Aang legendája (Avatár 1.) (2005–2008) 95% 366★

És ezt is javítom/kiegészítem. Az Aang legendáját én az egyik legjobb gyerek-kiskamasz szériának tartom, ami valaha készült. Noha a főszereplői gyerekek, és maga a történet stílusa is néha mutatja, hogy kik a célközönség, élvezhető, sőt, nagyon izgalmas felnőttek számára is.
Ahogy sokszor szoktam emlegetni, ebben a szériában az a jó, hogy úgy szájbarágós, hogy nem veszed észre. Gyakorlatilag nyíltan magyarázza el a keleti filozófiák alapjait, leginkább a buddhizmusra fókuszálva, de előkapja a kínai, japán, inuit kultúrkört is. Gyerekek számára abszolút ideális első találkozás ezzel a gondolatvilággal, engem személy szerint rá is bírt, hogy jobban beleássam magam. A világ maga egyedi fantasy, ami már itt is látható, hogy nagyon kidolgozott, a fő szál mellett komplett történelme van, rengeteg a helyszín, és rengeteg olyan szereplő él és mozog benne akikkel csak egy-egy részre kerülünk interakcióba, de a háttérben többször láthatjuk őket, úgy érezhetjük, hogy van életük a képernyőn túl is. A szellemek, a szellemvilág itt még viszonylag kisebb szerepet kap a Korra legendájához képest, de már itt is a legizgalmasabb részek kapcsolódnak hozzá.
A karakterek alapvetően archetípusok, négy főszereplő konkrétan egy az egyben épült rá egy elem jellemzőire (Aang – levegő, Katara – víz, Toph – föld, Zuko – tűz), mégis szerethetőek, megérthetőek, a küzdelmeik átérezhetőek, ez pedig az archetípusok alkalmazásának egyik legszebb példájává teszi a sorozatot. Itt is megvannak a rétegek – a gyerekek is megkedvelhetik őket, de sok olyan témát érintenek (Aang – gyász és magány, Zuko – súlyosan bántalmazó apa, Sokka – szülői és legfőképpen férfi támogatás hiányában felnőtté válni, felvenni egy családfői szerepet, Toph – szembesülni azzal, hogy a szülők teljesen lemondanak róla egy fogyatékosság miatt… még folytathatnám a sort) amik felnőttként is gondolkodásra késztetik az embert. Itt az én személyes, verhetetlen kedvencem egyébként mindig Toph lesz, valahányszor újranézem, és az első évadban megingok, amint belép a cselekménybe, meggyőz, hogy továbbra is övé ez a hely. De természetesen kedvelem Zukót, Aangot, és lényegében Ozai-t leszámítva mindenkiben találtam valami megérthetőt.
A sorozat humora is kellemes, rengeteg megjegyzést otthon a mai napig idézgetünk (Barátságos gomba! Hatalmas gomba barát!), a tálalás is szép, az animáció, a zenék igazán jól megteremtik az atmoszférát. A szinkronból a magyar is jól sikerült, a fordítás működik, a karakterekhez passzolnak a hangok, én mégis azt ajánlom, akinek van lehetősége, nézze angolul, mert bár a magyar jó, de az angol zseniális. Ez különösen az antagonista szekció érdeme, Dante Basco (Zuko) az egyik legkiválóbb alakítást nyújtja, de Mark Hamill mint Ozai, és Grey DeLisle mint Azula is említést érdemelnek. Nagyon sok humoros momentum is sokkal jobban működik eredeti nyelven.
Ezt a sorozatot (és folytatását) bárkinek merem ajánlani, kortól függetlenül, aki csak egy kicsit is érdeklődik a keleti kultúrkör iránt. Biztos, hogy nem fogja megbánni.
És persze ebből is írtam elemzéseket. Az első, a karakterelemzésem régebbi, ez volt az első elemzésem a KataraFanSite-on:
https://katarafansite.gportal.hu/gindex.php…
A második tavalyi, a sikerre való tekintettel készítettem egy filózófiai apróságok elemzést:
https://katarafansite.gportal.hu/gindex.php…

