csa_bika


Összes kitüntetés 1

Kedvenc filmek 21

És megint dühbe jövünk (1978) Kincs, ami nincs (1981) Csupasz pisztoly 2½ (1991) A bolygó neve: Halál (1986) Ragadozó (1987) A tanú (1969) Csillagok háborúja V. – A Birodalom visszavág (1980) Csillagok háborúja IV. – Egy új remény (1977) Csillagok háborúja VI. – A Jedi visszatér (1983) Csak semmi pánik (1982)

Kedvenc sorozatok 5

Egy rém rendes család (1987–1997) Csengetett, Mylord? (1988–1993) Star Trek: Voyager (1995–2001) The Walking Dead (2010–) Odaát (2005–)

Kedvenc művészek 2


Utolsó karc

csa_bika

A tengerhajózás legszörnyűbb, több mint 9000 halálos áldozatot követelő katasztrófájáról mutatott be megrázó dokumentumfilmet a ZDF német közszolgálati televízió.
A kétrészes film a Wilhelm Gustloff nevű személyszállító hajó utolsó, 1945. január 30-i útját mutatta be, egy szinte hihetetlen történetet, amelyet Günter Grass Nobel-díjas német író Ráklépésben című könyvében dolgozott fel.
A hajót, amely a náci flotta egyik büszkesége, s korábban a Kraft durch Freude elnevezésű nemzetiszocialista szabadidő-mozgalom zászlóshajója volt, utolsó útján süllyesztette el egy szovjet tengeralattjáró a Balti-tengeri Pomerániai-öbölben. Az egykori Vörös Hadsereg üldöző hajója három torpedóval telibe találta a Wilhelm Gustloffot, amelynek fedélzetén több mint 10500 személy, többnyire nők és gyermekek tartózkodtak, túlnyomó többségükben a keleti területek német menekültjei, akik az előrenyomuló szovjet hadsereg elől kerestek menedéket.
A náci zászlóshajó alig hetven perccel a szovjet támadás után elsüllyedt a -19 fokban, és 9300 személy vesztette életét. Ehhez hasonló méretű katasztrófa eddig még nem volt a tengeri hajózás történetében, csak épp mindeddig felettébb kevés szó esett róla. Pedig a Hitler egyik – később meggyilkolt – kedvenc tábornokának nevét viselő Wilhelm Gustloff tragédiája része volt a történelemnek, különös tekintettel a nemzetiszocialista rezsim bukására.
A hajó pusztulása egybeesett a Harmadik Birodalom haláltusájával, s a sors szörnyű, egyben keserű iróniája, hogy a katasztrófára Hitler hatalomra jutása 12. évfordulójának napján került sor. S miközben a Gustloff percről-percre mélyebbre süllyedt a tenger vizében, a hajórádió még Hitler utolsó, kitartásra felszólító beszédét közvetítette. Az életben maradt egyik utas szerint ez a hang azonban minden korábbinál távolibbnak és érthetetlenebbnek tűnt, miközben emberek ezrei saját és hozzátartozóik életét igyekeztek menekíteni.
A ZDF dokumentumfilmje tartalmazott ugyan fiktív elemeket, de messzemenően a történelmileg bizonyított tényeken alapult. Hitelességét megerősítette az a néhány tanú is, akik a katasztrófát túlélő, mintegy 1200 személy között voltak, s készek arra, hogy a televízió kamerája előtt emlékezzenek életük legnagyobb drámájára, amelynek nyomasztó terhétől soha nem tudnak szabadulni. Szinte kivétel nélkül tizenéves fiatalok vagy gyermekek voltak akkor, s egy sem akadt közülük olyan, aki a katasztrófa során ne veszítette volna el egy vagy több hozzátartozóját.
A Wilhelm Gustloff tragédiájával kapcsolatban a mai napig sok a kérdőjel. A történészek máig is vitatkoznak arról, hogy a szovjet tengeralattjáró miként juthatott a nyomába. Tartja magát például az a feltételezés, hogy a fedélzeten olyan „áruló” volt, aki rádiójelzéssel nyomra vezette a szovjeteket. Vitatkoznak azzal kapcsolatban is, hogy kit terhel a felelősség a történtekért.
Egyes vélemények szerint a Vörös Hadsereg búvárhajója nem tehette volna meg azt, amit tett, más történészek viszont „felmentik”, utalva arra: a Wilhelm Gustloffon semmilyen nemzetközileg ismert és elfogadott jelzés nem volt arra vonatkozóan, hogy a fedélzeten meggyötört és kétségbeesett menekültek ezrei tartózkodnak. Így fogalmazódott meg az a következtetés, amely szerint a fő bűnös Hitler volt.
A Nobel-díjas Günter Grass azért választotta témájául a II. világháborús történetet, hogy felhívja a figyelmet egy évtizedekig agyonhallgatott eseményre. A 2002-ben megjelent könyvet maga az író novellának minősítette, s az hetek alatt bestseller lett. Grass akkor azt hangoztatta: azért állított irodalmi emléket a tengerbe veszett ezrek tragédiájának, mert nem hagyta nyugodni, hogy évtizedeken át senki nem akart hallani a Kelet-Poroszországból hajón, lovasszekéren vagy gyalogszerrel menekülő németek kálváriájáról.
Az író óvatos, tapogatózó lépésekkel – „mint a rák” – közelített meg egy második világháborús tabutémát. S most a maga eszközeivel, s még megdöbbentőbb drámaisággal a ZDF is Grass nyomába lépett.

(Múlt-kor/MTI)

Kapcsolódó filmek: Die Gustloff (2008)

Die Gustloff (2008)