Korra legendája (Avatár 2.) (2012–2014) 84% 145★

Igazából már hosszú ideje újra akartam írni ennek, és az Aang legendájának az értékelését is, mert nem voltam megelégedve vele. Bizonyos szempontból én együtt nőttem fel ezzel a sorozattal – nem annyira szó szerinti a dolog, hogy tizenkét évesen láttam az Aangot, és huszonegy évesen fejeztem be a Korrát, mint sok ősrajongó, de az Aang legendája után ezt már végigkövettem, hétről-hétre, becsülettel, mindig várva az új részt. Kezdetben persze egy dolog érdekelt – Aangék. Ők hogy jelennek meg, milyenek voltak felnőttekként, hová fejlődtek. Aztán a második évadtól, ami nekem mindig a legyőzhetetlen etalon lesz, a szemléletem megváltozott. Persze, szeretem a régieket, de Korra áttört egy falat, elért egy szintet, amikortól tényleg miatta, és az ő csapata miatt néztem a szériát.
Az Aang legendája nagyon klassz kis ismeretterjesztő gyerekeknek, elmagyarázza a keleti filozófia alapjait, rájuk épít egy izgalmas fantáziavilágot, szerethető karakterekkel, humorral. A Korra esetén már nincs alapozás, nincs ismeretterjesztés – ez már a mélyvíz. Különösen a Szellemek könyvre igaz, hogy ha az ember nem idézi fel az előző sorozatot, és nem olvas utána pár dolognak, akkor nagyon hamar bele lehet zavarodni, hogy mi miért és hogyan történik. Gyakorlatilag az egész történet (talán az első könyv kivételével) már nem a fizikai világról és annak eseményeiről szól, hanem egy ember, jelen esetben Korra szellemi fejlődéséről, az útról, ahol egy teljesen földhözragadt harcosból nagyon sok lépésen, bukáson és mesteren keresztül ő maga is eljut egy olyan magas szintre, ahol már taníthat és vezethet másokat.
A karakterek esetén még visszaköszönnek az elemi archetípusok, de nagyon ritkán tiszta bármi. Itt már nincs az, hogy négy főszereplő felépül egy-egy elemre, hanem egy alapgondolatra sokdimenziós jellemeket húznak fel. Nekem a személyes kedvenceim Korra és Lin lettek, de muszáj megemlítenem Want is, annak ellenére, hogy sok szempontból kilóg a sorból.
Ami pedig a legjobb, hogy nem csak az új csapat sikerült elég összetettre, a régieket is árnyalják – egyszerűen imádom, hogy Aang például lehet, hogy fantasztikus, tisztelt, megbecsült avatár, közéleti személy, népeket egyesített, de közben borzalmas apa. Toph csodált mester, sokakat inspirált, neki is volt egy fontos közéleti szerepe… de a két lányának az egész életére rányomta a bélyegét az életstílusa. A sorozat mert hibákat, bűnöket adni olyan figuráknak, akiket szerettünk, és akikről jó emlékeket őrzünk, ami számomra egy nagyon pozitív extrát jelentett.
Belép egy új tényező, a társadalomkritika, az antagonisták társadalmi rendszereket, történelmi helyzeteket idéznek fel, és egy kivétellel mindegyiküknek komoly indoka van arra, hogy miért és hogyan került az ellentétes oldalra – Zaheer nekem verhetetlen, de Amon története is nagyon megrázó.
Természetesen a hangulat nagyon eltér az eredetitől, egyrészt mert idősebb korosztályt szólít meg, másrészt, mert maga a világ is változott – bátor lépés, ami érthető okokból nem mindenkinek jön be. Hibái, természetesen vannak – én itt tudom említeni a női karakterek kezelését (ebbe nem akarok belemenni, különösen nem, mert rengeteg képregényekben előkerülő elemet kéne említenem, de ahhoz képest, hogy mennyi korrekt példakép, talpraesett, okos, fizikailag és lelkileg is erős nőt írtak a készítők, akik ráadásul egyedi és különleges figurák, nem Mary-Sue-k és egymás másolatai, valahogy sikerrel elcsúszott pár elem, amitől nem biztos, hogy mindig az az üzenete ezen nők harcainak és cselekedeteinek, aminek kéne), a szerelmi szálak, különösen a finálé páros néhol elképesztően gyenge kezelését (ennek is vannak jó aspektusai, kezdetben viszonylag reálisan mutatják be a tinipárkapcsolatokat, de azért nagyon sok a baki), és a kevés mellékszereplőcentrikus részt (ismét, érthető, indokolt, de mégis árt a mellékszereplők megismerésének és megértésének), de ennek ellenére is a folytatások koronázatlan királynőjének tartom – számomra nem csak elérte a nagy előd szintjét, de túl is szárnyalta azt. Bármikor szívesen újranézem, és előszeretettel ajánlom bárkinek.
És végre belinkelem az elemzéseimet is:
Karakterelemzés, mind a négy könyv eseményeit szemügyre véve: http://katarafansite.gportal.hu/gindex.php…
És a legmegosztóbb könyv, a Szellemek elemzése. Többször láttam, hogy általánosságban egy kis réteg az, akik nagyon szeretik ezt az évadot (ők pedig többnyire a harmadikat nem kedvelik annyira), és ahogy írtam, ebben szerepe lehet, hogy az az évad nagyon tömény. Annyi a szimbólum, és annyira nem magyarázzák őket, hogy könnyű elveszni, onnantól pedig sokkal kevésbé szerethető. Részben ezek összeszedésére és tisztázására törekedtem, mikor megírtam ezt az elemzést – kicsit régi már, így a stílusom is teorizálósabb: http://katarafansite.gportal.hu/gindex.php…

