Star Trek: Discovery (Star Trek) (2017–2024) 76% 60★

Így az első évad után… az első részekben tartottam tőle. Sötét volt, nagy hangsúlyt fektetett a személyes drámára, fontos szerepet kapott benne az elutasítás, a kiközösítés az előítéletek… egyszerűen nem éreztem azt a szívmelengető, barátságról, szeretetről, toleranciáról szóló üzenetet, ami a Star Treket számomra különösen kedvessé és értékessé tette.
De ízig-vérig ST lett a végére. Igen, mindenkinek megvan a maga kis defektje, és persze, egy háború közepén vagyunk, de mindenki megbirkózik a démonaival, feláll, és ehhez a társaiból meríti az erőt. Michael hiába okos, és jó harcos az elejétől, bizonytalan, hibát hibára halmoz, nem tud kiállni a döntései mellett, és igazából eleinte mást sem csinál, csak őrlődik. Ehhez képest onnantól kezdve, hogy a Discovery legénysége befogadja, a sarkára áll, megtanul szembenézni a múltjával és az érzéseivel, és olyan helyzetekben marad talpon, és marad becsületes, amikor szerintem kevesen tudtak volna. De ugyanígy Sarut egy hűséges, jóindulatú, de bizalmatlan és gyáva alakként látjuk, aki tiszteletreméltó, bátor vezetővé fejlődik, Tilly naiv, bájos, álmodozó, de teljesen szerencsétlen lányból eljut a cselekvőképes, intelligens figura szintjére, aki tényleg tesz a céljai eléréséért, Tylernek a teljes identitástudatát romba döntötték, és mégis megküzdött a helyzettel, és képes volt bátor, súlyos döntéseket meghozni, Stametset meg nem kommentálom, mert spoiler lenne, de mindenképp hihetetlen lelkierőt mutatott. Tényleg mindenki pont a stiklijei miatt tudott fejlődni, pont a hibáik miatt váltak egy csapattá, és ez nagyon jól illett a Star Trek szellemiségéhez. Plusz ki kell emelnem, az antagonisták is zseniálisak, egyiküket sem tudtam szívből utálni, sőt, volt, akit minden gonoszsága és a közvetített értékrend helytelensége ellenére is egészen megkedveltem.
A látvány gyönyörű volt, a zene felidézte a korábbi sorozatokat, a színészi játékra pedig abszolút nem lehet panasz, akadt néhány komoly húzónév is a gárdában. Ami engem illet, én továbbra is a Discovery legénységével szeretnék tartani, és menni velük oda, ahová még ember nem merészkedett…
Update, 2. évad:
Újranézéssel párhuzamosan vágtam bele ebbe az évadba. Bizonyos szempontból annyira veterán trekker vagyok, amennyire csak lehet, lévén, hogy a TOS-sal kezdtem a régi szériák közül, bizonyos szempontból meg új, mert a fiatalabb generációhoz tartozom, de ilyen szempontból mondhatom, hogy két szemszögből is meg tudom ítélni a szériát egy személyben – és azt kell, hogy mondjam, a második évad mindkettőt eltalálta. Jól korrigálta a hangulatot az elsőhöz képest, kevésbé sötét, kevésbé komor, de azért megőrizte a saját, jellegzetes irányvonalát. Tömegével osztja az Easter Eggeket, de közben mer újat mutatni. Behoz két népszerű karaktert, és mindkettőt többé teszi, mint egyszerű statisztát – Spock karakterfejlődése nagyon szép, tökéletesen beköthető a TOS elé, Pike pedig… Pike for President, ahogy sok résznél leírtam. Van egy szerethető szereplőgárdája, mindenki továbbra is hurcolja a saját sebeit és gyengeségeit, de segítenek egymásnak talpraállni, és immár azzal a barátságot, toleranciát, összetartást hangsúlyozó üzenettel teszik ezt ami a Star Treket igazán szerethetővé tette. Kicsit jobban pörög, mint a többi sorozat, de nem vesztette el az a régi varázst, azt a régi üzenetet, és remélem, ez a harmadik évadra is igaz lesz. Számomra a Discovery továbbra is ott van a többi ST széria között, a kedvencek polcán.
Link a második évadról írt kritikámhoz: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/09/star-trek-disc…
Update: 3. évad
Talán a legerősebb kezdése volt az eddigi évadok közül. Volt egy új világunk, egy csomó új karakterünk, a régieknek is jót tett (különösen Michael-nek), hogy elszakadtak az eddigi normáktól, és magukra kellett találniuk egy új környezetben. Adirán keresztül megjelentek újra a trillek, akiknek elképesztően örültem, tekintve, hogy az egyik kedvenc fajomról van szó, láttuk, hová fejlődött a Föld, a Vulkán… egyszerűen tele voltunk lehetőséggel, és persze ott volt a nagy rejtély, a Kiégés is. Tetszett, hogy nem felejtettük el, hogy egy ekkora időugrás, az, hogy hátrahagynak mindent, nagyon megviseli az emberi pszichét, és nincs az a baráti kör, és az a kiképzés, ami erre tényleg felkészíthet, és segíthet sérülés nélkül megúszni. Megint volt pár Easter Egg, a Terra Firma epizódokat imádtam… a végére viszont kicsit kezdtek feltorlódni a dolgok, nagyon sok kérdést megnyitottunk, nagyon sok magas labdát feldobtunk, és egyszerűen nem volt idő mindet lecsapni, így a finálé messze nem lett olyan erős, mint például a második évadé, ami gyönyörűen elvarrta a szálakat: annak ellenére sem, hogy nagyon monumentálisra csinálták, és szinte sorozatfinálénak érződött.
Összeséségében viszont továbbra is kíváncsi leszek, hová viszik tovább ezt a sorozatot.

