Egy szent szarvas meggyilkolása (2017) 84

The Killing of a Sacred Deer
121' · amerikai, angol, ír · dráma, horror 16

1 díj · 1 jelölés

Steve, a karizmatikus sebész életében váratlanul feltűnik egy tinédzser. A fiú kezdetben megmagyarázhatatlan barátkozása, valamint érdeklődése az orvoslás iránt hamarosan értelmet nyer. A tinédzser ismerteti bosszújának tervét, melynek része a fiú anyja és a sebész férfi. Steve és családja élete… [tovább]

magyar

Képek 2

Szereposztás

Colin FarrellSteven Murphy
Nicole KidmanAnna Murphy
Barry KeoghanMartin
Raffey CassidyKim Murphy
Bill CampMatthew Williams
Sunny SuljicBob Murphy
Denise Dal VeraMary Williams
Barry G. BernsonDr. Larry Banks
Alicia SilverstoneMartin anyja
Hirdetés

Kedvencelte 1

Várólistára tette 168


Kiemelt értékelések

Thelonious

Görög tragédiák, amikben valakinek a saját szerette életét kell kioltsa, mint az ennek alapjául szolgáló mítosz, vagy a Médea – morális súlyuknál fogva mindig az emberiség eszköztárában maradnak. A rendezés és a zene már eleve sűrű, feszültséggel teli légkört teremtenek, ez azonban a végletekig fokozódik ebben az első osztályú pszicho-horrorban, ahogy a történet halad előre és a szereplőkön eluralkodik a kétségbeesés. A színészi játék maradt Lanthimos már kitaposott útján, talán épp Bresson nyomdokaiban, legalábbis mindenképp nagyon gépies. Ez nekem sosem volt a kedvencem, de azt hiszem nem vett el igazán a filmből semmit. Aki látta a Dogtooth-ot, az tudja nagyjából milyen feszültségre számítson, bár igaz, ott sokkal jobban ráment a szatírára és több jelenet is meg lett nyomva, mint sokkoló epizód, itt pedig szépen, egyenletesen adagolja az ideget és csak néha ugrik meg a tű. Kiforrottabb film is a Dogtoothnál, bár az egy disztópikus agyrém és társadalomkritika, ez pedig inkább egy rémtörténet valami elemi, megfoghatatlan erőről, egy kérlelhetetlen igazságról ami megbénítja a nyugati embert és ami meghaladja a racionális gondolkodást. Istennek nem sok köze lehet hozzá, mégis könnyű párhuzamot vonni a doktor mizériája és aközött amit sok agnosztikus ember élhet meg, ha súlyos betegség éri a családot és az orvostudomány csak a vállát vonogatja. Sokat lehetne elmélkedni azon, hogy az orvos szerepe a történetben és a családban mennyiben felemelkedés és mennyiben bukás, a helyzet kegyetlen kettősséget tükröz. Sokat lehetne elmélkedni, hogy az ő helyében ki mit tenne, de a film erejét az adja, hogy ebbe még belegondolni is szörnyű. Ami nem tetszett, az az, hogy spoiler A filmnek akad hiányossága tehát, amit leginkább csak számomra érthetetlen szituációk vagy reakciók, vagy azok hiánya alkot. De még így is kitett magáért a rendező, és azt mondanám, hogy ha nem is olyan idegtépő, mint a Beszélnünk kell Kevinről! például, azért akinek az tetszett, az bőven elégedett lehet.

6 hozzászólás
zsuzsyb

Mi volt ez?? A szent idő meggyilkolása. Ami megmarad belőle, az elveszett időt búsulása, amit a filmre áldoztam. Ebben nekem nem volt semmi művészi, azért sodort magával végig, mert a „hogyan” kérdésre választ akartam kapni. Hát pont ezt meg se parittyázta. És akkor már a „miért” sem érdekes. (ami egyébként szerintem elcsépelt téma volt) Ha nincs a „hogyan”-ra válasz, akkor miért higgyem el, hogy megtörténik. Ennyire vérszegény mondanivaló erősebb plotot kérne, ez…ez több, mint dögunalom, ez bosszantás.

