Fehérlófia (1981) 81% 80★

Gyerekkoromban nem értettem, a végén miért lépdel óriásként az emeletes házak között. Édesapám azt mondta, ez azt jelenti, hogy a hősök még ma is köztünk járnak.

Ijesztő egy kicsit (Koponyányimonyók), de klasszikus. Sokat néztük.

Nagyon kísérleti jellegű és épp emiatt elég ijesztő film, de pont ez teszi különlegessé. A szürreális rajz és animáció, a szimbolika furcsává, de egyszersmind elgondolkodtatóvá teszik a filmet. Tetszik, hogy a főhősök arca ragyog, mintha kicsi napok lennének, a sárkányok pedig az emberi fejlődés akkor problémának ítélt elemeit jelenítik meg, és ilyen szempontból érdekes, és alighanem a készítők szándékával nem teljesen összhangban pontos, hogy a legerősebb sárkány egy óriási számítógép, a hadigépezet csak a második. Igazi klasszikus, többször nézhető.

Jankovics Marcell munkásságait már gyerekkoromtól követem. Magyar népmeséket néztem kiskoromban, sőt a János vitéz még dvd-n is megvan otthon. A hosszabb játékfilmeit valahogy sosem tudtam értelmezni. Kell egy alapvető tudás a cselekményről, hogy meg lehessen érteni mi is folyik, mert a narráció kevés. Volt, hogy vissza kellett pörgetnem a filmet, mert nem érteettem mit mondanak és hogy történt, ami történt. Jankovics Marcellnak van egy stílusa, amit lehet szeretni vagy nem. A filmkockákat figyelmesen kell követni, mert képi ábrázolásra van fektetve a hangsúly. (Sárkányok miatt néztem meg egy projekt miatt, hát… ezek nem azok voltak) Sajnos számomra nem volt egyértelmű milyen lénnyel találkozunk éppen a film során és ez tényleg az ábrázolás elvontságának tudható be. Azt tudom, ha ezt a mesefilmet 7-8 évesen láttam volna féltem volna tőle. Szerintem ez mai értelemben inkább művész film és így felfogva sokkal élvezhetőbb.

Természetesen ez egy felnőtt film, gyereknek nem ajánlott. Eszméletlen mennyiségű szimbolika van minden képben, így fel kell készülni a folyamatos figyelésre. A sztori sötét, a megvalósítás is komor. A zene nekem nem tetszik, a kor szellemének megfelelő, de nekem nagyon gépzene és nagyon idegesítő.
Örülök, hogy megnéztem, de azért másfél óra „rosszérzés” nem volt kellemes, vártam a végét.

(A stáblista előtt van egy városban-sétálós-Fanyűvő lezárás, ami egy nagyon menő szuperhősfigura lehetne…)