Szárnyas fejvadász 2049 (Szárnyas fejvadász 2.) (2017) 97

Blade Runner 2049
163' · amerikai, angol, kanadai · sci-fi, thriller 12

Három évtizeddel az első film eseményei után, K rendőrtiszt felfedez egy hosszú ideig eltemetett titkot, amely a káoszba sodorhatja a társadalmat. A felfedezés arra készteti, hogy megkeresse a harminc éve eltűnt Rick Deckardot.

angol
angol
angol
magyar

Képek 20

Szereposztás

Harrison FordRick Deckard
Ryan GoslingK ügynök
Jared LetoNiander Wallace
Ana de ArmasJoi
Robin WrightLieutenant Joshi
Dave BautistaSapper Morton
Mackenzie DavisMariette
Edward James OlmosGraff
David DastmalchianCoco
Wood HarrisNandez

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 10

Várólistára tette 187


Kiemelt értékelések

csartak 

A film látványvilága magával ragadó. Már az első képsoroknál éreztem, hogy ez überjó, és a zenéje meg… ahogy ezzel kezdődött
https://www.youtube.com/watch… basszus ettől kiráz a hideg, annyira jó… izgalommal vártam, hogy valami nagyszerű, nagybetűs sci-fit látok, ami kiszakít ebből a világból. (Persze az első film zenéje a Vangelissel is egyik kedvencem, állandó rendszerességgel hallgatom a Spotifyon – ezért is vártam, milyen lesz a zenéje)
Szóval kiszakadás, nagy részben így is volt, bár a filmben nagyon sokszor voltak valami fura módon hosszan elnyújtott jelenetek, illetve nyilvánvaló dolgokat a magyaráztak meg…
Nekem a kedvenc jelentem, mikor az elpusztult város romjait mutatják és a kavargó ködben/porban lévő óriásszobrokat… Bizonyos képsorok beleégnek az emlékezetembe, és a hangulata miatt időnként majd újranézem.
És ha egy idő múltán visszagondolok a filmre, nem is a felturbózott történet marad meg bennem, hanem az álomszerű látványorgia, amiért érdemes a moziban megnézni a filmet.

strangelove 

Magnetikus moziélmény, ezért nagyon nehéz tisztázni, hogy mennyit ér valójában. Ehelyett inkább valamit a hihetetlen radikalizmusáról: az egész film kínzó lassúsága, bizonyos helyeken már-már oly mértékben vánszorog az idő, akárha egy Tarkovszkij filmben; az akció szcénák minimálisra csökkentése; hallucinatív képsorok; folyékony történetmesélés helyett világépítés illetve egy már létező világ belakása és kiterjesztése, szélesítése etc. A film gondolatilag azt hiszem nem egyszerűen felszínes (mint elődje), hanem egyenesen naiv, szinte semmitmondó, bár kétségtelenül tovább görgeti az eredetiben felvetett problémákat. Villeneuve torzó-zseninek tűnik, akinek minden filmje káprázatos zárványokat foglal magába, páratlanul erős feszültségteremtésben, lenyűgöző a szakértelme, mégis, filmjeinek általában csak bizonyos részei értékelhetőek. Kíváncsi vagyok, hogy egyszer sikerül-e neki a kirakós, mert gyakorlatilag minden filmje potenciális remekmű. Mindenesetre a három mondatnyi sztorit sikerült neki érthetően és világosan elmesélni, ebben felülmúlta nagy elődjét; és bár pont ez a történet – különösen a végére – alig kötött le, ebben a univerzumban még eltöltöttem volna egy-két órát.

8 hozzászólás
Bence21 

35 évnyi várakozás után mégis megérkezett a második rész, ami nem kis felhajtást keltett az utóbbi időszakban. A filmes élményemről pedig részletesen beszámoltam az oldalunkon. : http://filmdoboz.hol.es/…

LoneWolf 

Olvastam, hogy nem érdemes összehasonlítani a 82-es filmmel, de ez számomra kb. lehetetlen. Ha már azt a történetszálat vitték tovább, az eredeti karakterekkel, a Blade Runner címet is megtartva, akkor bizony folytatásként kezelem és összevetem a nagy előddel, ami nem válik előnyére.
Beismerem, hogy első megtekintésre az sem nyerte el a tetszésem, de többször átrágva magam rajta átláttam, mennyire zseniális alkotás. Az atmoszférája, mely a vizuális és zenei összehangból fakad és a misztikusan nyomasztó módon tálalt, exisztenciális kérdéseket boncolgató sztorijával, a kiemelkedő szereposztással kiegészülve, majd 40 évvel később is csodásan tartja magát. Ezzel szemben 2049…