walksdowonders 

Ha nem moziban láttam volna tuti, hogy nem nézem végig. Viszont könyvben szívesen olvastam volna, bizonyos részeknél félre tudtam volna tenni egy időre néhány mély levegő kíséretében.
Az első fele vontatott, a második nyomasztó és sokszor arcul és szíven üt, a vége pedig… Nekem kicsit sok. Nem sok ismerősömnek ajánlanám. Sőt. Nem ajánlom senkinek.
Sok nyitott kérdést hagyott maga után:
spoiler
spoiler

Mégis szórok rá néhány csillagot… Mert hatással volt rám. Gondolom ez volt a cél.

De legalább holnap lesz mit kibeszélni a lányokkal.

dr_Eminens 

„Do you understand? It's metaphorical. My example. It's a metaphor. I mean, it's… it's symbolic.”

Komolyan gondolkodtam azon, hogy tetszett-e nekem ez a film, hosszas töprengés után arra jutottam, hogy voltak benne dolgok, amik tetszettek. (Hozzátartozik, hogy a Kutyafogat egyáltalán nem szerettem, épp ezért szkippeltem A homárt is, de a „titokzatos idegen beférkőzik valakinek az életébe és tönkreteszi őt” az egyik legjobb filmes alműfaj, szóval ezt nem hagyhattam ki.)

A sztori egyébként nem nagy durranás, és a legnagyobb része megmagyarázatlan marad (lásd az idézetet legfelül), a lényeg az atmoszféra – tökéletesen gépies, monoton, szenvtelen színészi játék, lassú, kísérteties zoomok, a kamera mindig úgy helyezkedik el, hogy a néző külső szemlélő maradjon, röviden szólva: a film szándékosan megtagad a nézőtől bármilyen érzelmi kötődést a karakterekhez. Hibátlanul eléri a célját, de hogy tetszik-e, amit csinál? Hmm.

Ami egyértelmű pozitívum, hogy a színészek a toppon vannak, főleg Nicole Kidman, aki persze alap, hogy tökéletes jégkirálynő, és Barry Keoghan, akinek elhittem, hogy egy félszeg tinifiú, aki akaratán kívül is valami magasabb hatalmat képvisel, és annyira baljós, hogy akárhányszor kinyitja a száját, a háttérben megszólal a horrorzene. A soundtrack egyértelműen 10/10-es, szinte nonstop zúg és morog a háttérben, teljesen üres és hétköznapi párbeszédeket téve kísértetiessé.

A horror mellett a maga rémálomszerű módján ez egy vicces film, és ez jó, hogy nem veszi olyan komolyan magát, de ugyanakkor szinte látom magam előtt, hogy Yorgos Lanthimos kuncog a markába, hogy „ezen jól ki fognak akadni”, így ebben is van valami elidegenítő. Szóval, bár voltak benne dolgok, amik tetszettek, összességében túl száraz és hideg ahhoz, hogy igazán kedveljem.

pocokláma 

Nagyon nehéz egy olyan filmről írni amiről nem tudom eldönteni, hogy amúgy tetszett-e. Én tényleg eljutottam valamikor egy fél éve a szintre, hogy mind Yorgos Lanthimos mind Nicole Kidman iránt elfogult tudok lenni. Csak az a baj, hogy iszonyatosan bizonytalan voltam már a film első fél órája után is csak azon tudtam kattogni, hogy nekem most tetszik ez a film? A nagyobb baj pedig, hogy a vége után is csak ez az ami elgondolkodtat.
Az atmoszféra fojtogat aztán a film sorban rúgja fel azt amit amúgy egy hagyományos bosszú thrillerben elvárnánk. spoiler Az egész sokszor totálisan nevetséges máskor meg szörnyen kényelmetlen.
Egy ponton viszont nincs bennem kétség mégpedig azt zseniálisnak tartom, hogy spoiler Nem tudom, hogy ennek célja esetleg az emberben lakozó iszonyatos túlélési ösztön kifigurázása volt-e vagy csak egyszerűen abszurd akart lenni a dolog, ötletem sincs. De jól működik és érdekes volt nem azt látni amire az ember számít.
A párbeszédek mint a legtöbb Lanthimos filmben az esetek többségében teljesen monotonok és itt is teljesen aberrált dolgokat nézhetünk végig úgy mintha ez a szereplők napi rutinja lenne. Biztosan nem lesz a kedvenc filmem tőle és büszkén vállalom, hogy ennek főleg az lehet az oka, hogy nem nagyon értettem mi is a(z) cél/üzenet. Nekem sokszor már tényleg nyúlt a film mint a rétestészta és nem jukadt ki sehová sem. :( :( :(

