Trollok (Trollok 1.) (2016) 72% 321★

Pont elkaptam a tévében, de szinte csak háttérzajként ment, mindenképp fogok adni neki még egy esélyt.

Na jó. Bevallom, tényleg nem volt annyira rossz. Ahogy Anna Kendrick is mondta, ez a boldogságról és annak megtalálásáról szól.

Az első negyven percet végiguntam, és már vártam mikor ér véget (ez talán a rosszkedvemnek róható fel), mert semmi újat nem találtam benne (szereplők terén főleg nem), a trollok kiütötték a cukiság faktort, de idegesítettek, mint ahogy a bergeriek is. (Ők teljesen az agyamra mentek spoiler. És olyan volt, mintha azokat a zenéket, amikre nem tudtak kitalálni valami magyar szöveget, csak berakták angolul. Legyen az összes eredeti szinkronban, vagy fordítsák le mindegyiket.

Aztán a True Colorsnél spoiler, ami valószínűleg annak köszönhető, mert ez az egyik legkedveltebb dalom a rengeteg közül, de mindegy is. Aztán még/már semmi új, és spoiler vég.

(Justin Timberlake meg a Rossz tanár óta valahogy nem igazán tud lenyűgözni – sehogy sem.) De a látványvilág 10 pont.

Modern Hupikék Törpikék, sok zenével, még több csillámmal és rengeteg giccsel. Maga a történet nagyon gyerekes, gyakorlatilag a második percben egyértelművé válik az egész, a végkimenetellel egyetemben. A trollok, leszámítva Ágast, szörnyen idegesítettek a túlzott optimizmusukkal és a színes cukiságukkal. Nekem ebben túl sok volt a zene, szinte éreztem, ahogy pusztulnak az agysejtjeim. Szinte biztos vagyok abban, hogy ezt gyerekként sem élveztem volna.

Nagyon aranyos kis mese, bár egyszer kétszer majdnem bealudtam rajta. Ez inkább kicsiknek való. Az unokahúgi, és unokaöcsi nagyon imádja, még táncoltak is rá. :-) A szereplők irtó cukik, szivárvány minden színében láthatóak, kész cukormáz, és a tetejére csillámpor. Már csak csillámpóni hiányzott belőle. :-D A zenék szintén jók voltak.

Ez nekem nagyon tetszett a sok színesség a jobbnál jobb dalok az ölelés idő a kedvesége az egésznek .
Troll anyját meg csak elviseltem
Érdemes végig nézni mert még ott is van zene és egy kis jelenet .

Aranyos mese jó zenékkel. De nem lesz túl sokszor újranézős. Ha az ember olyan mogorva mint a film gonosz szereplői szerintem minden percben ki akarják majd kapcsolni. Nekem is fájt ez a túl nagy optimizmus és naivitás.

A sztori nagyon gyerek, de egyszer teljesen jó volt, két jelenetet meg is könnyeztem ah, túl érzelmes vagyok, kövezzetek meg. Az viszont nem tetszett, hogy szinte az összes zenét lemagyarították. Értem, hogy a gyerekeknek így érthető igazán… Lehet nem magyarul kellett volna néznem. :)

Túl sok volt ez szivárványos, csillogós cukiság az ízlésemnek. A film elején például igenis Branch véleményével értettem egyet és idegesített ez a túláradó cukiság, boldogság és folyamatos ölelgetés. Fárasztó volt, a viccek pedig többször is a cringe kategóriába estek.
Egyébként eredeti szinkronnal néztem és az itt látott idézetek alapján örülök is neki, nem tudom, hogy éltem volna túl még azt is, hogy ezeknek a számoknak a magyar verzióját hallom, nem szoktam általában valami jól fogadni ezeket a magyarosításokat. Szóval igen, ez nagyon nem az én filmem volt, bár az is igaz, hogy általánosságban elmondható az ízlésemről, hogy nem igazán kedvelem a nagyon modern, trendi elemekkel operáló animációs filmeket. Sokkal jobban kedvelem a klasszikus, maradandó történeteket, amiket nem lesz ciki visszanézni pár évtized múlva. Márpedig ez a film már most sem állja meg a helyét nálam.

Nem tudom szegény animációt hova tenni. Egyik pillanatban imádom, mert cuki, másik pillanatban pedig kicsit unom. És akkor itt nem számítom bele azt, hogy kétszer elaludtam rajta, mert az valószínűleg azért volt mert kimerült voltam. Alapjában tényleg tele van cukisággal és muffinbombával meg glitter/flitter ~bárhogy is hívják~~ jelenetekkel. A trollokra igenis okkal lehet irigy bárki, a pozitivizmusuk és boldogságuk miatt. Aztán egy pillanatra azt gondoltam, hogy ez kicsit azért már túlzás. Utána visszatértem a, jajj de ez olyan jó, valaki legalább tényleg boldog és végre egy mese ami konkrétan az orrodba nyomja hogy HAHÓ LEGYÉL MÁR BOLDOG!!! Szóval összességében tetszett és aranyosnak tartottam. Én nagyon szeretem a musicaleket és minden olyan filmet/mesét amiben énekelnek szóval a sok dalolászás egyáltalán nem idegesített. Sőt….ez egy hatalmas plusz a készítőknek, mert hihetetlenül jó dalokat sikerült beválogatni, a vége pedig a hozzá készített Can't Stop the Feeling pedig olyan amit mindenki ismer és én is nagyon szerettem már akkor amikor kijött a dal, szóval az csak feltette az i-re a pontot. Aztán a közepe felé már kezdett kicsit lelaposodni, de amikor spoiler megint érdekessé vált. Nagyon szerettem a főszereplőket, Ágast nagyon spoiler, az pedig hogy a másik már nem is emlékszem a nevére spoiler. Viszont annak nagyon örültem, hogy spoiler. Mondjuk az is elég egyértelmű volt, hogy spoiler. De ez mégis így cukormázasan volt jó. Egyszer megéri megnézni, talán kétszer, de határozott újranézősnek nem mondanám, mert tényleg vegyesek az érzéseim.

Annak ellenére, hogy a film háromnegyedét meg kellett néznem, hogy megragadjon, nincs szívem lehúzni. A végkifejlet csodálatos lett. Sajnos szinte az egész filmet untam, lapos volt, igazából nem történt semmi, egy-egy félmondaton kívül jó poénok sem voltak benne. De a vége kárpótolt egy kicsit, és a boldogság engem is átjárt. A dallista remek, nagyon ütősre sikerült. Kivételesen a magyar szinkron sem rossz, de eredeti nyelven is kötelező megnézni!