Remekül megtartotta a képivilág egy részét és zeneileg is szorosan az őse nyomában jár, azonban ezeket leszámítva több fronton is csúnyán lemarad tőle.
Kezdjük a szereposztással: Hiába teszem most félre a Ryan Gosling iránt táplált, sokak (főleg nők) által megalapozatlannak beállított utálatom, azt kell mondjam, ő nem ilyen szerepekre termett. Ezzel a lányregények lapjairól kilépett, bájgúnár arccal – lehet rajta bármennyi vér – nem győzött meg arról, hogy ő egy személyiségi válságban lévő, önmagát kereső replikáns. Míg Harrison Ford anno egy erős lead volt, kiszámíthatatlan, mégis határozott jellemmel, addig K ügynök egy modern Pinokkió, aki szeretné elhinni magáról, hogy ő nem csupán egy 'termék'. Emellett, hogy picit összetettebbé tegyék a figuráját, természetesen egy teljesen súlytalannak érződő szerelmi szálat is be kellett tuszkolni, hisz a nőknek nem elég csupán a pofijára csorgatni a nyálukat. Így jöhetett az egy az egyben a Her-ből nyúlt, érző 'oprendszer', aki szintén többet szeretne nyújtani gazdájának, mint amire valójában képes. Gondolnánk, hogy akkor majd Ford megmenti a napot, de a lerobbant, stylistokat már messziről kerülő színész (Attól, hogy egy évek óta bújkáló hősről beszélünk, kissé lehangolónak éreztem a szimpla pólóban flangáló, másnapos hajjal, pocakosan morgó Deckard-ot.) végül csupán a film utolsó harmadában kapott helyet, amivel nem sokat tudott hozzátenni a lényeghez. Meglepő módon ezúttal a gonoszok vitték hátukon a műsort, így a csúfos Joker-e után, Jared Leto ismét fenyegető lett, mint Wallace, nem beszélve a megszállott kis ölebéről, aki számomra picit pótolta Rutger Hauer Roy Batty-jét. (Oké, mondjuk közel sem lett olyan összetett sajnos.)

Mi sántított a sztoriban a Pinokkió és a Her 2049-en kívül? spoiler Sok helyen kilógott a lóláb, amin az sem segített, hogy kb. végig az arcunkban volt a megoldás és a probléma forrása, ami az eredetire is igaz, mégis kevésbé éreztem erőltetettnek, vagy kínosnak, mint itt. Ott úgy agyaltál azon, hogy Deckard replikáns-e, hogy max. egyszer tették fel ténylegesen a kérdést, itt pedig Gosling kapcsán végig ez a huza-vona ment, teljesen kiölve a misztikumot az egészből. Emellett a cselekménynek nincs igazi befejezése, a konfliktus továbbra is lógva marad, spoiler

Összességében, minden hibáját leszámítva is nézhető ez, de nem említhető egy lapon az alappal és nem jó értelemben. Ahol egy két percet szereplő kutya sorsa jobban érdekel, mint a főszereplőé, mert annyira nem képes hitelesen előadni egy vergődő lelket, ott bizony gondok vannak. Számomra tehát továbbra is az 1982-es a favorit és a fiatal Deckard marad a franchise főhőse, de az elvont, művésziesre vett sci-fik kedvelői tehetnek vele egy próbát.

5 hozzászólás
chibizso

Nagy élmény a Szárnyas fejvadász 2049, moziban érdemes nézni. Hosszú film, az igaz, némely nézőnek lassú is lehet, de szerintem mikor épp nincs tényleges történés a vásznon, akkor is annyi apróság fedezhető fel képi és gondolati szinten, hogy ha ezekben elmerülünk, akkor igazából nem is lehet nagyon hosszúnak érezni. Annak mindenképp ajánlom, aki szeret elveszni, gondolkodni és egyszerűen önmagáért élvezni egy filmalkotást.

