Az utolsó kívánság (Csizmás, a kandúr) (2022) 84% 297★

Úúúúú… Ez most piszkosul meglepett. Nem vagyok nagy rajongója Kandúr önálló kalandjainak (Konkrétan már semmire sem emlékszem a korábbiakból.), szóval ettől sem vártam sokat, mégis egy különösen szívhez szóló, aranyos, pörgős, látványos és szórakoztató kis mozit kaptam, remek karakterekkel és kellő kreativitással megfűszerezve. Imádtam Lobót (a farkast), meg a „toxikus módon optimista” kutyust is, plusz ezúttal olyan komoly témákat érint a tanulság, mint a kapuzárási pánik, a megállapodástól való félelem, a múlt elengedése, vagy a túl sokszor eljátszott bizalom kérdése, amiket mind-mind sikerült nagyrészt szájbarágás nélkül, elgondolkodtatóan tálalni.
Közel tökéletes folytatásnak mondanám, azonban a medvéket és Aranyfürtöt eleinte kissé irritálónak találtam (talán a szinkronban túltolt tahó akcentusuk miatt…), illetve a gonosz pités srác kreténsége is kicsapta párszor a biztosítékot, de a végére még az ő figuráik is élvezhető darabjai lettek a filmnek, szóval csupán 2 csillag hullott el miattuk a végső értékelésnél. (Oké, felet még kap pluszban a spoiler)

A kutya kiidegelt, szóval -1 csillag. Volt valami érdekes az animációban ami nagyon bejött – amit nyilván sokan utálni fognak. Habár a történet maga kliséktől hemzseg: spoiler Aranyos. Bár a Halál azért kicsit ijesztő volt egy mesefilmhez képest.

Be kell valljam én féltem még a film elejénél is, hogy rossz lesz és nem lesz olyan jó. Ám azt kell mondjam, DreamWorks nem okozott csalódást. Igazából az új animáció stílusa miatt féltem (valamint az előzetesek sem fogtak meg). De hamar meglehetett szokni és nagyon tetszett ez is benne.
Meglepően szórakoztató volt, dedós humorra számítottam, de 18 éves fejjel is nagyon sokat nevettem rajta (összes poén jó volt, kivéve a szavak, nem tudom megfogalmazni, de aki látta az érti mire gondolok).
Nagyon tetszett a történet. A karakterek is jók voltak. A farkastól nekem lennének rémálmaim nem a 6 éves gyerekeknek, főleg ahogy fütyült… hideg kirázott tőle. Orosz akcentussal beszélő medve családot imádtam, olyan viccesek voltak :D
Csizmást kiskorom óta imádom. Jó volt látni azt, ahogy kifejlődik a karakter. Ebben a részben egy nagyon jó barátra tett szert, imádtam őket <3 Valamint Cicus sem maradhatott ki a kalandból.

Tetszett. Érdekes a stílusa, és bár elég lerágott csont, mégis jól megcsinált a története. Ami egyszerre jó is volt meg nem is, hogy valahogy nagyon másnak éreztem, mint az eddigi Shrek / Csizmás kandúr kalandokat. Nagyon lassan indul be, de a második felére azért eléri azt a sebességet, amit elvár a néző. Karakterek szempontjából szintén elég jól teljesít, nem azt mondom, hogy a legjobb szereplőket tervezték hozzá, a főgonosz is egy kicsit enyhébb a kelleténél, de összességében minden rendben van vele. Meg persze ott van a Farkas (vagyis a spoiler) karaktere, az kiváló lett, egyértelműen nekem ő volt a film csúcspontja.

Tényleg egy kifejezetten élvezhető darab lett! Az előző résznél mindenképpen jobban sikerült.
A történet érdekeseb és viccesebb volt, a karakterek is jobbak voltak. Jack Horner közel sem idegesített annyira, mint a tojás az előzőből, sokat dobott rajta a kis mesés elemekkel teli gyűjteménye a tücsökkel az élen meg, hogy vele ellentétben ő simán csak gonosz volt és nem kapott valami bullshit indokot a tetteire :D A medvecsalád kifejezetten aranyos lett a végére, a farkas meg simán csak remek volt :D
Megvolt a maga tanulsága is ami szerencsére nem lett olyan béna és szájbarágós, mint manapság sok filmnél. spoiler
A vége alapján nem tudom, hogy akarnak e egy Shrek 5-öt, de jelenleg annyira nem lelkesedem érte.
1. Már a 3-4 sem volt annyira jó és kicsit pesszimistán (vagy realistán?) úgy gondolom, hogy egy újabb rész maximum ezeknek a szintjét ütné meg és nem a klasszikus első két részét..
2. Jó pár éve már eredeti nyelven nézem a filmeket/sorozatokat, de a Shrek nekem magyarul az igazi, úgy szoktam meg. Gesztesi nélkül meg nem lenne ugyanaz :/

Szerintem nyugodt szívvel teszem ezt meg a snitt díjon az animációs kategóriában.

