Johnny Mnemonic – A jövő szökevénye (1995) 64% 97★

Kezdem egyre inkább azt érezni, hogy a kilencvenes évek cyberpunk látomásai nem öregednek szépen. Mindegyikük világos előképe a Szárnyas fejvadász, ám annak jellegzetes vizuális stílusát és hangulatát csak gyengébb kivitelben tudják reprodukálni, miközben a konkrét közeli jövőre vonatkozó vízióik mind-mind légből kapott nonszensznek bizonyulnak. Így van ez a Johnny Mnemonic esetében is, mely filmként gyenge lábakon áll, jövőképe pedig sablonos és fals, nem tud elvonatkoztatni saját korától.

Szóval bár emlékszem, az első hazai sugárzása idején volt valamiféle lenyűgöző ereje (főleg mivel Keanu Reeves és a Mátrix miatt kicsit más szemmel nézték sokan ezt a filmet is), ráadásul a sci-fisták William Gibson miatt előre ittak a medve bőrére és két pofára zabálták, ma visszanézni nem kimondottan nagy élmény. Csak kicsit szebb és igényesebb, mint az akkoriban főleg tévés sugárzásra gyártott hasonszőrű mocskos sci-fik általában, legendásan félresikerült a castingja, és tele van marhasággal, logikátlansággal a cselekménye. Nem bántóan gagyi, nem kiugróan nagy ostobaság, de kevéske kis szórakoztató faktorát egyszerűen felemésztette az idő – aki például nem emlékszik a számítógépes világ kilencvenes évekbeli közhelyeire, sajátosságaira, talán értelmezni sem fogja tudni a film elképzelését az online tér milyenségéről. Na és hát Reeves… Nem tudom, miért, de az utolsók között jutna eszembe felróni neki a színészi munka egysíkúságát. Emlékezetes alakításai tulajdonképpen csereszabatos karakterek, minimális árnyalati különbségekkel, de ezeket az alakításokat jól körül kell bástyázni ahhoz, hogy működjenek. Itt ez nem sikerült, Reeves magára marad, különösebb ötletek nélkül. Ami azt illeti, a színészválasztás legérdekesebb húzása talán Dolph Lundgren, de ő nyilván semmit sem ment az összképen.

Nem elfeledett gyöngyszem, nem kultikus réteg sci-fi, egyszerűen csak egy vérszegény tucatfilm abból a korból, amikor a gondolkodók, írók, filmkészítők megsejtettek valamit a ránk váró digitális sötét középkorról. De egy kézre eső sejtés még nem prófécia, főleg ha bénán van tálalva.

Határozottan nem egy maradandó élmény nyújtó alkotás. Az eleje még egész tűrhető, de utána átmegy erőltetettbe, vagy inkább unalmasba a történés.

Ma már mókásak ezek a számok, hogy 320 GB, de ’95-ben ez mekkora fjúcsör volt még :) Nem volt olyan rossz film, de ebből az agyban csempészős témából jobbat is lehetett volna csinálni. Mondjuk mit vártam, ha Dolph Lundgren benne volt. Nincs bajom vele, félreértés ne essék, de ő nálam megmaradt a fülből készült nyakláncos katonának :)

Nagyon régóta meg akartam már nézni, de még sosem sikerült mostanáig. Azt kell mondjam, hogy többet vártam, lehet azért mert régi vagy mert Keanu számomra azért minőséget szokott jelenteni, de ez most nem jött be annyira. Az alapötlet jó, de úgy érzem, többet is ki lehetett volna hozni belőle, nagyon hiányzott valami, amitől elkapna az érzés, hogy újranézzem. Nem fogom, úgy látszik nem véletlen halogattam eddig.