önmagát külön személyiségként meghatározó, elkülönült emlékekkel rendelkező „belső ember” élt egy testben. De említhetjük Billy Milligant is, aki ugyanezt élte át 24-szeresen.
A betegség elismertségét érdekes kérdésnek tartom a filmesek szempontjából is. Hiszen mondhatjuk, mennyi tesznek érte azzal, hogy főhőseiket felruházzák ezzel a zavarral és így többen fogjuk érteni és megérteni az ebben szenvedőket…de azért a legtöbb ilyen film horror vagy thriller szokott lenni és az elmebeteget ritkán állítják be pozitív alakként.

Ez a film Sybilt mutatja be, és Dr. Wilbur szakmai küzdelmeit, amik nem csupán abból álltak, hogy a pszichiátria teljesen új területeire hatolt be, és nem volt ki eligazítást nyújtson. Meg kellett küzdenie kollégái ellenszenvével is, ami nyilván nem könnyű, de ő szilárdan kitart a módszerei mellett.

Nekem nagyon tetszett ez a film, és a két színésznő is nagyon meggyőzően alakított, bár nekem Sybil néha egy kicsit sok volt. Azt azért érdemes szem előtt tartani, hogy ez egy tévéfilm, ne várjunk hollywoodi minőséget.
Akit a történet érdekel, annak érdemes szerintem megnéznie, az alapjául szolgáló könyv ugyanis sajnos nem elérhető magyarul.

Ráadásul még remake is, és az eredetijére sem találtam rá eddig. Pedig azt nagyon szívesen megnézném, elvégre ’76-os, Billy Milligan pedig ’77-ben „tűnt fel”. Kíváncsi vagyok, mit láttak máshogy akkor.

Annak ellenére, hogy érdekel a téma, sosem hallottam korábban Sybil történetét, pedig mint utóbb kiderült elég híres esetről van szó.
Miután utánaolvastam egy kicsit az eseményeknek kiderült, hogy nem biztos, hogy minden igaz, amit láttam, ennek ellenére én továbbra sem zárnám ki a lehetőségét annak, hogy a film mégis a valós történetet ábrázolja. Ettől talán még érdekesebb.
A színészek jól játszottak, és a film bár felkavaró néhol, folyamatosan lekötött.

Akinek tetszett Az ötödik Sally című könyv, annak számára ez a film is érdekes lehet.