3. évad után ki kell egészítenem az eddigieket:
A másodikig voltak vele gondjaim, amik többnyire a karakterpalettát és a velük kapcsolatos írói / rendezői döntéseket illették, de az effektek, a történetvezetés, a kapcsolódásai az eredeti szériákhoz kellőképp élvezhetővé tették. A legutóbbi szezon viszont túltolt mindent rosszat, ami csak létezett és újabbakkal tetőzte. A pozitív szereplőink kb. karcolások nélkül úszták meg a legveszélyesebb helyzeteket is, szinte minden részben bőgtek, nevetséges döntéseket hoztak, a szövegkönyvön, meg bizonyos fordulatokon pedig tényleg csak a fejemet fogtam. (Bővebb információkért lásd részekre lebontott értékelőim.) Sajnos odáig süllyedt az egész, hogy ezt már a világ, az akciók és a gyönyörű effektek sem mentik meg, hisz az írók már egyértelműen a PC / SJW trendeknek megfelelően üzemeltetik ezt a propaganda gépezetet, és magasról tesznek mindenre, amit Gene Roddenberry örökségül hagyott számukra. Ez a sorozat már mindenképpen egy új, teljesen más felfogású réteget céloz meg, mint az elődei, amit talán a régiek közül is elfogadnak néhányan, de az ezzel járó egyértelmű minőségromlás számomra már sok, így ezennel én itt kaszáltam. (Szerencsére nem maradt elvarratlan szál.)
Remélhetőleg a Strange New World spin-off kevésbé lesz „vegán” az én ízlésemnek.

A Star Trek nekem egyet jelent Kirk Picard és elsősorban Janeway kapitánnyal és hajóikkal. Szerethetőek, van bennük valami báj, és, egyik sem akarja túl komolyan venni magát! A Disvovery minden csak nem ez. Egy ST kultúrának álcázott sártenger az egész. Attól hogy föderációsnak nevezett hajók száguldoznak szanaszét a galaxisban még nem lesz köze hozzá, jól eladtak egy újabb vonalat az ST hátát megmászva. Túl sok az amúgy dögunalmas dráma, a csapból is az folyt, unalmas semmitmondó semennyire sem szerethető karakterek, Michael kifejezetten idegesítő, folyton rinyàl. Nem tudok kedvelni egy olyan figurát aki azzal indít hogy szembe megy a kapitányával aki talán sokkal inkább volt föderáció hű mint bárkmelyikük, aztán pont őt emelik ki hagyjuk már, már itt bukta az egész, a döntésképtelen admirálisról ne is beszéljünk. Pont az a gyermeteg naiv magát nem túl komolyan vevő légkör hiányzott amitől Star Trek a Star Trek, még egy rendes tyutyuzást sem tudtak felvonultatni, konkréten a legtöbb részbe belebóbiskoltam… Ez egy pénzéhes gagyi utánzat, sőt még annak is halovány. Irtó nagy csalódás. Elő is veszem a Voyager-t hogy megnyugodjon a kis lelkem.