Horváth_Evelyn 

Nem vagyok biztos abban, hogy tetszett-e ez a film, de valamit tud. Végig allegórikusan néztem, tehát a miértre annyira nem kerestem a választ, mert tudjuk miért. Azt is tudjuk, hogyan (ha az allegóriát nézzük). Engem maga a dráma fogott meg. Hogy ebben a helyzetben (nem is kell ilyen helyzetbe kerülni, mert a film is azt tükrözi, hogy maga a szituáció tök elvont, megfoghatatlan, tehát általános helyzet, amit be lehet helyettesíteni bármilyen szituációval) mégis mit lehet tenni? Hogyan lehetne dönteni? A zárás nagyon okos lett, úgy gondolom. Igazán erős az a vonal is, hogy mi az igazságosság (fogat fogért), mi a felelősség, mi lehet a megfelelő büntetés? Kinek van joga büntetni? Sok rétege van ennek a filmnek. Nagyszerűen működik egyébként minden technikai elem, amikhez fogalmam sincs, de nagyon szépen játszottak a színészek, jó volt a zene, a kameraállás, minden működött és funkciója volt. Nyolc pontot adtam, de feltolom kilencre.

Raving

Nagyon-nagyon kíváncsi voltam erre a filmre. Sokan felmagasztalták a rendező korábbi műveihez képest, ezt azért erős túlzásnak érzem.
Oda vagyok Yorgos Lanthimos filmjeinek (Homár, Kutyafog, Alpok) szürreális atmoszférájáért, beteg abszurditásáért és azokért a furcsa, már-már John Waters-filmekre hajazó infantilis párbeszédekért, amelyek olyan jól ki tudják fejezni az adott társadalom vagy közösség zártságát, elidegenedettségét, személytelenségét, értelmezhetetlenségét.
Az atmoszféra és az abszurditás szerencsére itt is meg volt, nézette is a filmet.
Ami viszont a párbeszédeket illeti, sokáig azon gondolkodtam, hogy itt mi a célja a rendezőnek ezzel a beszédstílussal. Az említett filmekben ennek volt helye, volt szerepe. A Szent szarvas…-ban számomra nem derül ki, hogy milyen közegben is játszódik, első ránézésre a saját világunk, de ahhoz sok helyen túlzottan elrugaszkodott… Nem derül ki, hogy miért ilyen szexuálisan aberráltak ezek az emberek, miért beszélnek így, milyen világban, társadalomban élnek. (Azért biztos jó geg lehetett leülni ünnepelt Hollywood-i színészekkel és arra utasítani őket, hogy beszéljenek úgy, mint a fogyatékos öt évesek a színjátszókör első napján.)
Szerintem ennek a forgatókönyvnek rettenetesen hiányzott még 2-3 év kemény munka…
A film így is lekötött, voltak nagyon erős pillanatai (kb. az összes, amelyben Martin szerepel), hozta a Lanthimos-filmek stílusjegyeit és hangulatát, de azért jó nagy hiányérzetem maradt utána.

lianihikawa

A felépítés, az atmoszféra és a zene összejátszása ezekkel zseniális volt, az első perctől kezdve fojtogatott a film. Szétidegesített, hogy történjen már valami, legyen már durva, mert ez a csendes, nyugodt, lassú érvagdosás, amit művelt, egyszerűen kínzás volt. Alig vártam, hogy a két szülő egymásnak essen, megpróbálják meggyilkolni egymást, vagy hogy az apa öngyilkos legyen. De ez, amit kaptam… te jó ég! Ennyire beteg, szörnyeteg filmet még életemben nem láttam, mint ez.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján