Shrek (Shrek 1.) (2001) 89% 1064★

A közelmúltban elkaptam a tévében, és az újranézéssel sokadszorra fogott el az érzés, hogy fura gyerek voltam, mert mindig imádtam ezt a mesét, pedig kilencven százaléka burkolt felnőtt poénok.
De ettől eltekintve egyébként sokadszorra is elképesztően értékes, és valahol nagyon bájos üzenetű történetnek tartom… mert lényegében csak arról szól az egész, hogy fogadd el, és szeresd úgy a másikat, amilyen. Fiona és Shrek teljesen lehetetlen párosnak tűnik, a gyönyörű elátkozott királylány és a szörny, de közben kiderül, hogy a szörny minden fura szokása dacára azért jó szívű, a királylány pedig akármilyen gyönyörű, tud vagány és idióta lenni, ha kicsit elengedi magát (meg ogre is, de az egy más kérdés). Az eleve diszfunkcionális páros mellett még ott van Szamár, aki bosszantó, túlpörgött, állandóan dumál, de hosszú távon kiderül, hogy barátnak azért nagyon jó (az ő párkapcsolatát inkább ne emlegessük). A problémás hősöknek is jár a happy end, ha megtalálják egymást.
Emellett pedig persze haláli (és végletekig idézhető) a humora, nagyon jó a soundtrackje, és két kifejezetten korrekt, szerethető, a történethez, az üzenethez is illeszkedő folytatást sikerült neki alkotni (a negyedik részt már nem sorolnám ide… az túl sötét, és túl keserű lett ahhoz, hogy Shrek filmként megállja a helyét). Bárkinek ajánlom.

Nagyon szeretem ezt a rajzfilmet! Vicces, szórakoztató és mindezt teszi egy nem szokványos hőssel. Igazi ínyencség volt anno a sok tipikus herceges-hercegnős sztori után és mai napig nem kopott meg. Nekem az első fele egyébként jobban tetszik. Mindig elhatározom, hogy megnézem eredeti hanggal, de nagyon szeretem a szinkront. Imádom Gesztesi és Kerekes játékát. Bármikor újra tudom nézni ezt a mesét, még mindig ugyanolyan humoros és, mint először volt.

Klasszikus és imádom. A zenék jók, a karakterek szerethetőek. És megmutatja, hogy nem a külső szépség számít, hiszen végül ”csúnyán” találja meg az igazit egy férfiban, aki szintén ”csúnya”.

A Shrek az egyik kedvenc mesefeldolgozásom. Tévében mondjuk már nem, de máshol bármikor újra tudnám nézni.
Nagyon ügyesen forgat ki pár történetet, vicces, ugyanakkor tanulságos is.
Az animáció még ma is állja a helyét, bár már kicsit csúnyácska.
Ma már társul hozzá a kellemes nosztalgia, de így meg jobban tudtam értékelni a kikacsintásokat.

Régebben nagyon szerettem, de annyiszor adták már a TV-ben, hogy egy idő után kezdett unalmassá válni. Most is csak a párom kedvéért néztem meg.
A sztori nem olyan rossz és a szereplők is vicces, de nekem valami mégis hiányzik belőle. Értem én, hogy miről szól, de akkor sem kedvencem a mese.

Van-e olyan ember akinek ez ne tetszene? :D
Imádom nagyon ütős vígjáték mese. Már annyiszor láttam, hogy tudom mikor mi következik. Nagyon vicces, szórakoztató, jó szereplők, jó zene és zseniálisan meglett csinálva.

Oltári film, akár ezerszer is meg tudnám nézni! És természetesen a valaha létezett legszebb love story! :)
Beléd esett, mint vak ló a szakadékba. :'D

Egyik kedvenc animációs filmem, kiskorom óta! Még magyar szinkronnal is szeretem (nagy szó).♥
Annyi mindenre megtanít, miközben rettenetesen élvezhető, könnyen követhető története van! Fantasztikus!
(Habár a folytatásaival nem vagyok megelégedve, de talán a második része még oké, de a negyediket kifejezetten utálom. :( )

Shrek is love. Shrek is life. The end. <3

Egyik kedvenc mesefilmem, vagy inkább anti-mesefilmem? Végülis benne vannak a klasszikus mesebeli elemek, csak pont nem úgy, ahogy az elvárható lenne. Előszeretettel figurázza azokat ki.
Szamár, mint „táltos fehér paripa”, Shrek, mint a „megmentő szőke herceg” és ott van még a megmentésre valójában cseppet sem rászoruló, vártoronyba zárt hercegnő, aki „vár igaz szerelmére”. Itt ezek valóban csak idézőjeles sztereotípiákat lehetne elvárni, de még a szövegkönyv sem ezt hozza. Sőt…volt egy jelenet, amikor Fiona megpróbál karakterhű lenni és Shrek ezen gúnyolódik. Ez is jól mutatja, hogy azért néha még egy mesefilmnek is illő kibújnia ezek alól a közhelyek alól és mondania is valami újszerűt. Ugyan már a mondanivaló is közhellyé vált, de itt a lényeget a belső értékere fektették. Elvégre a szereplők olyanok, mint a hagyma ;) :D