Star Trek (Star Trek) (1966–1969) 85% 75★

Onnan tudjuk, hogy valami fontos számunkra, hogy amikor elveszítjük, űrt hagy maga után (ezúttal még szó szerint is). Egyszerre gondolunk rá szeretettel és szomorúsággal, és pótolhatatlannak érezzük. Pont úgy, mint amikor befejeztem az utolsó részt is, és ilyen utoljára a BSG esetében fordult elő velem. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy megnéztem, bár már korábban is ismertem az ST világát, gyerekkoromtól kezdve. De úgy tűnik mindennek meg van a maga ideje, hogy ez a fajta rajongás csak most érett meg bennem. Ami pedig valódi érték, azon nem fog az idő, még akkor sem, ha azóta sok minden megváltozott. Bevallom az első részeknél még annyira szokatlan és meglepő volt ez a régi képi világ, az egyszerű „kartonpapíros” kellékek, hogy a mai filmekre kondicionált agyam elsőre inkább csak mókásnak találta. Jó pár elem megmosolyogtatott (khm.. például a gorn.. :D), mert azért elég egyedi megoldások lettek ezek. De amint belegondoltam, hogy közel 60 év telt el, és hogy még a valódi űrkorszak hajnalán egy teljesen új világot kellett elképzelniük, egy távoli, modern utópiát, már kezdett lenyűgözni a kreativitásuk. A miniszoknyás női tiszteket és a szexista romantikát is a kor számlájára lehet írni, szerencsére mindkettőből visszavettek, ahogy haladtak a részekkel. Azt hiszem az egész stábnak kellett egy kis idő, hogy megértsék, hogy mi is történik velük, hogy lássák, mit is teremtettek, hogyan írtak sci-fi történelmet. Hiszen eleinte még maguk a színészek sem tudták, hogy mi fog ebből kisülni, ahogy például Nimoynak is erős kételyei voltak, hogy akar-e egy ilyen hegyesfülű űrlényt játszani. :D De ahogy kezdett minden összecsiszolódni, úgy lett a játékuk is egyre meggyőzőbb számomra is. Pár résszel később már olyan kíváncsisággal és lelkesedéssel néztem, mint ahogy azok nézhették, akik először látták 1966-ban. Ezért azt mondom azoknak, akik még csak ezután vágnak bele a kalandba, hogy semmiképp se adjátok fel az első részeknél, még ha nem is tetszik, jó lesz az! Hogy tökéletes lett-e a sorozat? Nem lett. Shatner szavaival élve voltak zseniális részek, és voltak kevésbé zseniális részek, de azok is jók voltak. Egy idő után ugyanis már részemről teljesen mindegy volt, hogy mit találtak ki, milyen újabb lehetetlen lénnyel kerültek össze, milyen történelmi témát hasznosítottak újra, hányadszor szállták meg a hajót, duplázódott meg valaki, ejtették őket fogságba vagy kavarogtak az időben, mert már nem is a történet számított, hanem az életérzés. Az utánozhatatlan ST atmoszféra, a karakterek közötti kémia, a barátságuk, az összetartó legénység. Megkaptuk egy olyan kor ígéretét, amikor az emberiség egyetlen néppé vált, a háborúk helyét átvette a béke, és már felfedező útra indulhattak a galaxis távoli pontjai felé. Ez az eszme a leginkább lenyűgöző öröksége a sorozatnak. És akkor ez még mind csak a film része a dolognak, de az igazság az, hogy ebből talán semmi sem valósult volna meg, ha nem pont ezek a színészek kapják meg a szerepeket, akik olyan sokat tettek hozzá a papíron még csak körvonalazódó karakterekhez, és úgy érzem, muszáj megemlékeznem azokról, akik leginkább a szívemhez nőttek.
Mindenképp Spockkal kezdem, mert úgy gondolom Leonard Nimoy alakja talán a leginkább meghatározó a ST világában, és igazi öröm számomra, hogy megismerhetem a munkásságát. Egy rendkívüli ember lehetett, intelligens, érdekes személyiség. Nélküle nem lenne a LLAP, a vulkáni köszöntés, az idegfogás. Talán maga a ST sem lett volna az, ami. Egyedi volt és megismételhetetlen. Egy olyan karaktert töltött meg élettel és varázsolt hitelessé, akinek szinte mindig érzelemmentesnek kellett látszania, akit nem játszhatott szabadon, mégis olyan erősen volt jelen a képernyőn, hogy rajongók millióit hódította meg, és számomra is ő lett az abszolút kedvenc. (Mindig elmondom, hogy Zach Quinto Spockját is ugyanígy szeretem, de még ő is fejet hajt az elődje nagysága előtt.) Úgyhogy megnézem a filmjeit, elolvasom a könyveit, meghallgatom a gondolatait, mert próbálom megismerni, hogy a szerep mögött milyen is lehetett az ember maga, és fáj, hogy már csak múltidőben beszélhetünk róla.