Hatalmas kedvenc ez a sorozat. Már többször láttam az elejétől a végéig, és még mindig olyan mintha először láttam, igaz hogy tudom mi történik a szereplőkkel de akkor is izgulok miattuk. Emlékszem még az első nézést a nickelodeon-on láttam, csak véletlenül fedeztem fel, mert akkoriban fél 10-kor kezdődött és másnap suli volt, a szüleim pedig nem nagyon engedték hogy ilyenkor nézek még tv-t, de aztán rábeszéltem őket hogy miután ennek vége akkor megyek aludni. Meg még emlékszem hogy hogy nem is az első résztől láttam hanem már a 6 vagy 7 rész ment. Szóval nagyon hálás vagyok a nickelodeon-nak hogy adták a tv-ben, meg persze az íróknak hogy egy ilyen fantasztikus történetet találtak ki.
Maga a világ tökéletesen kidolgozott, annyira színes és bámulatos. A történet érdekes és izgalmas is, mind a főszál, mind a mellékszál. Azt is nagyon szeretem benne hogy minden-mindennel összefügg. Meg persze magát a világot ahogy ábrázolják, azok a gyönyörű tájak, a különleges állatok és még sorolhatnám. A szellemvilág pedig nagyon érdekes volt, igaz hogy nem sokat mutattak belőle, de amit igen az valami csodálatos.
A szereplők is bámulatosak, megmondom őszintén nem tudok kedvencet választani mert mindegyiküket nagyon de nagyon imádom. A szemünk előtt nőnek fel, látszik hogy nem tökéletesek és nem is akarják őket annak ábrázolni, vannak hibáik és ők is rájönnek és helyre akarják tenni. A karakter fejlődések valami eszméletlenek főleg Zuko és Aang jellemében.
Annyi mindent tudnák mondani erről a csodálatos sorozatról de már így is össze vissza van az értékelésem. :D Igazából ez egy nagy szerelem köztem és a sorozat között, biztos vagyok benne hogy megnézem még többször is, főleg hogy most legszívesebben újra nézem de nem lehet mert rengeteg sorozat van még! :D
Szóval a lényeg hogy egy csodálatos, izgalmas, fontos mondanivalójú sorozat, ami vicces és közben nagyon kis aranyos is. Bárkinek szívesen ajánlom! ❤❤https://media1.tenor.com/
http://images6.fanpop.com/image/photos/33300000/GIF-ava…
http://1.bp.blogspot.com/-V_azbp1fYdo/U-KeVry2B7I/AAAAA…
https://i.imgur.com/psqHrTF.gif
https://www.youtube.com/watch…

Hát nem tudom mit mondhatnék, ami még nem hangzott el. Gyerekként nekem sajnos kimaradt, mert nem igazán nézhettünk tv-t, szóval csak a nagyszülőknél csíptem el belőle pár részt. És kb az összes emlékem ekkorról Zukóhoz kapcsolódik.

Ő is a kedvenc karakterem Toph, Sokka és Iroh mellett. Nagyon szerettem benne, hogy a Tűz Népe közül sem mindenki gonosz, és a többi törzsben sem csak jók vannak spoiler A karakterek komplexitását is nagyon szerettem, hogy senki sem tökéletes, és tényleg hatalmas utat tesznek meg a sorozat elejétől a végéig. Minden karakternek megvannak a maga titkai, motivációi, körülményei. Összességében néhány rész kivételével – pl a strandon röplabdázó Azula látvány szívesen elfelejteném – imádom ezt a sorozatot és bármikor újra tudnám nézni. Egy kis teával együtt – teljes mértékben átérzem Iroh tea-mániáját.