Szerintem ez a legrosszabb Star Trek sorozat. Szerencse, hogy megtudtam, a 2. évad fontos előzményeket tartalmaz a legújabb sorozathoz.

Ne zavarjon meg a csillagozás! spoiler
Az első évad zseniális akció sci-fi, remek sztorival, ami inkább Star Treket érintőlegesen/moziból ismerőknek ajánlott, azoknak, akik nem kötődnek érzelmileg a világhoz, a régebbi sorozatok megjelenéséhez, a mondanivalóhoz. Ők az évad végén abba is hagyhatják a sorozatot.
A többiek csalódását semmi nem fogja ellensúlyozni, de ezen érdemes túllépni, mert a sztori kánon, és az első két évad a TOS közelében játszódik. A második évad után ők itt folytathatják: [[https://snitt.hu/filmek/star-trek-strange-new-worlds]].
A harmadik évadtól már csak azok nézzék, akik az új idővonalba átkerülő karakterek drámáira kiváncsiak, mert az izgalom és az akció is elveszik, a sorozat már csak moralizál és érzelmeskedik. Nagyon hiányzik az erős utópia és a hangulat, Star Treknek így jelentéktelen, sci-finek lapos, és az évadok amúgy jó alapötletei is elvesznek a lelkizésben.

Fogalmam sincs, hogy mitől Star Trek a Star Trek, és mit jelent ebben a közegben „trekkie”-nek lenni. Minden tudásom abból van, hogy néha csatornakapcsolgatáskor belefutottam egy-egy sorozatepizódba vagy filmbe és pár percig néztem, de sosem néztem végig, mert simán nem érdekel ez a világ. A The Big Bang Theorynak hála legalább tudom ki Will Wheaton valamint néhány hasznos infót is onnan szedtem fel, ezen kívül néha-néha elolvastam egy-egy hírt, ha vmi igazán említésre méltó történt itt.
Ennyi előzmény után jöttem el ide, ahová a hívónév Jason Isaacs volt és már látatlanban azt mondtam, hogy addig nézem ezt a sorozatot, amíg a karaktere meg nem hal. Miután kiderült, hogy nem a kapitány lesz a fő karakter, csak reménykedni mertem, hogy túléli az első évadot.
Sosem daráltam le egy sorozatot így mint ezt, elkapott, az elejétől a végéig. Számomra ez egy igazi űrkaland volt, sose úgy gondoltam rá, hogy „hé ez a Star Trek” tudjafene hányadik előzménye/folytatása. Elképesztően jó csapatot ismertem meg, Saru, Stamets, Tilly igazán a szívemhez nőttek. A főszereplőnek szánt Michaelt nehezen kedveltem meg, de a végére csak összejött neki is. A drága Lorca kapitány, hát igen, Jason Isaacs ezt is tökéletesen csinálta, ő lesz a kedvenc kapitányom, bár így könnyű, hogy csak őt ismerem. :) Igaz, ha Georgiu kapitánnyal kéne összevetni, akkor is egyenlő lenne az állás, de csak azért, mert spoiler.
Szóval, jó volt. Olyan sorozat, amit nézek majd tovább is, Lorca kapitány ide vagy oda, mert megéri nézi az STD-t. Nem tudom milyen irányba viszik majd tovább, de remélem ugyanilyen izgalmas és szórakoztató lesz, mert szívesen megyek bárhová a Discoveryvel.