Bár a sorozat erősen építkezett a Kirk-Spock-Bones trióra, nálam a másik nagy kedvenc Scotty lett. Sajnálom, hogy örökre megmaradt háttérszereplőnek, pedig ugyanúgy megérdemelte volna a nagyobb elismerést. A hajó ugyanis nem a kapitányé volt valójában, hanem Scotty-é (az volt az ő nagy szerelme). A szaktudása, lelkesedése, találékonysága húzta ki a többieket a bajból, szinte mindig. Nem is beszélve azokról a részekről (főleg a vége felé), ahol ideiglenesen átvehette a széket. Soha nem vallott kudarcot, sosem lehetett becsapni, bármilyen ravasz is volt az ellenség. A hűsége megingathatatlan volt, a humora meg aranyos. James Doohan karrierje sajnos megrekedt a ST után, beskatulyázták ebbe a szerepbe. Pedig érdemes olvasni az életéről, mert elképesztő, és muszáj írom róla! 10 évvel idősebb volt Nimoynál és Shatnernél, így ő 18 évesen katonának állt, és megjárta a frontot a II. világháborúban. Hadnagyként ott volt a D-napon a partraszálláskor (!), és leszedett két német mesterlövészt is. Éjszaka egy megrémült kanadai őrszem meglőtte a gépfegyverével. 6 lövedék találta el (!!), négy a lábát, egy a kezén a középső ujját (aminek hiányát elrejtettek a forgatáson) és egy a mellkasát. Azért élte túl, mert a bátyjától kapott ezüst cigerettatartót magánál tartotta, és abban akadt el a golyó. Hihetetlen, hogy ilyen a valóságban is megtörtént! Utána felderítő pilóta lett, bár hivatalosan nem volt a kanadai légierő tagja, mégis egyszer a „légierő legőrültebb pilótájának” nevezték, mert szlalomozni kezdett a telefonpóznák között egy Auster Mark IV géppel, hogy bebizonyítsa, meg lehet csinálni. :D Amiért persze megrovást kapott. :D Miután leszerelt, hallott egy borzalmasan rossz rádiójátékot, és közölte, ez neki jobban menne, ezért színészetet kezdett tanulni. :D Nem volt skót, ír-kanadai volt, de számtalan akcentust elő tudott adni. Ő javasolta Roddenberrynek a skót gépészt, akit a nagyapja után nevezett el, és akiről azt mondta, hogy 99%-ban önmaga, és 1%-ban az akcentus. :D Sok rajongó választotta miatta a mérnöki szakmát, a szintén mérnök Neil Armstrong is megköszönte neki, hogy olyan inspiráló volt. A hamvai egy részét felvitték az űrbe, így részben ott nyugszik, ahova lélekben mindig is tartozott.
DeForest Kelleyről azt mondják kedves fickó volt a forgatásokon, pedig a képernyőn McCoy szinte mindig morgott valami miatt. A két mondat, ami örökre a karakter részévé vált, a „Meghalt, Jim.” (azzal viccelt, hogy reméli nem ez kerül majd a sírjára XD) és az „Én orvos vagyok, nem…” Igen, tudjuk, nem kővműves, sem teherlift. :D Nekem tetszett, hogy mindig csipkelődtek Spockkal, mindvégig megmaradt közöttük egyfajta rivalizálás a tudományok terén. De azért akadtak pillanatok, amikor kiderült, hogy nagyon is kedveli a hegyesfülű számítógépet. :D A barátsága Kirkkel pedig az egész sorozat alatt szívmelengető volt. Roddenberry amúgy neki is felajánlotta Spock szerepét kezdetben, de elutasította. Ő is örült, hogy sokakat inspirált arra, hogy orvosok legyenek. A házassága 54 éven keresztül tartott, szeretetben élt a feleségével a haláláig.
Shatnertől / Kirktől az elején idegenkedtem, de igazából arról nem tehetett, hogy ő volt az ügyeletes szépfiú, akinek muszáj volt a női nézők miatt folyamatosan meghódítania valakit. De a második évadtól már sokkal inkább kezdett kapitánnyá válni, a csapatot összetartó vezéregyéniséggé. Shatnernek van egy stílusa, az már biztos. Csak amikor megnéztem a behind the scenes és blooper videókat, akkor jöttem rá, hogy milyen életerős, humorérzékkel megáldott ember lehetett akkoriban, és még most is. És az űrbe is eljutott! Kapitány, live long and prosper, ahogy eddig is!
És ugyanígy tisztelet a csapat többi tagjának is, kedves Uhura, Chekov, Sulu és Chapel!
Mindig ők maradnak az elsők, akik lerakták az alapokat. Köszönöm, Roddenberry!
Végül csak azt kívánom, bárcsak készült volna még pár évad! Nagyon néztem volna tovább. Ott vannak még a filmek és az animációs, de az mégsem ugyanolyan.
De leginkább bárcsak itt lennének még velünk…