Annyi mindenről mesélt és sokat adott ez a sorozat. A soundtrackje egyszerűen gyönyörű vagy napokig tudnám hallgatni. A karakterek egytől egyig egyéniségek, különböznek de mégis egyformák. Anno, ez a sorozat nagyon a szívemhez volt nőve, de az idő múlásával valami nem változik :D https://www.youtube.com/watch… ❤

Az úgy volt, hogy a párom évek óta mondogatja, hogy ez jó mese, nézzük meg, én meg évek óta mondogatom neki, hogy ez nem az én stílusom, nem akarom megnézni.
Aztán egyik nap véletlenül láttunk egy fél részt a tévében, és hirtelen elfogott a kíváncsiság. Elkezdtük nézni, és persze pillanatok alatt beszippantott. Csodálatos ötvözete a keleti filozófiának, a természet szeretetének, a jó és a rossz harcának, a bölcsességnek és az emberségnek. Gyönyörű gondolatok vannak benne, szuperek a karakterek, akik egytől egyig nem csak jók vagy csak rosszak, hanem mindenkiben megvolt mindkettő.
Ahogy vége lett, legszívesebben kezdtem volna elölről, annyira szívmelengető és szép mese volt. Minden pillanatát élveztem, tanultam is belőle, és együtt izgultam a szereplőkkel. Zukoba teljesen beleszerettem, és Appa is a kedvenceim közé került, hihetetlenül cuki. ♥
Nagyon nagy élmény volt, be is került a kedvencek közé.

Ezer éve nem daráltam le ilyen gyorsan egy sorozatot. Még ha rövidek is az epizódok, egy ponton megcsömörlök, és olykor akár évekig is félbemarad a dolog. Most viszont lehetetlen volt megállni, az események törtetnek előre, mint egy borzvakond, és mindig megnézed azt a „csak egy epizódot még”. És most, hogy végeztem, legszívesebben kezdeném is újra, hogy ne csak átrobogjak a történeten, hanem alaposan figyelve elmélyedjek benne.
Ahogy már írtam, itt nincs üresjárat. Még a látszólag epizodikus kaland jellegű részek is viszik előre a történetet, vagy egy szereplő fejlődése által, vagy pedig a mellékszereplők térnek vissza később. Minden pillanat előremutat, az utolsó részekben pedig egésszé áll össze.
A szereplők jelleme szerintem zseniálisan van összerakva. Nagyon elkapja az alapvető vonásokat a múltbeli események tükrében, és ezeket szuperül fejleszti, kombinálja – s az egész logikus! A reakciók, a motivációk a kételyek… És a legjobb, hogy az írók végig szem előtt tartották, hogy a szereplők gyerekek! De a gyerekség nem (mindig) gyerekesség, nem megy a sorozat rovására. Amit kapunk, az nem kis felnőttként viselkedő gyerekek, sem idegesítő kölykök, hanem leginkább a kettő keveréke, helyzettől függően, teljesen reálisan. Igen, megy a háború, igen, tudják, hogy mi a feladatuk, fogy az idő, világmegmentés, satöbbi, és igen megállnak chillezni egyet, mert 12 éves gyerekek, azért. Órákig tudnám elemezgetni a különböző jellemeket így meg úgy, szóval gondolom, már rájött mindenki, hogy főképpen ez vett le a lábamról…
… meg még egy dolog. És ne röhögjetek, de totálisan belezúgtam a faunába. Ahányszor feltűnt valami újdonság, könnyeztem a gyönyörűségtől. :)
Tulajdonképpen egy átlagos történet, átlagosnál eggyel jobb világban (nekem egy működő, kidolgozott világ alap, bár itt azért többet is kap az ember) szuper logikusan összerakva karakterszinten.
Egyedüli bánatom, hogy a végén szinkront váltottak, és valamiért a fordítás is megváltozott itt-ott.