Az, hogy ilyen mélységet adtak ennek a mesének, és mégis ilyen élvezhető módon tálalták, az valami zseniális! A történetét tekintve sok komoly témát érint a film, mint a halálfélelem, kapuzárási pánik, elengedés és önismeret. A karaktereket is szuperül megelevenítették, kedvencem a toxic optimism Perro volt, aki miatt sokszor hangosan felnevettem a filmen! Az animációjában volt valami számomra megfoghatatlanul szuper, ötvözve egy kis festett dizájnnal, meg az akciójeleneteknél ilyen animés elemekkel spoiler , talán a Pókverzumos meséhez tudnám hasonlítani az animációját. A halál karakterét is sikerült borzasztó ijesztőre megcsinálni, de tényleg, én feljebb raknám azt a korhatár besorolást. Összességében: IMÁDTAM. Meg fogom még nézni párszor, az biztos.

Őszintén! Van olyan aki nem imádja Csizmás Kandúrt? Mert ha igen, akkor az jó messze lakhat tőlem. Egyszerűen nem tudtam elfogultság nélkül belekezdeni ebbe a mesébe, hiszen a Shrekből kedvenc karakterem Kandúr és nem, nem csupán a cuki szeme miatt, hanem úgy általánosságban az egész lénye miatt. Viszont emiatt kicsit félve is kezdtem bele, mert régen még egy másik Csizmás Kandúros animációt láttam és az nem igazán tetszett, valamint nem akartam, hogy elrontsák a képet ami bennem él róla. Szerencsére nem csalódtam és imádtam az elejétől a végéig. Sőt, igazán szomorú voltam amikor vége lett. Teljesen balgán indultam neki az egésznek, hiszen nem tudtam, hogy ez már a második rész, és volt előtte egy másik is, amiben már megismerhettük Cicust. Viszont ennek ellenére is minden teljesen kerek és érthető volt. Szinte minden szereplőt imádtam (kivéve akiket nem). Még a macicsaládot is. A kutyus meg egyértelműen vitte a prímet. Ahogy próbálta ő is a cuki, kidülledt szemet beadni, valami csúcs volt. Rengeteget nevettem rajta, az idő csak úgy telt és folyamatosan izgalmas volt, fenntartva az érdeklődést. (Ami azért egy animációnál, ami gyerekeknek szól elég fontos). A látvány is valami gyönyörű volt, főleg a végén, mikor elérnek a hőn áhított helyre. Egyetlen pici negatívum a füttyögő farkas, aki akárhányszor felbukkant megborzongtam és ordítottam. Szerintem picit ijesztőre sikerült, legalábbis én gyerekkoromban tuti féltem volna tőle, de én már csak ilyen vagyok. Egy szó, mint száz, imádtam, akárcsak az eredeti Shrek alkotásokat és ezerszer újranézném. Valamint sort kell kerítenem akkor így már az első részre is, csak hogy teljes legyen a kép