.. a vége az meh. Meg helyenként meh. (A op az végképp nagyon MEH.)
De összességében eléggé bejött ahhoz, hogy végignézzem (vagy a nosztalgivonat tette – az egyik nagyon szeretett exem szoktatott rá a scifisorozatokra.. utólag is jár neki a vastaps és a „lánytrászoktatni-scifisorozatnézésre-amikor-egyrohadtsorozatotsemképesvégignézni-féle szelídítési oscardíj” *clap-clap*. )
A szereplőket nagyon tudtam szeretni – kivéve a főszereplőt, az valahogy TEATYAÚRISTEN, szép vagy de inkább ne beszélj,.. meg majdnem minden részben „EZT MIÉRT???!!!!!!” .
A történet érdekes kérdéseket feszeget, az erkölcsi mondanivaló és összetartás rózsaszín vattacukor orionködje mértékkel de bejött, a fordulatok rendben voltak (bár egy része kitalálható, de hát.. nem „Sherlock Holmes a csillagok között” a cím). És a humor.. :D na az nekem rendben volt. A kedvenc karaktereim közül egyébként az egyik (tudom, ki a fenét érdekel?) LORCA kapitány volt :DDDDD imádtam. Savage King.

Várom a következő évadot o/ .

Nem vagyok fan, ezt előre is leszögezném. Láttam a mozifilmeket, de egyik sorozatot sem néztem és nem is fogom.
Így aztán nem is voltak elvárásaim.
Tetszett a sorozat összességében, de azért nagyon hullámzónak tartom.
Nem kedvencem Martin-Green, és ezen ez a sorozat sem változtatott, viszont annál jobban bírom Jason Isaacs jeges tekintetét, benne most sem kellett csalódnom, igaz ehhez az is kellett, hogy remek szerepet kapott.
Nem olyan jó és látványos mint az Expanse, de egész jó kis szórakozás egy hétvégére.
Nézném a folytatást is.

Végre vége ennek a nyűves sorozatnak. Apám, ez de hulladék volt. Még az elején kecsegtetett de aztán egyre unalmasabb lett, az utolsó részek meg már felértek egy kínzással. Alig vártam h túl legyek rajta. Ezernyi sebből vérzik az egész. Nincs kiemelkedő karakter (pláne több meg végképp nincs), mindegyik egy beszédtanárhoz járt mert a kimért, végletesen hangsúlyos beszéd annyira unalmas és idegen és mindegyik így beszél basszus.A sztoriban semmi magával ragadó nincs, nem volt egy rész amin izgultam , vagy felhőtlenül kikapcsolt volna. Borrrrrrrrrrrrzasztó az egész úgy ahogy van, napokig tudnám sorolni. Tuti nem fogom nézni a 2. évadot. A utolsó rész meg aztán ááááááááá. Basszus az egész évadban nem volt egy igazán tisztességes, heroikus űrháború, ez meg mi már…? Áhh hagyjuk… VOYAGER FOREVER!

Most néztem újra a sorozatot olyan jó dinamikája van szerintem.
.
Az, hogy több dolgot tudhatunk meg Spockról már megérte ;) <3 elkészíteni a sorozatot.
.
Az első évadban Lorca és az spoiler jól bevált!
A klingonokra nem találok szavakat – hogy a túróban néznek ki – nah, ezt soha nem fogom megfejteni, pedig azt hittem a Star Trek – Enterprise (2001–2005) -nál már mindenre rájöttem… L'Rell kiváló klingon (ravasz, merész, eszes és igazi harcos).
Vannak bonyolult karakterek és jó a fejlődésüket / átváltozásukat figyelni.
.
A második évadban végre közelebb kerülünk Spockhoz <3
Pike annyira jó kapitány <3 sajnálom, hogy az eredeti sorozatban csak egy pilot rész jutott neki, de az is igaz, hogy abban az időben nem kaptunk volna ilyen kapitányt!
.
Harmadik évadot is érdemes volt megnézni! Olyan jó érzéssel tölt el a Star Trek univerzum … bármelyik alkotása, engem mindig feltölt, teljesen más, mit ami a Star Wars után marad.
Szerintem az spoiler mindig jó húzás, ha egy új univerzumot akarunk létrehozni.
.
Negyedik évad, már idejét sem tudom mikor töltöttem egyszerre ennyi időt sorozatnézéssel, és ha érzelmileg túltöltődöm és elvonulok az emberek elől, akkor / épp a kellő időben / találok egy új évadot a Star Trek sagából, ami visszazökkenti a lelkemet oda, ahol biztonságban van!
.
Ötödik évad: tetszett a spoiler és hogy mindenki jobbá akart válni és fejlődni akart. Sajnálom, hogy vége lett, de van amit nem éri meg elnyújtani.