The Walking Dead (The Walking Dead) (2010–2022) 83% 459★

Imádom, abszolút kedvenc!
Ennél a sorozatnál kellett rádöbbennem, hogy pofátlanul zombi-mániás vagyok. Azért pofátlanul, mert nem érdekel, ki mit gondol arról, hogy egy ártatlan kinézetű, pöttöm huszonéves leányzó ilyeneket (meg Fűrészt) néz.

Apró infók:
Imádom Darylt.
Utálom Ricket.
Kimondhatatlanul gyűlölöm Lorit. Jobban, mint a Kormányzót.
Elmondhatom, hogy gyűlölöm a Kormányzót…
Boldoggá tesz, hogy Carol ilyen lett a sorozatban, mert gusztustalan a képregényben a viselkedése.
Dale hozzáállása szórakoztatott.
Teljesen megértettem Merlet, még ha nem is tenném ugyanazt, mint őt.

Őszintén nem értem, miért rajongnak ezért annyian. Az eleje még izgalmas volt, de ennyi évadon keresztül a zombik elől való futkosás hamar unalmassá válik.

Régi nagy kedvencem. Amikor elkezdtem a sorozatot egy klasszikus zombis történetre számítottam, ahol a szereplők titkos kormányzati laborok tucatjait felkutatva fogják üldözni a gyógymódot, miközben rengeteg kísérleti szörnnyel harcolnak majd, amolyan Resident Evil módjára. Hát nem így lett hála az égnek.

Az első évadban ugye még tűkön ülve vártam az információmorzsákat az apokalipszis kezdetének okáról (akár tudományos, akár spirituális), közben meg élveztem a túlélésért vívott harcot. A második évadnál már láttam, hogy ez messze nem egy pergős, horror környezetbe ágyazott kaland lesz, hanem kőkemény karakterdráma. Végre elkezdtek a szereplők is adatptálódni a világhoz és a néző végre elkezdhetett kötődni hozzájuk. A harmadik évadtól kezdve pedig számomra egy letehetetlen sorozattá vált. Számomra nagyon jól adagolta a szereplők fejlődését a széria. A 6. évad környékén már sokszor nem bírtam azt sem kivárni, míg elindul az új rész. Persze voltak halál unalmas részek is benne, de az összkép miatt soha nem éreztem rossznak a sorozatot. Külön kiemelném Norman Reedust (Daryl), Melissa Mcbrideot (Carol), Steven Yeunt (Glenn), akik különösen szép fejlődést produkáltak a sorozatban. Már miattuk is megérte/megéri nézni. Én élvezek minden pillanatot, amikor képernyőn vannak.

Egy magyarázatnak még most is örülnék, de ez a sorozat tudom nem erről szól. Open world zombivilág emberekkel.

Na,eljött az ideje, hogy megírjam a teljes The Walking Dead értékelésemet.
Soha nem akartam elkezdeni a sorozatot. Röhejesnek találtam a zombitémát bármilyen téren, nem tudtam egyszerűen komolyan venni. Aztán egy szép délután rászántam magam.
A Walking Dead lett A Sorozat az eddigi nem túl hosszú, de azért 18 éve tartó életemben. Rengeteg mindent köszönhetek a sorozatnak, és nagyon sok téren bővítette vagy megváltoztatta a látószögemet. Megismertem egy teljesen új világot, aminek annyira a részének érzem magam, hogy már sokadik alkalommal fogom valószínűleg újra elkezdeni az elejétől (nem,nem fogom megunni). Láttam már angolul is,magyarul is,és fogom is még jó sokszor.Imádom, hogy a szürke hétköznapokban bármiről beugrik egy jelenet, és magamban elmosolyodok. Számomra nincs olyan szereplő, akit utálok (najó, a Kormányzó eléggé beletaposott a lelkembe). Tudom jól, hogy nem tökéletes a sorozat, koránt sem. De én nem vagyok kritikus, csak egy hatalmas rajongó, aki még Tara dögunalmas Oceansideos részét is simán végignézné újra, csak mert tényleg imádom az egészet, mindenhogyan. Nem fogom abbahagyni csak azért, ha meghal egy kedvenc, mert ezt a sorozatot emiatt (is) imádom, soha nem tudhatod, hogy a kedvenced biztonságban van e. Nem szeretném tovább szaporítani a szót, tényleg csak őszintén ki szerettem volna fejezni, hogy mennyire szeretem ezt az egészet.