audio: magyar, felirat: –

A mese, amit milliószor (túlzás nélkül) újra tudnék nézni. Tanulságos, humoros, egyszerre felnőtt és gyerek, bármilyen korosztályú egyént odatud vonzani a képernyő elé. Egyszerre szórakoztat és tanít emberségre. Izgalmasak a sztorik. Hiába látsz már egy részt sokadjára, ugyanúgy izgulsz hátha másképp történik. Figyelemmel követhetjük mindenkinek a jellemfejlődését, főleg Zukoét, ahogy harcol benne a jó és a rossz. Elég meglátnom a meséről dolgokat (címét, képeket stb), egyből megjön a kedvem, hogy újra nézzem. Ki se tudok emelni kedvenc szereplőt, hiszen minden egyes szereplőt másért szeretek. Aki még nem látta ezt a mesét csak a filmet, az megnyugodhat, mert ezt nagyon is élvezni fogja.

Új kedvencet avattam. :)
Amikor az ember már közelebb van a 30-hoz, mint a 20-hoz, hajlamos egy megfáradt sóhajjal viszonyulni az olyan történetekhez, ami tinédzserekkel, és azok problémáival foglalkozik, mert kevésbé releváns és érdekes számára.
Na, ez itt k**vára nem igaz. :D
Ez persze nagyban köszönhető annak, hogy a karakterek mind ki vannak találva, mindnek vannak mélységei, motivációi, érdeklődése, és ezt normálisan fel is építi a sorozat. Így kell tökéletesen karakterizálni, ha másért nem, csak ezért érdemes megnézni. Nem is tudnék egy karaktert megnevezni, aki abszolút kedvenc, mert annyi érdekes és szórakoztató szereplő van. Bár, azért General Iroh…:D
A történetvezetés is hibátlan, végig érdekes, színes, fokozatosan ismerteti meg a világot, és a látszólag elsőre lényegtelennek tűnő részletek is értelmet kapnak valamilyen formában. Apropó világ: csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, hangulata van, él, lélegzik. Az összes fura állatot imádtam. :)
Emellett rég láttam ennyire szórakoztató, kedves és vicces romantikus szálat is, nagyon élvezetes módon színesítette a sztorit. Mindazok ellenére, hogy spoiler Nagyon könnyen beszippant az egész: rettentő szórakoztató egyébként, hogy annak ellenére, hogy úgynevezett felnőtt emberek vagyunk, a párommal reggelente azon filóztunk, hogy ki milyen „bender” lenne, hogy ezek a képességek dominánsan vagy recesszíven öröklődnek-e, illetve ivari vagy testi kromoszómához kötötten, és hasonló létfontosságú kérdések. :D Abszolút 10/10, mindenkinek ajánlom! :)

