Star Trek (Star Trek) (1966–1969) 85% 74★

Elképesztően örülök, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba. Én már annak a generációnak tagja vagyok, aki sci-fi rajongónak vallotta magát, de valamiért mindig viszolygott a Star Trektől… mindig akadt kifogásom, mert régi, mert nem lehet olyan izgalmas, és egyéb mondvacsinált indokok miatt kerülgettem a sorozatot. Aztán, sokak számára talán meglepő módon láttam J. J. Abrams filmjeit, és nekiálltam megnézni előbb a különálló filmeket, majd a sorozatokat, azóta pedig rajongó vagyok. Fantasztikus történet, lenyűgöző karakterek, humor, és érdekes kérdések, amik miatt mindenképp megéri megnézni… ezerszer is megbántam, hogy halogattam. Már többször végignéztem mindhárom évadot, és azt hiszem, örök kedvenc lett.

A Babylon 5 mellett a Star Trek volt a legmeghatározóbb sorozat gyerekkoromban.
Akkor nagyon tetszett, így nem bántam meg, hogy újranéztem.
Kezdeném a karakterekkel.
Kirk a tökös kapitány, aki az a férfi a sorozatban, aki minden nőt megkap.
Spock elsőtiszt félig vulkáni, ő a logikus gondolkodást képviseli, és gyakran értetlenül áll az emberi viselkedés előtt.
Dr. McCoy az orvos, aki kicsit temperamentumos, de helyén van a szíve. Emiatt gyakran képviseli Az ellentétes oldalt Spockkal szemben.
Végül itt van Scotty főgépész, aki „szerelmes” a hajóba, nagyon lelkes, és szívén viseli gépei sorsát.
Ezen karakterek között rendszeresen elhangzanak piszkálódások, Spock hűvös, érzelemmentes viselkedése gyakran lesz céltábla, de szerencsére ő sem marad adós egy-egy beszólással. Ezek a jelenetek nagyon viccesek.
A készítők láthatóan mindent megpróbáltak, hogy érdekessé és változatossá tegyék a sorozatot. A hatvanas évekhez képest eléggé szabadon gondolkodtak.
Itt van például Uhura, a kommunikációs tiszt, aki afroamerikai nő létére a hídon szolgál, viszonylag fontos szerepben. Valamint itt van Sulu, mint ázsiai karakter.
A második évadtól feltűnik Chekov, aki eleinte orosz vicceket puffogtat, de már itt látszik, hogy valóban nagy, közös Földet képzeltek el.
Idegen fajok is vannak, itt tűnnek fel először az andoriaiak, orioniak, tellariták, klingonok és még sorolhatnám. Igyekeztek változatosra csinálni őket, nem csak színükkel, de viselkedésükkel, kultúrájukkal is.
Az epizódok is változatosak, vannak itt felfedezés, kaland, családi, vagy személyesebb epizódok. Új világokat fedezünk fel, időutazás is helyet kap, úgyhogy nem lehet rá panasz.
Viszont a sorozat végére érve azt vettem észre, hogy Kirk kapitány rendelkezik a legmagasabb legénységi elhalálozással a Csillagflotta kapitányai közül. Szinte minden részben meghal egy-két legénységi tag. Wikipedia alapján 40 embert számoltam össze a három évad alatt, kivéve azokat, akik feltámadnak.
Mint említettem a hatvanas években készült a sorozat. Nem ismerem pontosan az akkori felfogást, de mai szemmel nézve kicsit szexistának tűnhet a sorozat. A legtöbb nő nagyon csinos, az Enterprise legénysége pedig igazán rövid ruhában mutatkozik. Érdekes amúgy, hogy ez sokáig nem volt konkrét elképzelés, az első pár részben nem volt mindig egységes az uniformis. Ráadásul, ahogy fentebb említettem, Kirk sokszor veti be vonzerejét.
Ahogy minden sorozatnál, itt is vannak gyengébb, vagy ismétlődő részek. Ha őszinte akarok lenni a sorozat 7,5 pontot kapna a tízből.
De, ha végignézzük a sorozatot, rájöhetünk mennyire iránymutató volt. Az emberek vezeték nélküli eszközökkel kommunikálnak, az adatokat kártyákra mentik, de említhetném a későbbi egészségügyi szkennereket is. Sajnos, mint minden újító dolgot, három évad után a Star Treket is elkaszálták.
De szerencsére, a kitartó rajongóknak hála, nem merült feledésbe, és 1979-ben megjelent az első mozifilm. Melyet öt folytatás követett az eredeti szereplőgárdával.

Lerakta egy franchise alapjait, még ha nem is tökéletesen.

Ez egy igazi klasszikus! Mai szemmel nézve ugyan kissé nevetségesnek tűnhetnek a 60-as évekbeli megoldások, de annyira jók a történetek, annyira szerethetőek a szereplők és olyan izgalmas témákat boncolgatnak az egyes epizódok, hogy ez feledteti az elavult technikát.

Lehet, hogy régi, lehet, hogy mai szemmel gagyi, de én imádom! Ezen nőttem fel többek között, és számomra az Enterpise kapitánya mindig James T. Kirk kapitány marad. Bár az abszolút kedvencem Mr. Spock.

Mindig érdekes visszanézni, hogy egy olyan 50-60 évvel ezelőtt hol tartott a technika és egyes, manapság már egyszerűnek tartott effektet, milyen módszerekkel próbáltak anno megoldani. Ennek remek iskolapéldája az eredeti Star Trek sorozat, mely a maga kis papírmasé makettjeivel és borzalmas jelmezeivel generációkat késztetett arra, hogy tudósok, csillagászok, űrhajósok, vagy netán gépészek legyenek. Lehet, hogy elfogult vagyok, de én még 25 éves fejjel is élvezem ezt a sokak által már csak gagyinak nevezett szériát, ami az összefüggéstelen történetvezetését leszámítva igencsak szórakoztatónak bizonyult.