Elképesztően örülök, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba. Én már annak a generációnak tagja vagyok, aki sci-fi rajongónak vallotta magát, de valamiért mindig viszolygott a Star Trektől… mindig akadt kifogásom, mert régi, mert nem lehet olyan izgalmas, és egyéb mondvacsinált indokok miatt kerülgettem a sorozatot. Aztán, sokak számára talán meglepő módon láttam J. J. Abrams filmjeit, és nekiálltam megnézni előbb a különálló filmeket, majd a sorozatokat, azóta pedig rajongó vagyok. Fantasztikus történet, lenyűgöző karakterek, humor, és érdekes kérdések, amik miatt mindenképp megéri megnézni… ezerszer is megbántam, hogy halogattam. Már többször végignéztem mindhárom évadot, és azt hiszem, örök kedvenc lett.

A Babylon 5 mellett a Star Trek volt a legmeghatározóbb sorozat gyerekkoromban.
Akkor nagyon tetszett, így nem bántam meg, hogy újranéztem.
Kezdeném a karakterekkel.
Kirk a tökös kapitány, aki az a férfi a sorozatban, aki minden nőt megkap.
Spock elsőtiszt félig vulkáni, ő a logikus gondolkodást képviseli, és gyakran értetlenül áll az emberi viselkedés előtt.
Dr. McCoy az orvos, aki kicsit temperamentumos, de helyén van a szíve. Emiatt gyakran képviseli Az ellentétes oldalt Spockkal szemben.
Végül itt van Scotty főgépész, aki „szerelmes” a hajóba, nagyon lelkes, és szívén viseli gépei sorsát.
Ezen karakterek között rendszeresen elhangzanak piszkálódások, Spock hűvös, érzelemmentes viselkedése gyakran lesz céltábla, de szerencsére ő sem marad adós egy-egy beszólással. Ezek a jelenetek nagyon viccesek.
A készítők láthatóan mindent megpróbáltak, hogy érdekessé és változatossá tegyék a sorozatot. A hatvanas évekhez képest eléggé szabadon gondolkodtak.
Itt van például Uhura, a kommunikációs tiszt, aki afroamerikai nő létére a hídon szolgál, viszonylag fontos szerepben. Valamint itt van Sulu, mint ázsiai karakter.
A második évadtól feltűnik Chekov, aki eleinte orosz vicceket puffogtat, de már itt látszik, hogy valóban nagy, közös Földet képzeltek el.
Idegen fajok is vannak, itt tűnnek fel először az andoriaiak, orioniak, tellariták, klingonok és még sorolhatnám. Igyekeztek változatosra csinálni őket, nem csak színükkel, de viselkedésükkel, kultúrájukkal is.
Az epizódok is változatosak, vannak itt felfedezés, kaland, családi, vagy személyesebb epizódok. Új világokat fedezünk fel, időutazás is helyet kap, úgyhogy nem lehet rá panasz.
Viszont a sorozat végére érve azt vettem észre, hogy Kirk kapitány rendelkezik a legmagasabb legénységi elhalálozással a Csillagflotta kapitányai közül. Szinte minden részben meghal egy-két legénységi tag. Wikipedia alapján 40 embert számoltam össze a három évad alatt, kivéve azokat, akik feltámadnak.
Mint említettem a hatvanas években készült a sorozat. Nem ismerem pontosan az akkori felfogást, de mai szemmel nézve kicsit szexistának tűnhet a sorozat. A legtöbb nő nagyon csinos, az Enterprise legénysége pedig igazán rövid ruhában mutatkozik. Érdekes amúgy, hogy ez sokáig nem volt konkrét elképzelés, az első pár részben nem volt mindig egységes az uniformis. Ráadásul, ahogy fentebb említettem, Kirk sokszor veti be vonzerejét.
Ahogy minden sorozatnál, itt is vannak gyengébb, vagy ismétlődő részek. Ha őszinte akarok lenni a sorozat 7,5 pontot kapna a tízből.
De, ha végignézzük a sorozatot, rájöhetünk mennyire iránymutató volt. Az emberek vezeték nélküli eszközökkel kommunikálnak, az adatokat kártyákra mentik, de említhetném a későbbi egészségügyi szkennereket is. Sajnos, mint minden újító dolgot, három évad után a Star Treket is elkaszálták.
De szerencsére, a kitartó rajongóknak hála, nem merült feledésbe, és 1979-ben megjelent az első mozifilm. Melyet öt folytatás követett az eredeti szereplőgárdával.

Lerakta egy franchise alapjait, még ha nem is tökéletesen.

Ez egy igazi klasszikus! Mai szemmel nézve ugyan kissé nevetségesnek tűnhetnek a 60-as évekbeli megoldások, de annyira jók a történetek, annyira szerethetőek a szereplők és olyan izgalmas témákat boncolgatnak az egyes epizódok, hogy ez feledteti az elavult technikát.

Lehet, hogy régi, lehet, hogy mai szemmel gagyi, de én imádom! Ezen nőttem fel többek között, és számomra az Enterpise kapitánya mindig James T. Kirk kapitány marad. Bár az abszolút kedvencem Mr. Spock.

Mindig érdekes visszanézni, hogy egy olyan 50-60 évvel ezelőtt hol tartott a technika és egyes, manapság már egyszerűnek tartott effektet, milyen módszerekkel próbáltak anno megoldani. Ennek remek iskolapéldája az eredeti Star Trek sorozat, mely a maga kis papírmasé makettjeivel és borzalmas jelmezeivel generációkat késztetett arra, hogy tudósok, csillagászok, űrhajósok, vagy netán gépészek legyenek. Lehet, hogy elfogult vagyok, de én még 25 éves fejjel is élvezem ezt a sokak által már csak gagyinak nevezett szériát, ami az összefüggéstelen történetvezetését leszámítva igencsak szórakoztatónak bizonyult.

1. évad: Csak rövidebb jeleneteket láttam a sorozatból gyerekként. Annyira emlékszem, hogy valamiért taszított, és még felnőttként is kirázott tőle a hideg. Úgy egy éve azonban elkezdett érdekelni, és végül ez év szeptemberében szálltam fel én is az Entreprisere. Voltak szerencsétlenebb utak, de az első évad alapján kellemes csalódás. Valaki frappánsan úgy fogalmazott az egyik epizódhoz fűzött véleményében, hogy az erényeiért érdemes elviselni a hibáit. Így igaz.
Az, hogy mai szemmel gagyi, az enyhe megfogalmazás. A cringe és a sírva röhögős kifejezések a leghelytállóbbak, de (!) a történetek meghatározó része még 2023-ban is szórakoztatóak (persze, mint fentebb írtam, akad köztük olyan is, ami más értelemben szórakoztat XD). Több hálás sci-fi téma is terítékre került (pl. az egyik kedvencem, az időutazás), amik a mára megkopott effektetek, borzalmas jelmezek és a Wishről rendelt 50 centes díszletek ellenére is élvezhetőre sikerültek.
A karakterekről dióhéjban:
– A legénység jó csapatot alkot, működik köztük a dinamika. Spock a kedvencem, bár a rikító lila szemhéjpúderét az évad végére sem tudtam megszokni, de mindegy.
– Kirk: 1-2 alkalom volt, amikor a megfontolt és a stabilitást sugárzó kapitányt láttam benne, egyébként a 29 rész alatt vagy 60 nője akadt. Egyesek a „macsó” szóval illetnék őt – én a jellemtelennel.