Be kell valljam, szkeptikusan álltam neki nézni, amikor anno a bátyám javasolta, nagyrészt a hype miatt, meg mert hozzászoktam, hogy az amerikaiak évente termelnek annyi zombis filmterméket, mint az egész világ együtt. Ha az első epizód nem is győzött meg teljesen, de a második már igen, és ezután már kíváncsian néztem tovább. És meglepett, nem csak egyszer, hanem többször, egymás után cáfolt rá arra, amire gondoltam, hogy történni fog. Azt hittem, XY meghal, de XY nem halt meg. Helyette meghalt más. Azt hittem, zombik lesznek ott ahol, de mégsem voltak. Rengeteg ilyen prekoncepcióra, feltevésre, zombis beidegződésre cáfol rá a sorozat folyása, kis- és nagyvonalakban is, és ez tetszett.

Nem mondom, hogy tökéletes sorozat, vagy hogy nincsenek benne unalmas meg vontatott részek, de összességében egy jó kis dolgot dobtak össze. Nekem speciel a kedvenc karakterem Glenn, szerencsére eddig még nem halt meg. :) (Ja, Rick bácsi idegesítő, de mit várjunk egy félőrült pszeudodiktátortól? Valamint még mindig keresek akárcsak egy olyan nőnemű TWD-rajongót, aki *nincs* ezerrel rágerjedve Darylre… :D Én nem tudom, hogy alakult, de ez a déli parasztgyerek viszi a hátán a sorozatot apparently… U.i.: nem nőből vagyok, úgyhogy értetlenkedhetek! :D Tessék nekem elnézni!)

Már négy évadon túl volt a sorozat, amikor elkezdtem nézni. Pedig többen is mondták nekem, hogy nézzem, mert jó, többek között a haverjaim, akikkel akkoriban a zombis Left4Dead játékot játszottuk.
Aztán egy nap arra gondoltam, na megnézek egy részt próbaképp. Ott akkor úgy rákattantam, hogy másfél hét alatt megnéztem mind a 4 évadot. :) Jó volt úgy nézni, hogy egyik részről a másikra ugrottam.
Ezután már folyamatosan követem az új részeket.
Így olyan ez a sorozat nekem, amikor éppen megy, mint valami üdítő. Várom, hogy jöjjön a következő rész, nagyon hamar bekortyolom, és valamiért szeretem nézni. Pillanatok alatt lemegy a 45 perc, sose volt, hogy unatkoztam rajta. Pedig nem bonyolult szórakozás ez.
A szereplők egyfajta kis mikrovilágban mozognak, jövés-menés, veszekedés, verekedés, gyilkosság, hatalmi harcok, túlélés, és ez így tovább-tovább. Persze közben ott a rengeteg zombi, ja bocsánat nem nevezzük így őket.
Valamiért működik ez a lepusztult világ dolog, valamit tudnak a készítők. A titok talán az erős karakterekben rejlik. Vagy az egyszerű túlélésben. Vagy a hétköznapi hősökben.

Aki ismer az tudja, hogy kemény zombifóbiám van. Sokáig eszemben sem volt megnézni a sorozatot, de kedves ismerős ajánlotta, végül rávettem magam.
Nem tagadom- az első részt legalább egy hétig néztem. Szoktattam magam hozzá.
A 'projekt' végül olyan jól sikerült, hogy a rá következő egy hétben a hátralévő 5 évadot is megnéztem :D
Ha Daryl van, akkor én már a zombiktól sem félek ;-)
Az viszont cáfolhatatlan, hogy csak erős idegzetűeknek ajánlott!

Akkor kezdtem el nézni, mikor a Foxon elkezdődött a vetítése, azelőtt csak a bátyám nézte (egyébként ez az egész neki köszönhető). Szóval a bátyám beállította felvételre, és amikor le akarta játszani, pont unatkoztam, szóval én is leültem a tévé elé. Közben ő elment, én pedig be voltam tojva a zombiktól, így rávettem a nővéremet, hogy nézze meg velem. Azóta a hétfő esti program.
Személyes kedvenceim Maggie, Michonne és Glenn. Nagyon bírom a filmben a zombi elméletet, illetve a kinézetüket is, már egyáltalán nem félek tőlük, sőt!
Minden izgalom ellenére, vannak részek, amik elég unalmasak, de hát semmi sem lehet elejétől végéig tökéletes…

Nagyon sokáig halogattam ennek a sorozatnak a nézését, úgy voltam vele, hogy nem érdekel engem annyira a zombi-apokalipszis, és mekkorát tévedtem! Egyszerűen imádom az egészet, egy hónap sem kellett és ledaráltam mind az öt évadot. Azért mégis csak nyertem valamit azzal hogy csak most kezdtem el, így legalább nem kellett annyit várnom az újabb évadokra.
Ó, és hát Daryl fan lettem ezerrel!

Az első két évad egy kerek egészet alkot, kiemelkedő minőségben, amit mindenképpen érdemes megnézni. A későbbi évadok ezt a szintet már nem tudják tartani, ennek ellenére is remek szórakozás marad a sorozat, csak sajnos lesz egy kis keserű szájíz, hogy volt ez már jobb is. Idővel kezd nyúlni, mint a rétestészta.