1. évad: Csak rövidebb jeleneteket láttam a sorozatból gyerekként. Annyira emlékszem, hogy valamiért taszított, és még felnőttként is kirázott tőle a hideg. Úgy egy éve azonban elkezdett érdekelni, és végül ez év szeptemberében szálltam fel én is az Entreprisere. Voltak szerencsétlenebb utak, de az első évad alapján kellemes csalódás. Valaki frappánsan úgy fogalmazott az egyik epizódhoz fűzött véleményében, hogy az erényeiért érdemes elviselni a hibáit. Így igaz.
Az, hogy mai szemmel gagyi, az enyhe megfogalmazás. A cringe és a sírva röhögős kifejezések a leghelytállóbbak, de (!) a történetek meghatározó része még 2023-ban is szórakoztatóak (persze, mint fentebb írtam, akad köztük olyan is, ami más értelemben szórakoztat XD). Több hálás sci-fi téma is terítékre került (pl. az egyik kedvencem, az időutazás), amik a mára megkopott effektetek, borzalmas jelmezek és a Wishről rendelt 50 centes díszletek ellenére is élvezhetőre sikerültek.
A karakterekről dióhéjban:
– A legénység jó csapatot alkot, működik köztük a dinamika. Spock a kedvencem, bár a rikító lila szemhéjpúderét az évad végére sem tudtam megszokni, de mindegy.
– Kirk: 1-2 alkalom volt, amikor a megfontolt és a stabilitást sugárzó kapitányt láttam benne, egyébként a 29 rész alatt vagy 60 nője akadt. Egyesek a „macsó” szóval illetnék őt – én a jellemtelennel.

Charlie és Miri részek lettek a kedvenceim, illetve a rendezők szerették „betépetni” a legénységet, amiken szintén jól lehetett szórakozni, szóval én is élveztem azokat a részeket, amikor illuminált állapotba kerültek. Az 50 perces játékidőt túl hosszúnak tartom, talán ez a legnagyobb negatívuma.

Nem tudom, hogy végignézem-e az egész sorozatot, de egy ideig még biztos maradok.

Örülök, hogy végül ezzel, az eredeti szériával kezdtem a Star Trek világával való ismerkedésemet, ugyanis ha bármelyik későbbi sorozattal kezdem, nem hiszem, hogy végig tudtam volna nézni ezt. Összességében értem, hogy miért szeretik ennyien ezt a sorozatot, ahhoz képest, hogy a 60-as években készült, tényleg nagyon eredeti és szórakoztató. Viszont annyira sok dolog zavart benne – csak hogy néhányat említsek, kezdve a „Kirk minden második részben új nőt cserkészik be” koncepcióval, és McCoy állandó okoskodásával és szúrkálódásával Spockkal szemben – hogy néha nem is tudtam másra koncentrálni 1-1 rész nézése közben azt már meg sem említem, hogy 1-2 kivétellel a nők lényegében mint csinos díszletek voltak jelen végig. De, hogy ne csak a negatívumokat említsem, az abszolút kedvencem, aki egyedül is elvitte a hátán a sorozatot, számomra Spock. Mindig minden helyzetben normálisan, higgadtan viselkedett, nem próbált meg minden új bolygón felszedni valami nőt, és annyi türelme volt McCoy idióta beszólásaira ami tényleg csak egy vulkáninak lehet:D Maga az ST univerzumot és a mellékszereplőket – Uhura, Scotty, Chekov – is szerettem, a történetek közül is voltak nagyon jók bár a 3. évad már elég gyengécske volt szóval mindenképpen folytatom az ezzel való ismerkedést, de Kirk és McCoy biztosan nem fog hiányozni:D

Gyerekként még a Sat1 -en és a Pro7 -en láttam német nyelven. Onnantól kezdve, hogy valamennyit is felfogtam belőle, nekem „csak” az volt a fontos, hogy el lehetett hagyni a Földet. Egy olyan utópiát láttam a sorozat által, ahol nincs pénz, nincs az emberek között „felesleges” kegyetlenkedés és annak szentelheted az életed, aminek csak akarod – nem kell az éhezéssel bajlódni.
.
Persze az látszik, hogy „kicsit” szexista az egész sorozat, de ezt a kor sajátosságának tudom be és nem törődöm vele.
Viszont megnyugtatott a tudat, hogy nők is lehettek tudósok / műszaki szakemberek.
.
Tetszett, hogy idegen fajokkal ismerkedhettünk meg (persze korlátolt költségvetéssel elég viccere sikerültek a fajok). Az ikonikus Kirk-Fu a gyík-ember kapitánnyal zseniális :D
.
Spock a legérzelemdúsabb arcberendezéssel rendelkező logikus lény ;) XD hát persze, hogy Ő a kedvencem (a kis gyík testével – vicces, hogy most a pókember – gyereket is kipattintjuk, akkor abban az időben még Arnie nem mutatta meg milyen szépek is az izmok).
.
Sajnálom, hogy anno nem volt több pénz erre a sorozatra, viszont talán emiatt is lett igazán kultikus. Az azóta megjelent folytatások – elősorozatok (? van ilyen szó?) is tetszettek, nem is igazán van kedvencem köztük, de a most futó Star Trek: Discovery (2017–) talán az.
.
Örülök, hogy most egy kihívás miatt újranéztem <3