Az új nemzedék (Star Trek) (1987–1994) 90% 67★

Kellett egy kis idő, mire megszoktam ezt a sorozatot, mivel nekem mindig is a TOS volt A Star Trek, Kirk pedig A kapitány. Ezek után furcsa volt egy teljesen más stílusú, más vérmérsékletű kapitányt látni az Enterprise hídján. Ám hamar a szívemhez nőtt az új legénység is. A Star Trekben mindig az tetszett a legjobban, hogy elgondolkodtató morális kérdések is megjelennek benne, ami a TNG-re még inkább jellemző, mint az eredeti sorozatra. Egyik kedvenc epizódom, mikor tárgyalás folyik arról, hogy Data élőlény-e vagy pedig tárgy.

Miután a TOS elbukott, majd sikeresen visszahozták filmsorozat formájában, eljött a Trekkerek, illetve egy új nemzedék és vele egy új sorozat kora. Azóta is folynak a szócsaták annak kapcsán, hogy ki volt a jobb kapitány: Picard, vagy Kirk, de ezt nehéz eldönteni, hiszen míg az utóbbi forrófejű, harcos lélek volt, addig utóda egy megfontolt, diplomatikus és többnyire békés ember, ami szép kontrasztot képez a két sorozat között, de nem véletlen, hogy Jean-Luc és legénysége 7 évadon és 4 mozifilmen át szórakoztatott bennünket.

Alapmű,klasszikus. Kizárólag mély áhítattal illik beszélni róla :-)

Imádom. Egészen másért, mint a TOS-t, de ott van a legnagyobb kedvenceim között. Picard stílusa egészen más kapitányként mint Kirk-é, de ő is, a legénysége is szerethető figurákból áll. És Spock cameo-inak mindig nagyon örültem.

Ennyi hülye techblablát….de Data rules…

2013 nyarán elterveztem, hogy én bizony végignézem az egész Star Trek univerzumot, lehetőleg időrendi sorrendben. Sajnos az Original Series második évadánál kicsit befuccsolt a dolog, de aztán átléptem a Next Generationra, amit igazából pár rész alapján ismertem már, és ezt sikerült teljesen végignézni. A második évadtól a férj is becsatlakozott, így kialakult az esti sorozatnézési szokásunk is.
A sorozat igazán jó, mielőtt befejeztük volna, újranéztük azokat az első évados részeket, amikről a férj lemaradt. Hát, hihetetlen fejlődésen ment át mindenki színészi játék tekintetében, mire elért a hetedik évadig! Na jó, talán Brent Spiner volt az egyetlen a Ptarick Stewart mellett, aki már nagyon hamar belerázódott a szerepbe és a színészkedés mikéntjébe.
Összességében jó pár rész unalmas vagy kicsit túlbonyolított, mégis van néhány nagyon zseniális is, amikért megéri végignézni az egész sorozatot. Különben is, egy-egy részt nézve nem álltak úgy össze a karakterek, sem a köztük lévő kapcsolatok. Például sosem hittem volna, hogy spoiler
Remek sorozat, amit semmiképpen nem szabad kihagyni, ha valaki egy picikét is érdeklődik az űr, a sci-fi vagy hasonszőrű dolgok iránt.

Nem akartam szöveges értékelést írni, csupán a férjemmel közösen megalkotott elméleti ivós-részegedős játékunkat, amihez már túl öregek vagyunk, de íme belőle pár szabály:
Igyál, ha:
– Picard azt mondja: Come (in), XY you have the bridge, Make it so, Open hailing frequencies, On screen, Tea Earl Gray hot, Engage
– Picard megigazítja az egyenruhája felsőrészét, könyvet olvas
– Riker felteszi a jobb lábát, míg a bal a földön van és rákönyököl
– Geordi érthetetlen dolgokról beszél
– Deanna azt mondja: „Mother! Please…!”
– Data emberként próbál viselkedni, nem tudja befejezni az elkezdett mondatát
– ha a hármas transzportert használják
– ha away teamet állítanak fel
– ha a Prime Directive kerül szóba
– ha klingonul beszélnek
– ha Shakespeare-ről beszélnek, idézik vagy előadják

És még lehetne folytatni :D Mindenesetre azt azért el kell mondani, hogy sokkalta jobban szeretem ezt a crewt és kapitányt, mint az Original Seriest. Alig várom, hogy eljussunk a Voyagerig, mert nekem az A Star Trek. Ott lesz majd izgalmas összehasonlítani mindent.

Ne zavarjon meg a csillagozás. A boldog, reményteli világot csillagoztam tízre, amibe menekülhetem gyerekként, amit néztem a tévére tapadva a német műholdas adókon hülye délelőtti műsoridőkben ötösével, ami miatt kiloptam a német szótárat a könyvtárból, és közepesen megtanultam németül, hogy bármit értsek abból, hogy hogyan lehet, hogy van a tévében egy jobb emberekkel teli világ, mint ami engem körülvesz. A menekülő, komfortsorozataim ezek a mai napig, nem érdemelnek kevesebbet, mert a világnézetemet, az értékrendemet, az elveimet építettem fel belőlük, és komolyan meghatározták, milyen ember lettem.

Nehéz örökséggel kellett indulni a sorozatnak, mivel a TOS addigra már klasszikusnak számított. Szerintem sikerült jól megoldani a feladatot. Nem unalmasak a karakterek, megmaradt a humor és az ismeretlen felfedezése. Vannak azért nem feltétlenül eltalált részek, de összességében megérte elkészíteni a sorozatot. A ST univerzum sorozatai közül számomra a 3. legkedvesebb.