A hihetetlen család (A hihetetlen család 1.) (2004) 79% 579★

Az üzenete abszolút átjött, valamilyen szinten sajnos át tudom érezni, és mindkét (anya és az apa) szemszögből érthető a motiváció. A humora nem erőltetett, kellőképp szórakoztat, nem alpári vagy gyerekes. Érdekes ez a Brad Bird. Edna pedig elképesztő, természetesen.

Szuperhősös történetként nem annyira jött be; momentán éppen nem ezt a korszakom élem, viszont családról szóló meseként jó volt. Szimpatizáltam a családdal, a gyerekekkel és azzal, ahogy a szülők több-kevesebb sikerrel próbálnak beilleszkedni. Egyébként nagyon kiszámítható, de rendben van a humora és igazából érdekes. A folytatást meg fogom nézni, bár szerintem ebből ennyit lehetett kihozni.

Én öregszem, de Brad Bird frenetikus animációs filmje nem. Főleg azért nem, mert ami igazán különlegessé teszi, az nem kötődik szorosan a korhoz, amelyben készült. A hihetetlen család érdekessége, egyszersmind innovációja, hogy szuperhősös filmként valójában egy teljesen más zsánert idéz meg, teszi ezt tudatos megfontolásból. A 2000-es évek óta ott tartunk, hogy a filmnézők többsége ezt észre sem veszi. Hulljon hát le a lepel: Brad Bird zseniális alkotása kémfilm. Nem véletlenül van a cselekmény az ötvenes-hatvanas évek Amerikájába helyezve, a film főbb referenciái között lehet Hitchcock (különösképpen az Észak-Északnyugat), a James Bond filmek, a The Avengers tv-sorozat vagy éppen Douglas Sirk melodrámái. Mi a közös ezekben a távolinak tűnő hivatkozási pontokban és a szuperhősökről szóló történetekben? Látszat és valóság kényes viszonya, és az ebben a viszonyban állandóan alakuló-elbizonytalanodó identitás. Bird író-rendezőként ezt különböző, egymást erősítő szinteken ábrázolja: minden korosztály számára fogyasztható, nagy költségvetésű animációs filmhez képest meghökkentően komplex módon. A film legfőbb konfliktus forrása: vállaljuk-e saját magunkat, egyediségünket, vagy vegyüljünk el a tömegben (ráadásul a szuperhősöket kivonták a forgalomból, ezért tanúvédelmi program keretein belül rejtőznek). A felidézett korszak, és a korszakot jellemző zsánerek kiaknázása finomabb eszköz Bird kezében, olyannyira, hogy filmtörténetben nem teljesen járatlan ismerősöm sem fogott fel semmit az egészből. Először is tehát a kém vagy titkos ügynök, akinek természetesen van egy megkonstruált, fedőélete (ezen csavar egyet Bird, hiszen ez a „látszatélet” nem teljesen hamis), aztán a korszakot jellemző, azt később reprezentáló melodrámák, a kertes házban élő mintacsaládról (az élet imitálása), a felszín mögött pedig a nukleáris családot szétbomlasztó feszültségek. A kaland megélése, mint az élet megélése (ráadásul egy trópusi, vulkanikus szigeten). A vázlatos felsorolást most nem folytatnám, még arról valamit, hogy mitől átkozottul szórakoztató A hihetetlen család. Szerintem elsősorban a korszak és a zsánerek hibátlan (és funkcionális, tartalmilag is indokolt) megidézésétől. Nem a külsőségek a lényegesek, hanem az atmoszféra, az egyes jelenetek dramaturgiája, a minden részletre kiterjedő figyelem (a zenehasználatra, de még a plánozásra is!). A legjobb Pixar film, de könnyen lehet, hogy az elmúlt 20 év legjobb animációs filmje, a maga nemében remekmű.

Gyerekként nagyon sokszor láttam, emlékszem hogy volt olyan amikor egy héten minden nap megnéztem, sajnos azóta sokat felejtettem, de jó volt megint megnézni, mert szerintem egy poénos, akciós, aranyos történet, egy szuperhős családról! :D
A fő gonosz is jó, mármint nem unalmas figura, a szereplők pedig nagyon jók,kedvencem Lana és Furi (haláli cuki a gyerek).
Már várom a második részt, kíváncsi vagyok hogy milyen lesz! :D

Kiskoromban, amikor néztem a filmet nem sokat értettem belőle, azonkívül, hogy egy család szuperhősökből áll össze. Tele volt olyan dolgokkal, amiket nem értettem egyáltalán, ezért nem is néztem meg olyan sokszor a filmet.
Most újranéztem és hát igen. Elég sok dolgot megelevenít, és különböző témákra összpontosít.
Na meg a család, ugye az a középpont és nekem mindig is ez volt a kedvenc pontom a filmben.
A család fontossága, kitartársa, jelentése, értelme. Talán ezért tetszik annyira.
De sajnos vannak benne valóban unalmas részek, de a karakterei szerethetők, jópofák és tényleg lehet velük azonosulni ha eltekintünk a szupererőktől of course.
Nem a kedvenc Pixar filmem, de nem is a legrosszabb ha létezik ilyen
Ja és igen ott fogok ülni idén nyáron a moziban az új filmen, még szép.:D

Nos, ez a mese egyike azoknak amit sose láttam, mert soha nem is érdekelt. Érdekes, a második részből már láttam pár jelenetet, de sose volt bennem késztetés, hogy megnézzem őket rendesen.

Most viszont megtettem és őszintén nem bántam meg. Az alapsztori jó, a szupererők nagyon királyak, de valahogy mégsem tudtam igazán azonosulni a mesével. De cuki volt és sokat nevettem, szóval ja, egynek elment. Hamarosan jöhet a második rész is.

Nagyon imádnivaló család. Valahogy minden szereplőnek megvan a maga tipikus jelleme, olyan karakterek, amikkel azonosulni tud az ember és hát, ettől lesz emlékezetes igazán.

A 2. részt még moziban láttam. Akkor ott néha nem értettem mi történik. Úgyhogy örülök, hogy végül ezt a részt is megnéztem, mert így végre megtudtam, hogy honnan is indult ez az egész Hihetetlen család. spoiler de azt tudom, hogy ez a rész nagyon jó volt. :D

Nem volt rossz, voltak benne nagyon jó ötletek. Külön tetszett, hogy a szuperhősöknek teljesen „emberi” problémái voltak, mint elhízás, szerelmi és beilleszkedési gondok.

Nem igazán szeretem az ilyen szuperhősös meséket / filmeket, de ezt már nagyon régóta meg akartam nézni. Az elején nem igazán tudtam, hogy most ez tetszeni fog e vagy nem. Számomra egy kicsit későn indult be, és egy animációnál túlzásnak is tartom a két órát. De kb 30-35 perc után már jobban élveztem, onnantól kezdve hogy spoiler. Utána pedig már magától jöttek az események. Egyébként szerintem nagyon király képessége volt mindenkinek Személy szerint Lana képessége volt a kedvencem. A ruhájuk meg….nagyon jól néz ki :D És ha minden igaz nemsokára jön a második rész. Kíváncsi vagyok, az milyen lett