Charlie és Miri részek lettek a kedvenceim, illetve a rendezők szerették „betépetni” a legénységet, amiken szintén jól lehetett szórakozni, szóval én is élveztem azokat a részeket, amikor illuminált állapotba kerültek. Az 50 perces játékidőt túl hosszúnak tartom, talán ez a legnagyobb negatívuma.

Nem tudom, hogy végignézem-e az egész sorozatot, de egy ideig még biztos maradok.

Örülök, hogy végül ezzel, az eredeti szériával kezdtem a Star Trek világával való ismerkedésemet, ugyanis ha bármelyik későbbi sorozattal kezdem, nem hiszem, hogy végig tudtam volna nézni ezt. Összességében értem, hogy miért szeretik ennyien ezt a sorozatot, ahhoz képest, hogy a 60-as években készült, tényleg nagyon eredeti és szórakoztató. Viszont annyira sok dolog zavart benne – csak hogy néhányat említsek, kezdve a „Kirk minden második részben új nőt cserkészik be” koncepcióval, és McCoy állandó okoskodásával és szúrkálódásával Spockkal szemben – hogy néha nem is tudtam másra koncentrálni 1-1 rész nézése közben azt már meg sem említem, hogy 1-2 kivétellel a nők lényegében mint csinos díszletek voltak jelen végig. De, hogy ne csak a negatívumokat említsem, az abszolút kedvencem, aki egyedül is elvitte a hátán a sorozatot, számomra Spock. Mindig minden helyzetben normálisan, higgadtan viselkedett, nem próbált meg minden új bolygón felszedni valami nőt, és annyi türelme volt McCoy idióta beszólásaira ami tényleg csak egy vulkáninak lehet:D Maga az ST univerzumot és a mellékszereplőket – Uhura, Scotty, Chekov – is szerettem, a történetek közül is voltak nagyon jók bár a 3. évad már elég gyengécske volt szóval mindenképpen folytatom az ezzel való ismerkedést, de Kirk és McCoy biztosan nem fog hiányozni:D

Gyerekként még a Sat1 -en és a Pro7 -en láttam német nyelven. Onnantól kezdve, hogy valamennyit is felfogtam belőle, nekem „csak” az volt a fontos, hogy el lehetett hagyni a Földet. Egy olyan utópiát láttam a sorozat által, ahol nincs pénz, nincs az emberek között „felesleges” kegyetlenkedés és annak szentelheted az életed, aminek csak akarod – nem kell az éhezéssel bajlódni.
.
Persze az látszik, hogy „kicsit” szexista az egész sorozat, de ezt a kor sajátosságának tudom be és nem törődöm vele.
Viszont megnyugtatott a tudat, hogy nők is lehettek tudósok / műszaki szakemberek.
.
Tetszett, hogy idegen fajokkal ismerkedhettünk meg (persze korlátolt költségvetéssel elég viccere sikerültek a fajok). Az ikonikus Kirk-Fu a gyík-ember kapitánnyal zseniális :D
.
Spock a legérzelemdúsabb arcberendezéssel rendelkező logikus lény ;) XD hát persze, hogy Ő a kedvencem (a kis gyík testével – vicces, hogy most a pókember – gyereket is kipattintjuk, akkor abban az időben még Arnie nem mutatta meg milyen szépek is az izmok).
.
Sajnálom, hogy anno nem volt több pénz erre a sorozatra, viszont talán emiatt is lett igazán kultikus. Az azóta megjelent folytatások – elősorozatok (? van ilyen szó?) is tetszettek, nem is igazán van kedvencem köztük, de a most futó Star Trek: Discovery (2017–2024) talán az.
.
Örülök, hogy most egy kihívás miatt újranéztem <3