Mézga Aladár különös kalandjai (Mézga család 2.) (1973–1973) 90% 149★

Te jó ég, ezt mennyire imádtam gyerekként. Jó volt a többi Mézga Család sorozat is,de emlékszem, ez volt az, amit elejétől végéig többször is láttam, kívülről tudtam a főcímdalt is. Ötletesek voltak a bolygók, kedveltem Aladár karakterét, és rengeteget tudtam nevetni a poénokon (még ha a felnőtteknek szóló kikacsintások és viccek akkor nem is estek le). Három rész maradt meg nagyon tartósan, kettő (a mesebolygó és a felgyorsított idejű bolygó) pozitív élményként, de a két dimenziós világtól emlékszem, határozottan féltem. Ennek ellenére bárkinek ajánlom :)

Imádom Aladár és Blöki kalandjait, ez is a kedvenc Mézga család sorozatom a három közül. Nagyon ötletesek és érdekesek voltak a meglátogatott bolygók.

Biztos láttam ebből pár részt anno, de hogy őszinte legyek semelyik kaland sem rémlett. Eleinte arra számítottam, hogy nem fog annyira bejönni, hogy igazából Aladár kerül az előtérbe és erősen háttérbe szorítják a többieket, de végül a Blökivel való párosa és a többnyire kreatív helyszínek bőven kárpótoltak érte.

Nekem az első évad jobban tetszett mint Aladár történetei. Az első kilenc részben Máris szinte nem is szerepelt. Voltak nagyon idétlen bolygók, és szinte mindegyiken furcsán beszéltek.

Kiskoromban mindig ezeket a részeket szerettem a legjobban, örültem, hogy több szerep jutott Aladárnak.

Egyszerűen imádnivaló ez a kis sorozat. A Mézga-családok közül még a vakációs a kedvencem, az számomra viccesebb, ez viszont valahogy kedvesebb és varázslatosabb. Imádom Aladár karakterét, azt, ahogy megrajzolták a világűrt, a nosztalgikus hangulatot (különös tekintettel a nagyon retro és nagyon sci-fi-s hanghatásokra). A főcímdal csillagos-trillagos ötös. Minden rész tele van kreativitással, hiszen mindegyikben egy új bolygóra látogatnak el, ami a maga szabályai szerint működik és sajátos kis lények lakják. Az is tetszett, hogy sokszor görbe tükröt tart vagy tanulsággal is megkínál minket egy-egy rész, például a szirénes bolygó, ahol mindenki elzárkózik a másiktól és csak önmagával foglalkozik, vagy a „superbellum” bolygó, ahol két uralkodó háborúzik, miközben már ember sem maradt a népükből és már azt is elfelejtették, hogy miért is haragszanak egymásra.

Nepp munkáig közül talán a Mézgát, meg a Bubot szeretem a legjobban. Ebben a sorozatban kedvencem talán a kétdimenziós bolygó volt, és azért, mert az e-kkel igenis el lehet tévedni.
„gyerekem merre ment?! -Eszes mestere elvezette. -Eme mester ne nevelje,mert elverem kegyetlen!”

Még mindig imádom! :D

Gyerekkorom egyik legjobb rajzfilmsorozata. Izgalmas, humoros, nagyon jól kidolgozott. Bármikor szívesen megnézem felnőtt fejjel is :)

A Mézga család második sorozata Aladárra és Blökire (aki itt egy beszélő kutya) fókuszál, akik az űrben kalandoznak, és minden részben egy másik bolygót derítenek fel. A humor és az ötletesség ugyanolyan zseniális, mint az első részben, és itt is előtérbe kerül a társadalmi témák kicsúfolása.