Bővebben: http://anti-gane.blogspot.hu/2017/10/szarnyas-fejvadasz…

Bohemian 

Nos, én a sok fikázó értékelés után nagyon nem szívesen ültem be a moziba erre a filmre, a hosszán elmélkedve pedig már előre lefáradtam… Pár napja kényszerítettek az elődjének megtekintésére, amit hősiesen végigszenvedtem. Ott Harrison Ford játéka egyszerűen értékelhetetlen, de ennek nem itt a helye. Erre a filmre összeszedte magát, az egyszer biztos.
Meglepően jó film volt, – meg lehet kövezni érte –, mérföldekkel jobb, mint az első rész. Picit lassú és hosszú volt, de végig képes volt lekötni, és még csavart is csempésztek a végére, ami nem sült el rosszul. Nem akarom túlhúzni a mondandóm, mert nem az én műfajom azért ez a film, nem is leszek oda meg vissza tőle sosem, de élvezhető és érdekes volt, sokkalta értékelhetőbb, mint az elődje, a színészi játékot illetően is. Még a Her-ből csent jelenet sem volt vészesen Her-ös. ;-)
A régi hangulatot azért megtartották, és nagyon jól át is adták. A ’82-es verzióhoz képest sokkal mélyebb volt ez a film, ezért is láttam több értelmét és találtam sokkal élvezhetőbbnek az egészet. Jó volt, jó volt. :-) Enyhén szólva sem rajongok a sci-fikért, de a sok lehúzó kritika után alkotott elvárásaimmal totál szembe ment ez a majdnem 3 óra. Nem volt elpazarolt idő. :-)

Riley

Villeneuve nem rontotta el. Elég hosszúnak érződik, keveset ad hozzá az univerzumhoz (leginkább csak krimiben), a karakter motivációk sem tűnnek túl megalapozottnak és kevésbé gondolkodtat el, mint az első rész (ami nem felszínes), de egyébként minden tekintetben megállja a helyét, legyen az a szemet gyönyörködtető, ködös noir atmoszféra, a Vangelist idéző zene, vagy az „idejét múlt” technológiai vívmányok félelmetes meghibásodásai, amik jól hozzák a kiüresedett, semmi sem valódi-érzést. Még Goslingnak is jól áll, hogy lúzer, (ez már a második film, amiben mű nője van igazi helyett). Fordot pedig nem tolták túl, hanem szépen meghagyták a hátsóülésen, ami nem rossz ötlet, tekintve, hogy elég idős már és kevésbé lenne hihető, ha az első film-beli színvonalat hozná. Rendezői vagy cinematography oscar jelölés erősen befigyel, és sajnos lehet, hogy egy harmadik rész is, ami már túltolná a szerencséjét.

22 hozzászólás
Novecento

Nagyszerű folytatást készített Villeneuve a 80-as évek nagy kultfilmjéhez. Bár az eredetit csak pár hete láttam, így nem vagyok egy nagy rajongó, de ezt nagyon élveztem: elgondolkodtató volt, látványos, néhol még humor is felcsillant. Mindezt úgy, hogy abszolút hű maradt az eredeti hangulatához, a lassú tempó, kitartott nagytotálok (oké ez eleve Villeneuve stílusjegye), a zene, a városi helyszínek mind összhangban volt a klasszikussal. A színészek jók voltak – mindig, amikor megkérdőjeleződne bennem, hogy Ryan Gosling tud játszani, hoz egy ilyen filmet és megnyugszom :D Jared Leto a szokásos para karaktert hozta, Harrison Ford viszont nagyon megöregedett. Teljesen passzív volt a jeleneteiben, csak az látszott rajta, hogy idős öregember aki csak nyugalmat szeretne. Nem sok látszott a régi karizmájából.
Ha valamiért, a látványért biztos fogják Oscarra jelölni a filmet, a képek és a színek gyönyörűek voltak. Néha kicsit Mad Maxes volt, főleg a vörös tájakkal, néha egy az egyben az első részt hozta, néha meg nagyon hangulatosan hátborzongató volt a kietlen posztapokaliptikus tájképpel. A zene idézte az eredeti Vangelis félét, passzolt, jól kiegészítette a cselekményt.
Ami szintén egész korrekt volt, a fordulatokat lehet kitalálhattam volna, ha jobban figyelek, így viszont a többsége meglepetésként ért, amit nagyon élveztem. Voltak nagyon megható és elgondolkodtató jelenetek, emberileg és érzelmileg néha kifejezetten megrendített. Jó filmélmény volt, az egyik legjobb 2017-ben.

kvázimozi

(NO SPOILER) -és akkor, a millió biztató jel, pozitív kritikák és ízléses képek ellenére, mégsem lepődtem meg. Két előzetest láttam, de egyik sem fogott meg igazán; úgy éreztem, szép-szép, meg hát jó-jó, de valami csak nem stimmel vele.

Az előző részhez hasonlóan ez is olyan mélyeket sóhajtó, lomha film lett, amihez birkatürelem kell; vagy ha az nincs, akkor kegyetlenül elfogult rajongás. Bár számomra a Blade Runner mindig olyan volt, mint a szuprematista festmények, amik formabontóak is meg lenyűgözőek is és jaj de büszke lennék magamra, ha tényleg érteném is meg élvezhetném is őket… de nem megy. Valamiért nem jön át.