Húztam egy darabig ezt a mesét, részben a hype miatt, ami körülvette (és azért is, mert akármennyire imádom a Shrek franchise-t, az első Csizmás Kandúr film annyira nem nyűgözött le – és a Shrek a vége, fuss el véle is kicsit elfáradt már). Valahogy aggódtam, hogy bármennyire szeretem Kandúr karakterét, egyszerűen nem elég ahhoz, hogy elvigyen egy filmet a hátán. A kissé nárcisztikus, igazi macskajellem remek haver karakter, de nem annyira működik főhősként.
Itt viszont… te jó ég, igazi főhőst csináltak belőle, olyan mély pszichológiával, és olyan mesteri írásmóddal, amit szerintem felnőtteknek szóló filmek is megirigyelhetnek.
A történet szerintem Kandúrt elkapta a kapuzárási pánik, mikor rádöbben, hogy leélte nyolc életét a kilencből. A rettenthetetlen hős kénytelen szembenézni a halandósággal: visszavonul, és megpróbálja békében leélni az utolsó éveit. Hamarosan azonban rádöbben, hogy létezik egy kívánságcsillag, ami lehetővé tenné számára, hogy előről kezdjen mindent, és ne kelljen többé tartania a haláltól. A csillagot viszont sokan keresik, és Kandúrnak nyomába ered egy titokzatos fejvadász is, akinek úgy tűnik, személyes baja van vele…
Ennek a filmnek szinte minden karaktere, és minden történetszála aranyat ér. Talán az egyetlen gyenge pont Jack Horner, aki elvileg a főgonosz, de valljuk be, a Farkas spoiler az, aki a valódi fő antagonista szerepét kapja. Perrito elindul idegesítő kis side-kick-ként, a nagyszájú, aranyos kiskutyaként, de ha az ember figyel rá, nagyon hamar egyértelművé válik, hogy ő is komplexebb, és spoiler. Cicusról az első rész alapján azt hihetjük, hogy csak egy visszatérő szerelmi szál, akivel Kandúr se veled-se nélküled stílusban szenvedhet, de hamarosan kiderül, hogy neki is rengeteg problémája van, és nem egy Kandúr miatt alakult ki. A kapcsolatuk gyönyörűen rávilágít, hogy mennyire toxikus a főhős, és mennyit kell fejlődnie, és a film be meri mutatni azt az utat, amíg Kandúr is rádöbben a hibáira, és elkezd aktívan dolgozni rajtuk. Aranyfürtöcske kicsit bájosabb és egyszerűbb történetszálat kapott a három medvével, de a humoruk, a családi dinamikájuk, az, ahogy ezen keresztül az örökbefogadott gyerekek problémáira és dilemmáira reflektált a film, megint érzékeny és ügyes lett.
És Kandúr. Nála tényleg minden volt. Az egész film lényegében a halálfélelem kérdése körül forog: bátorság-e egyáltalán az, ha az ember kockázat nélkül él? Klisés gondolat, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a legyőzése, de Kandúr esetén nagyon szépen érződik a különbség. Amíg nincs félelem, amíg nincs valós kockázat, amíg nem látja az út végét, folyton pazarolja az idejét és a lehetőségeit is. Barátságokat köt, de nem tart ki mellettük – Shrekékre bár visszaemlékszik, de láthatóan eltávolodott tőlük. Szerelmes lesz, de nem tud elköteleződni. Hősködik, kalandokba keveredik, de nem önzetlenségből, és nem is azért, mert maga a kaland okoz örömet neki, hanem csak a hírnévért, a buliért, az adrenalinért. Amikor viszont megjelenik a kockázat, az üres, valódi kapcsolatok nélküli élet hirtelen nagyon fontossá válik – Kandúrnak pedig rá kell döbbennie, hogy jelen formájában mennyire értéktelen is volt az ideje. A film egyben elképesztően jól ábrázolja a pánikbetegséget (ismét, felnőtteknek szóló filmben sem láttam sok ennyire jól bemutatott rohamot). Maga a Farkas pedig… hát, róla nem tudok sokat mondani, mint szimbólum és mint karakter is a film egyik csúcspontja. spoiler
Mindenkinek bátran ajánlom. Helyén van az a tizenkettes karika, nem kisgyerekeknek szóló film, de az utóbbi évek animációs filmjei közül az egyik legkiválóbb.

Persze, a gyermekeknek még első körben ezek a részek fognak bejönni legjobban, viszont amíg a gyermekek szórakoznak a látványon és a macskaszemeken, addig a felnőttek számára is egy releváns történet jut az elmúlásról, valamint arról, hogy sokszor a kívánságunk közelebb van, mint azt gondolnánk. Egy meglehetősen érett, látványos és hagyományosnak mondható animációs film lett a legújabb iteráció, amely azonban mer komolyabb és komorabb lenni, mint egy átlagos blockbuster mese. Remélem, hogy szép lassan újra felbukkannak kedvenc ogréink is, ha már a Csizmás újra előkerült. Csak azért nem kap magasabb pontot, mert az eleje lassacskán és klisésen indul!

Értékelés: 8.5/10

A történet már lerágott csont, de mégis annyira jó volt a megvalósítása hogy egy pillanatig sem zavart. A tanulsága pedig mindig nagyon aktuális.
Az animáció nekem nagyon bejött, de szerintem sokakat zavarni fog ez a kis újítás.
A Farkas vagyis maga a spoiler karaktere nagyon jól sikerült, de szerintem a többiekre sem lehet panaszkodni. Na jó néha picit idegesítő volt Perro de nélküle el se tudnám képzelni ezt a csapatot :)