Jégkorszak (Jégkorszak 1.) (2002) 87% 713★

Nagy kedvenc imádom ezt a mesét. Vicces és annyira bírom Sid-et, Motkány-t, Manfred-et és Diego-t.

Ez egy zseniális rajzfilm a barátságról, különbözőségekről, választott családról…
Nem mellékesen nagyon jó humorral megáldottak az alkotói (a jégbarlang a törzsfejlődéssel meg az ufofricskával mindent visz), sehol semmi erőltetettség vagy izzadtságszag. Végtelenül szórakoztató, miközben komoly dolgokról mesél, mint pl. az egymás mellett élésről, elfogadásról, hogy csak kiemeljek egyet-kettőt.

Örök kedvenc. Mindig szerettem az első részét, hiszen itt ismerhettem meg Manfredet, Sidet és Diegot. Ők hárman, mindig is a kedvenceim maradnak, főleg Sid. Az őrült lajhár, aki sohasem tudja befogni a száját. :D
Diego, aki eleinte ártani akart a gyermeknek, nekem egyáltalán nem volt negatív. Okos volt és talpra esett, illetve a falkájához hűséges és engedelmes.
Manfred pedig, hát ő volt a legkomolyabb, ugyanakkor szerethető mamut is. Bírtam, ahogy realistán állt a dolgokhoz, valamint ahogy Sidet kezelte :D

Kiskori kedvences mese, amit még mindig szeretek :)

Rengetegszer láttam már, szerintem világ életemben megunhatatlan lesz. Sid volt mindig is a kedvencem, aranyos és szeleburdi.
A legjobb része, amikor pelenkázza a kisbabát (akinek a sírása borzasztóan idegesítő) és a fejére esik a használt pelus.

Aranyos mese a barátságról és arról, hogy három szingli férfi képes-e életben tartani egy gyereket. Szeretem a humorát és a karaktereket, meg az sem mellékes, hogy sokadjára is képes annyira meghatni, hogy sírjak rajta. Motkány szerintem ikonná vált az évek során, Geszti Péter pedig zseniális Sid hangjaként. (Egyedül azt bánom, hogy túl sok bőrt lehúztak a sztoriról a rengeteg folytatással.) Sosem fogom megunni az első részt!

Sokadjára néztem újra most és több, mint 10 év után sem vesztett fényéből. Eredeti, szerethető karakterek (A Disney ugyebár meg is irigyelte, hisz lenyúlta Sid karakterét a Jégvarázs-os Olaf képében.) és a mai napig kacagtató poénok jellemzik, melyek közül van, ami csak felnőttként esik le az embernek, mint például a „Ha ilyen kurta ormányom lenne, én csöndben maradnék…”. Ezen felül mozgalmas a történetvezetése is és nagyrészt minden szereplőhöz kapunk egy-egy vicces, vagy épp szívszorító háttéranyagot, illetve easter egg-ekből sincs hiány. (Egyik kedvencem a nyilvánvalóan vulkáni kézmozdulat.) A folytatásai persze meglepően jóra sikeredtek, de ettől függetlenül továbbra is ez az igazi, hisz azokból több dolog is hiányzik. Miért nem láttunk többet embert például? Milyen megható lett volna, ha találkoznak a már felnőtt kissráccal, akit megmentettek itt, illetve Diego elmenekült társai is kaphattak volna valami kis cameo-t, hogy több szálon tudjuk összekötni őket. Oké, kissé eltértem a témától, de a csillagozásomból gondolom egyértelműen látszik, hogy erősen ajánlott darabnak tartom.

Annyira imádom ezt a mesét :) Egyszerű de nagyszerű :)

Örök kedvenc marad mind a kettőnknél, és reméljük, hogy a gyerek is legalább ennyire fogja szeretni, mint mi. Motkány a legnagyobb az egészből, de Diego is jó fej. Sid és Manfred néha roppant idegesítőek a maguk módján, de azért ők is szeretni valóak. Ezt a mesét egyszerűen szeretni kell és kész! Aranyos, kedves, és van benne szív, szóval megható is… Remek karakterek, helyzetkomikum, és szép grafika. Ja, és a kitűnő szinkront mondtuk már? :D Baromi jól sikerült az angol is és a magyar is!
Nem lehet megunni. Nálunk 10/10

Nem lehet megunni, főleg Sid-et.