Coco (Coco) (2017) 93% 930★

Kicsit morbid, de pont ettől különleges. Megható, elgondolkodtató. Én sejtettem a csavart, de ez nem von le semmit a mese értékéből. A zenéje is csodaszép, ha nem is végig… de bőgtem rajta. :)

Jaj, ez nagyon aranyos és szívet melengető volt! Új kedvenc mesefilm! ♥

Néha igyekszem figyelmen kívül hagyni az értékeléseket az oldalon (törekszem a függetlenedésre és a saját vélemény kialakítására), de nem tudtam nem észrevenni, hogy 510 csillagozás és 92%-os a film, ami valljuk be… nem kevés. Ráadásul, akit hallottam a filmről beszélni, mindenki áradozott és istenítette, úgyhogy így ültem le e mellé a kis csoda mellé.

Megvan a magam véleménye a Disney mai munkásságáról, és ami szerintem nem működik az élőszereplős filmjeiben, az az animációs mesékben tökéletesen és irtó szuperül nyilvánul meg. Végig a képernyőn tartottam a szemem: a látványvilág gyönyörűséges mind színekben, mind formákban, zeneileg is visszaadja a latin-amerikai stílust.

Amúgy is közel áll hozzám a latin-amerikai kultúra, a nyelv, a zenék; érdeklődőknek garantált élvezet. Szép üzenet a családról, a hagyományokról, és bár mondhatják a mondanivalóra, hogy elcsépelt, de akkor miért is aktuális ez a mai napig? A konzervatív idős generáció és a liberális jövő reménysége, ahogy próbálnak együtt élni, ez a legfontosabbat adja vissza: egyik sem élhet a másik nélkül.
A másik üzenet pedig arról az alapvető létérzésről, amely kivétel nélkül minden emberben megfogalmazódik: mi van, ha elfelejtenek?
(Mellesleg nagyon tetszett, ahogy belefűzték azt az erős női aspektust, ami világszerte ismert az olasz/spanyol/brazil… filmekből.)

Egy csillagot viszont muszáj levonnom, mert bár szeretem és érdeklődöm a latin-amerikai kultúra, filmipar, zeneipar iránt, azért nekem kissé túl sok volt a drámai csavar a végére (spoiler), de ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy még jó sokszor előveszem Cocót. Most megyek és unalomig hallgatom a soundtracket.

Az utolsó húsz percet (? nagyjából) végigzokogtam. Nem viccelek, és büszke vagyok rá.

Hazudnék, ha azt mondanám: nem ejtettem pár könnycseppet, hisz ilyennek szeretem a Disney-t. Aranyos, megható, vicces, elgondolkodtató és ezúttal kicsit sem erőltetett. Szép dalok, mesés látványvilág, örökérvényű tanulság. Odafigyeltem az apró jelekre, így a nagy fordulatot szinte az elejétől tudtam, de így is az egyik legemlékezetesebb modernebb darab lett a stúdiótól és bátran tudom ajánlani bárkinek, aki úgy érzi, hogy a mesékből nem lehet kinőni… illetve nem is szabad.
ui.: Danté-t imádtam a legjobban. ^^

Okéjó, nem véletlenül vonakodtam eddig megnézni. A végét végig bőgtem.
Ez tipikusan az a mese, ami üzen a fiatalabb és az idősebb generációnak is.
Az idősebbnek azt, hogy a család igazi feladata érzelmileg támogatni egymást. Még ha nem is feltétlenül értünk egyet a másik elképzeléseivel és döntéseivel…
A fiatalabbnak pedig azt, hogy igenis őriznünk kell elhunyt rokonaink emlékét. Hiszen, valahol ők is hozzátartoznak ahhoz, akikké váltunk.
Feszeget még egy nagyon érdekes kérdést… Mi lesz velünk a halálunk után? És főleg: mi lesz velünk, ha elfelejtenek minket? Hiszen:
„Örökké él, kit szeretnek” de mivan utána? Mi történik, ha nemcsak hogy nem szeretnek már, de már nem is emlékeznek ránk?

Hát ez valami eszméletlen egy jó mesefilm. Csodálatos a mondani valója, és vicces is, megható, nekem nagyon tetszett. Látványos, a zenék nagyon jók voltak, illet az egészhez, nagyon színes, és elgondolkodtató az egyszer biztos. Imádtam. :-) ❤

Csodálatosan szép és megható történet. Maga a cselekmény eléggé kiszámítható, de ez kicsit sem megy az élvezhetőség rovására. A dalok nagyon fülbemászóak és elképesztően szépnek tartom a látványt is. Arról nem is beszélve, mennyire érdekes a téma, amit feldolgoz. Lélekig hatoló, kitűnő rajzfilm.

Gondoltam, hogy szeretni fogom:) Imdb listát gyűröm mostanában és azon az a két rajzfilm szerepel (Wallee és Up!), amelyeket talán a legjobban kedvelek (mármint a Disney/ Pixar vonalról, mert természetesen a magyar, európai, japán animációk közül sokkal több kedvencem van…) Ezek után arra is számítottam (a kis robot egy órát némán ide-oda járkál és az öregember nem adja el a házát, ezért elrepül vele után), hogy nem lesz hétköznapi a történet…mégis sikerült meglepni:) Arra, hogy spoiler , na arra még én sem számítottam. De mégis működött. Ugyan az üzenet (lásd: a család a legfontosabb) nem volt világmegváltó, mégis annyira szerethető volt az egész (a figurák, az animáció, a történet), hogy felsorakozott a Coco a másik két kedvenc mellé.

Gyönyörű, vicces és megható történet.
Így kell emlékezni az elmentekre! A mexikói hitvilágnak ez a része igen csak figyelemre méltó.
Szuper a történet, lenyűgöző a látvány, nagyon jók az ötletek, no és persze a zene…
Minden díjat megérdemelt.