Lehet csak velem van gond. Ennek fényében, most a személyes benyomások után következzenek hát a tények: túlélték, de mégis meghaltak (dehogy) -sötét fényelés, erős színezés és nyomasztó hangulat. Minimalizmus a látványban, dinamizmus a hangsávban. Cizellált forgatókönyv és egy végig fapofájú Gosling. Túlartikulált nosztalgikus elemek a régi részből és helyenként elcsépelt (történeti) expozíció… és sok unalmas jelenet! Ugyanakkor abszolút kellemes csalódás ért Harrison Ford alakítását illetően, ami a legőszintébb részét képezte a filmnek.

Ám vizuálisan rendkívül látványos és stimuláló a film; megigéző. Szívesen időztem volna még egy-egy beállításon; volt amikor legszívesebben csak úgy bámultam volna az egészet, anélkül hogy érdemben figyelnék is. Gondolom nem kell külön hangsúlyozni, mennyire atmoszferikus, ez az előzetesekből is átjön. Ami viszont igazán csak a nézők fejében fogalmazódik meg, az az emberi létünk, lehetőségeink és gyarlóságunk kapcsán felmerülő kérdéskör, melyet elődjéhez hasonlóan kifinomult módon feszeget a film.

Noha egyszer sem tört meg a 2049-es illúzió, és rekeszessége ellenére nagyon is koherens produkció született, de mégsem találtam elég szórakoztatónak. Bár nagyon könnyű lett volna (közvetlenül) folytatni (mi több, lemásolni!) a régi filmet, szerencsére itt nem ez történt. Bizonyára rengeteg munka lehetett vele és úgy érzem, nem is a rendezésen múlhatott ez a dolog. Talán csak az a bajom, hogy az egyébként igényes és művészi külső alól még mindig túl erősen szivárog a pénz szaga. Nyilván meg kell térülnie a befektetéseknek, melyekből létrejöhetett a film, de az ide-oda csavart szálai és a régi részt illető kérkedő hasonlóságai sokkal inkább szolgálnak biztosítékul, semmint érdemi sztorielemként vagy katalizátorként. Viszont van benne különlegesen káromkodó magdianyus, meg vagy kétszáz magyar név a stáblistában, ami csak a miénk :-)

Másra számítottam és örültem is volna, ha mást kapok. Rossznak azért semmiképp nem mondanám, de nagyon kíváncsi leszek a nagyközönség fogadtatására. Kicsit nehéz film, ami az átlagosan amúgy elég gyér mozis kínálat közepette azért megüti az embert. Emiatt később biztosan újranézem majd, de most még hagyom szunnyadni. Sőt, nyakamba veszem az internetet és elkezdem az önismereti túrát, avagy mások kritikáin keresztül megint rájövök majd, mennyire nem vagyok műértő és hogy ez a film márpedig durván jó… ám egy unalmas jelenet akkor is unalmas marad, ha hülye vagyok hozzá, ha nem.

Tőlem és mindenki mástól is függetlenül, ez a film néhány éven belül beolvad majd „a többi közé” de soha nem fog feledésbe merülni, mert arról a címe bőven gondoskodik; elvégre ez most vissza is hozta kicsit a köztudatba, illetve mindig muszáj hogy legyen valami, amihez gyárthatják a folytatásokat ész, igény és megállás nélkül. Remélem a következő már nem lesz ennyire hosszú!

képekkel: http://www.kvazimozi.hu/kritika/blade-runner-2049-kritika/

Ui.: a SONY-tól már jól megszokott „stílusos” önreklám most sem maradt el…
Ui2.: még mindig nem értem miért pont Ryan Gosling kellett ehhez
Ui3.: a filmből kiderül, hogy Harrison Ford egy „nyugdíjas”
Ui4.: azért vicces, hogy ki kellett tolni a dolgot 2049-re :)
Ui5.: csak mert úgy „hihetőbb” blahh
Ui6.: ezt nem tudtam kihagyni
Ui7.: Atari reklám, fuck yeah!
Ui8.: na mi még a 8 pontos?
Ui9.: igen…
Ui10.: NEM!


Népszerű idézetek

LukeSkywalker 

Rick Deckard: Nincsenek gyerekei, ugye?
Wallace: Milliónyi van.

LukeSkywalker 

Rick Deckard: Zsaru vagy. Volt, hogy én végeztem a munkád. Jó voltam benne.
K: Tudom.
Rick Deckard: Mit akarsz?
K: Van pár kérdésem.

LukeSkywalker 

Rick Deckard: Olykor, hogy szerethessünk valakit, idegenné kell válnunk.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján