Star Trek: Voyager (Star Trek) (1995–2001) 91% 68★

Megmondom őszintén, nem láttam minden Star Trek sorozatot (még), sőt, van olyan, amiből egyáltalán nem láttam egyetlen epizódot sem, de így látatlanban is ki merem jelenteni, hogy nekem EZ a sorozat az abszolút kedvencem. Sok oka van ennek, de legfontosabbként mindenképpen ki kell emelnem Janewayt, a Star Trek univerzum első női kapitányát.
Nem akarok feminista nézetekbe bocsátkozni, meg azt is csak mellékesen említem meg, hogy szerintem a női kapitánynak köszönhető, hogy az eredeti sorozathoz képest jelentősen lecsökkent a „bikinis nők” száma (bár valljuk be Hetes ruhája felér két bikinis nővel és maga a kapitány sem épp csúnya, sőt! https://snitt.hu/kepek/87512), de szerintem alapvetően változtatta meg a történet egész ívét az a tény, hogy a kapitány nő, és ezáltal másképp gondolkodik, másképp viszonyul a környezetéhez, a legénységhez és a környezete is máshogy reagál rá, mint ahogy azt egy férfi esetében tennék.
És én nagyon szeretem azt, ahogy a legénysége viszonyul a kapitányhoz, ahogy védelmezik. Miközben Janeway alapvetően nem az a nő, aki rászorul arra, hogy védelmezzék, hiszen tökéletesen képzett katona, több, mint megfelelő elméleti és gyakorlati ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy elvezessen egy csillaghajót, feddhetetlen jellem, aki minden körülmények között igyekszik betartani és betartatni a szabályokat, mégis remek főnök, aki sose tesz különbséget a legénysége tagjai között (khm. na jó, egyezzünk ki abban, hogy igyekszik :)) és sosem felejti el, hogy az elsődleges célja az, hogy hazavigye a legénységét – viszont pont ez a tökéletessége teszi néha sebezhetővé, mert a csökönyös szabálykövetési miatt megesik, hogy veszélybe kerül, és ezért néha határozottan jól jön a tisztjei védelmező ösztöne. Különösen igaz ez az első tisztre, akihez egészen különleges kapcsolat fűzi, amiből – bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy eredetileg is így tervezték – végülis nem lett szerelmi kapcsolat, amit bár minden egyes alkalommal sajnálok picit, amikor az egyik kedvenc epiózomat nézem https://snitt.hu/kepek/87741 – de végül be kellett vallanom, hogy a történet szempontjából határozottan jó döntés volt nem összeboronálni őket, mert így Chakotay lehetett a kapitány tökéletes társa, akivel mindig minden aggályát megoszthatja, a kalandokat lezárásként kitárgyalhatja, akivel vállt-vállnak-vetve – szinte szó szerint is, hiszen a középső trónus elrendezésű kapitányi székkel ellentétben itt kettő, tökegyforma kapitányi szék van egymás mellett, amit csak egy konzol választ egymástól – (sőt gyakorlatilag kéz-a-kézben https://snitt.hu/kepek/87307) irányítanak, aki bevalottan bármit megtenne értespoiler.
Imádatom másik fő oka, hogy ez az a Star Trek legénység, aminek gyakorlatilag minden tagját szeretem. Bár Neelix és Paris eleinte kicsit idegesített, de aztán egészen gyorsan megkedveltem őket is.
Az utolsó rész vége számomra kicsit összecsapott lett, még úgy is, hogy két részes volt spoiler, néztem volna még, de magával a sztori lezárásával nincsen bajom.
Ez egy kalandos és izgalmas történet, néha ijesztő idegen lényekkel (szerintem a vidiánok legalább annyira ijesztőek, mint a Borg), aminek talán felróhatnám hibájául, hogy nem nagyon vannak benne alaktalan, vagy nem humanoid testfelépítésre hajazó űrlények, de nem fogom. …és ezen kívül biztosan van számos egyéb hibája is, de én mindezekkel együtt szeretem ezt a sorozatot. Lehet, hogy elfogult vagyok, de vállalom. :)

A Delta Kvadráns… Sokáig ez volt számomra „A” Star Trek, elveszve és bolyongva a világűrben, hogy végre hazajussanak. Persze sokaknak nem tetszett, de a Voyager még igazi Trek, hiszen van benne minden, politika, felfedezés, új fajok, karakterfejlődés, időutazás, ráadásul az effektek csak javultak a korábbi sorozatokhoz képest. Ezek mellett végre egy nő foglalta el a hidat, mint kapitány és ebben a szériában nyerte el végleges formáját a borg és maga a királynő is, a végkifejlet pedig emlékezetes és méltó lezárása volt eme Intrepid osztályú csillaghajó kalandjának.

Már a legelső résztől kezdve elvarázsolt ez a sorozat. Egymás után jöttek az érdekesebbnél érdekesebb epizódok, jó volt figyelni, ahogy a két különböző legénység és az új fajok képviselői összeszoknak. Végre megint főszerepet kapott egy vulkáni, aki ugyan kevésbé volt szórakoztató, mint Spock, de vulkáni lévén nem tudtam nem szeretni. :)
A borggal kapcsolatos epizódokat találtam a legizgalmasabbnak, a szereplők közül pedig Hetes lett az abszolút kedvencem. Az ő érkezésével új lendületet kapott a sorozat. Természetesen imádtam a Doktort is. Érdekes, hogy a Star Trek filmekben mindig a nem (teljesen) ember, de az emberekhez hasonlítani akaró karakterek a leginkább szerethetőek (Data, Odo, a Doktor, Hetes… és még Spockot is ide lehet sorolni, aki pedig épp hogy nem büszke az emberi felére). Talán mert tükröt tartanak elénk, megmutatják az erősségeinket és a gyengeségeinket?

Egyáltalán nem volt furcsa női kapitányt látni egy csillaghajó hídján, bár míg pl. Picardnál az elsődleges irányelvhez való ragaszkodás pozitívumként jött le számomra és a kapitányt egy erős, határozott, elvhű embernek mutatta, Janeway esetében ez időnként inkább merevségnek és fafejűségnek tűnt. Nagyon tetszett viszont a korrektsége, az embersége, és hogy mindenkinek képes volt adni még egy esélyt.

A sorozat lezárása azonban nagyon furcsa volt számomra. Azt éreztem, hogy túl sok mindent akarnak belekeverni, ezáltal kissé kapkodósnak és összevisszaságnak tűnt az egész. spoiler Jobban tetszett volna, ha kicsit nyugodtabb tempójú a történet, és minden szereplő sorsából kapunk egy kis szeletet. Ez így nem elégítette ki a kíváncsiságomat. :D

De ezt leszámítva nem tudok rosszat mondani erről a sorozatról. Nagyon szerettem.

2020. december 19., 21:24:
Nem fogok tudni egy épkézláb értékelést írni… 3,5 hónap alatt olyan szinten nőttek hozzám, amire sorozatnál már régen nem volt példa. Mind egytől egyig zseniális karakterek… Igen, még Te is Neelix. Sokszor a körmöm lerágtam értük, máskor dühös voltam… De az, hogy pont Neelix fog megsiratni először (és utoljára) még engem is meglepett! spoiler
Imádtam, hogy nem csak egy legénység, hanem egy család lettek, és hogy közvetve ennek én is a részese lehettem. Újra fogom nézni, ebben maximálisan biztos vagyok.

Update:
2023.09.02. 16:25
Újra nézve is számomra ez a legjobb a sorozatok közül, annyi szerethető karakter, annyi váratlan fordulat és annyi vicces jelenet, annyi elgondolkodtató és szomorú rész… Az eredeti értékelésben leírt rész ismét könnyeket csalt a szemembe, és annyira máshogy láttam kettejük kapcsolatát most, ahogyan Hetest is, sokkal jobban a szívemhez nőtt, mint először, pedig akkor is őt kedveltem legjobban. Ohh és Tom! Basszus a maga kis bénaságával ahogyan rajong a „régi” dolgokért, autójavítás, tv, rajzfilmek, kenyérpirító stb. stb. imádom :D
Jaaaaaa és ami újfent feltűnt: spoiler
Másik dolog: Az utolsó 2 rész nekem annyira váratlan egyébként, nem összecsapott, nem rossz, csak váratlan, mintha még terveztek volna legalább 10 részt a végéig és ez picit furává teszi az egészet számomra.

Ne zavarjon meg a csillagozás. A boldog, reményteli világot csillagoztam tízre, az utópiát, amibe menekülhettem gyerekként, aminek az ismétléseit néztem hétvégénként a tévére tapadva hülye délelőtti műsoridőkben kettesével, ami miatt hazalógtam az iskolából, hogy szívjam magamba a hitet, hogy van a jövőben egy jobb emberekkel teli világ, mint ami engem körülvesz. Kaptam három, engem formáló erős női karaktert, akiktől eltanultam, hogyan lehet nőként intelligensnek, céltudatosnak, a saját szakterületemen kiemelkedőnek lenni, felelősséget vállalni, és döntéseket hozni. A menekülő, komfortsorozataim ezek a mai napig, nem érdemelnek kevesebbet, mert a világnézetemet, az értékrendemet, az elveimet építettem fel belőlük, és meghatározták, milyen ember lettem.

Örök kedvenc! Minden karakter ponnnnntosan a helyén. A sorozat amit a legtöbbször láttam és egy fikarcnyit sem csökkent a lelkesedésem.
Azt sajnálom picit hogy belőlük nem csináltak mozifilmet, de lehet csak agyon csapta volna a sorozat varázsát. JA NEM, az lehetetlen :)

Imádtam. Voltak részek amelyek kicsit untattak (kosztümös részek). De egyébként a sztorik , a szereplők minden-minden nagyon a helyén van.
Az utolsó résszel azonban nagyon nem voltam kibékülve, én szerettem volna izgulni a hazaérés tényén. Az nagyon nagy csalódás volt h előre elmondták (még ha sejthető is volt).