Igazából nem tudok sok olyasmit írni, amit mások előttem ne mondtak volna már el.
Nagyon, de nagyon tetszett. Lehet, hogy már nem tartozom a célközönségbe, de van benne valami, ami kortalanná teszi, s nagyon élveztem annak ellenére, hogy a főszereplő, Aang csak 12 éves.
Ez pedig el is vezet az első dologhoz, ami már az elején feltűnt: oké, hogy Aang és a barátai épp a világ megmentéséért harcolnak, de valahogy mégsem felejtődik el az, hogy ők még csak gyerekek/tinik. Főként az elején, és főként Aangon volt érezhető az, hogy ő még nagyon fiatal, tud a korához híven bohókás lenni, de mégsem feledkezik meg arról, hogy ő az Avatar. Zuko viszont pont az ellentéte, neki az élete nem engedte, hogy valaha megengedjen magának olyan dolgokat, amik más tinédzsernek abszolút hétköznapi dolog, például a szerelem, egészen addig, amíg messze nem került az apja hatalmától.
A másik dolog, ami különösen tetszett az, hogy itt a férfi és női karaktereket abszolút egyenrangúnak éreztem. Nem volt jelen az a szokásos hierarchia, hogy a férfinek a harcban a helye, a nőnek meg „a konyhában”, és ezzel nem estek a ló túloldalára sem, vagyis nem hoztak létre túlságosan férfias női karaktereket sem. Itt is, és sok minden másban is érződött, hogy milyen harmonikus és kerek ez a történet.
A szereplőbrigádból én ki tudom emelni Zukót és Sokkát, mint kedvenceket, de azt muszáj megemlítsem, hogy ebből a szempontból is mennyire zseniális a sorozat – nem voltak fekete-fehér karakterek. Mindegyik szereplőnek megvolt az erős egyénisége, és sok olyan volt, aki megosztotta az embereket, például engem is, hogy éppen szeretik, vagy éppen nem, vagy az elején nem szerették, de a végére igen.
Általában nem szeretem azokat a történeteket, ahol tinikre van bízva a világ sorsa, de itt konkrétan a karakterfejlődésekben nagy szerepet játszott az, hogy tini korában mennyire befolyásolható az ember, és mennyit formálódik ebben az időszakban a személyisége. A legjobb karakterfejlődése szerintem Zukónak és Aangnak volt.
Azt is szerettem, hogy senki se jelent meg véletlenül a sorozatban. Mindenkinek megvolt a szerepe.
Tudom, rengeteget beszélek a karakterekről, de a történetről tényleg csak annyit tudok mondani, hogy nagyon jól volt kitalálva elejétől a végéig. Szép, kerek sztori, amiről nem éreztem úgy, hogy lennének nyitott szálai, hanem minden szinte sorsszerűen volt lezárva.
Na végszóként pedig annyit, hogy szerintem ez egy kihagyhatatlan mű, és mindenki nézze meg, aki csak tudja.

Nem leszek valami népszerű ezzel, de nekem ez a mese annyira nem jött be. Nem volt rossz, de sokszor fogtam a fejem, forgattam a szemeim. Értem én, hogy elsősorban gyerekeknek készült, igen, ezzel tisztában vagyok, de felnőtt fejjel nézve – mert hogy nekem ez kimaradt eddig – nem tudtam mindent és mindenkit szeretni. Sőt igazából, ha Zuko nem lett volna, lehet végig sem nézem, bár volt, hogy őt is fel tudtam volna pofozni. Ám a legnagyobb bajom Aanggal volt. A történet nagy részében nem csinál mást, csak marháskodik és sajnáltatja magát, hogy nem megy, nem képes rá stb., amikor tanulhatott volna, akkor elökörködte a dolgokat, amikor a seggén kellett volna, hogy maradjon, persze, hogy elindult, hogy aztán bajba keveredjen. Számomra nagyon idegesítő volt a hezitálása is, annak ellenére, hogy van némi fogalmam a buddhista papokról, és tanításaikról, és sajnos a szinkronhangja sem segített rajta. Falramászok tőle. Sokka sem volt valami szimpatikus számomra, nem értem mit esznek rajta a lányok, de ő legalább fejlődik, legalábbis ahol komolynak kell lenni, ő azért az, és tudja mi a dolga, és próbálja is terelgetni Aangot, ahogy Katara is. Ő igazából olyan semleges a számomra, de azt nem értem, miért erőltették azt a dolgot Aanggal. Ha már itt tartunk az egyetlen páros, akinél volt kémia az Zuko és Katara volt, de persze mindketten mással jöttek össze, és továbbra is úgy gondolom, hogy igazából mind erőltetett, felesleges szerelmi szál, vagy jobban mondva kidolgozatlan. Mondjuk néha voltak összecsapott részek is benne, ahol csak néztem, hogy oké. Thop és Suki még szimpatikusak voltak, ők igazán erős női karakterek, fizikailag is meg mentálisan is. Még Iroh is érdekes karakter volt, eleinte kicsit olyan volt, mintha keresztbe akarna tenni Zukonak, de igazából csak egyengeti az útját. Úgyhogy tényleg az ő jeleneteik tetszettek a legjobban.
Összességében nem bántam, hogy megnéztem, legalább lesz viszonyítási alapom a filmsorozat későbbi részeihez, de annyi biztos, hogy az sokkal jobban tetszett eddig.