Már nagyon régóta halogatom ezt a sorozatot, huu még nem is tudom kb olyan 4 évvel ezelőtt megnéztem aszt hiszem olyan 3 rész de nem nyerte el a tetszésemet. De most újra néztem az Aang legendáját és tudtam hogy ezt is látnom kell, meg persze barátaim is sokszor mondták hogy nézem meg. Tetszett, sőt imádtam. De nálam nem múlja fel Aang legendáját, persze nem is kell de az a sorozat előbb áll a szívemben mind ez, talán mert kb Aang-ékal nőttem fel és a Korrát túl későn láttam, vagy egyszerűen az a világ közelebb áll hozzám. Persze ez nem azt jelenti hogy a Korra legendáját nem szeretem meg, pont ellenkezőleg nagyon sokat adott a sorozat, rengeteget nevetem, izgultam a szereplőkért, remek karaktereket ismertem meg, mind évad rengeteget adott mind történetileg mind tanulságilag. Fontos témákat boncolgatott és nem félt felvállalni önmagát.
Térjünk rá a szereplőkre, avattam rengeteg új kedvenc is: Tenzin és a családja, Iroh tábornok, Lin és Su meg a családja, Bolin, Mako, Asami, Varrick, Bumi, Kya, Kai, Wu, és még sorolhatnám.
A fő gonoszok is érdekesek voltak, igazából számomra az egyik legérdekesebb Zaheer volt és valami szinten a kedvencem is, de én Amon-t is bírtam. Unalaq hidegen hagyott, inkább csak idegesített, Kuvira pedig borzasztó volt én nagyon kedveltem de persze az a jó gonosz akit az ember nem kedvel.
Maga a világ felépítés nagyon szép volt. Igaz az elején elégé nehezen ment hogy megszokjam de utána már imádtam minden percét. Főleg annak örültem nagyon hogy a Szellemvilágból ilyen sokat kaptam és még jobban megértettem.
Kedvenc évadom: Na ez nehéz, igazából mindegyik nagyon jó, az elsőben igaz hogy mindenki a szárnyát bontogatja de akkor is szépen bemutatja a világot és hogy mennyi minden változott. A másodikban egyértelműen a Szellemvilág tetszett. A harmadik főleg a spoiler tetszett, a negyedik pedig nagyon összetette és kidolgozott volt. Szóval nehéz döntés, de azért a harmadik évadot mondanám.
Aminek a legjobban örültem az hogy igaz nem sokat de láthattam a régi szereplőket, nekem mindig is ők lesznek az elsők és a kedvenceim. Nagyon jó volt mikor megjelentek. ❤❤ Bár azért jobb lett volna ha egy kicsit többet szerepeltek volna de hát ez nem az ő történetük volt.
Még egy dologról nem írtam és az a főszereplő. Én nagyon hadilábon állok Korrá-val, sajnos nem lett kedvenc, oké rengeteget változott és felnőtt a szerepére, nem azt mondom hogy nem kedvelem mert tényleg bátor, okos, talpraesett lány akiből remek avatár lesz/lett. De nagyon sok mindenben nem értek vele egyet, néha nagyon sok volt és nem csak az első 2 évadban, tudom hogy a hibáiból tanul az ember de akkor is amit néha leművelt Korra, az nem semmi volt. Nem lesz kedvenc, talán majd újranézésnél megkedvelem még jobban, de azért mert rakom a kedvenceim közé azért még kedvelem és sok esetben pedig büszke is voltam rá. Főleg a 4-dik évadban! ^-^
A kedvenc avatár-om még mindig Aang de utána már nem Kyoshi hanem Wan-akinek nagyon jó volt megismerni a történetét- utána jön csak Kyoshi.
Ami még annyira nem tetszett az a szerelmi szálak, oké milyenek a tinik- felfedezik magukat, hibáznak, bénáznak- de nagyon sokáig húzták a készítők egyes szálakat. Nem nagyon van kedvenc párosom, csak spoiler.
Szóval örülök hogy megnéztem, nálam nem múlja fel az eredetit de egy fantasztikus történet, remek karakterekkel és kidolgozott történettel. Biztos hogy még újra fogom nézni. ❤❤❤
https://media.giphy.com/media/O4UYP7GKiAlig/giphy.gif
https://media1.tenor.com/images/f4786f6c9ff29662b93f8d6…
https://media2.giphy.com/media/mEUfexNBs1o35b7MyI/source.gif
https://i.imgur.com/GhLvosG.gif
Ohhh igen a rajzolás valami gyönyörű volt. ❤❤ Meg imádtam a részek előtti mi történt bemondót az nagyon jól eltalálták! :D
https://www.youtube.com/watch…

Az Aang legendájához képest ez a sorozat számomra hatalmas csalódás. Amit szerettem a másikban, a keleti vallás vonalát, az itt teljesen eltorzult, túl sok volt benne a harcjelenet, a főgonoszok túl sokan voltak, és lényegében nem különböztek semmit egymástól, és a céljaiktól.
Egyedül a régi szereplőknek örültem, de róluk túl keveset esett szó… persze voltak itt is jó karakterek, érdekes részek, de összességében nem azt kaptam, amit vártam. spoiler
Kár érte, de továbbra is meggyőződésem, hogy ami egyszer kerek, egész volt, azt vétek folytatni. Hát ez is ilyen volt.

Nagyon tetszett :) spoiler

Régóta tervezem megírni az értékelést, de még mindig nem ülepedtek le a dolgok bennem teljesen.

1-2 évvel ezelőtt néztem meg a sorozat előzményét, az Avatár – Aang legendáját, amely rögtön a szívembe lopta magát. Utána belekezdtem ebben is, de az első pár rész után feladtam, nem jött be ez a pro-idomítós sztori. Most újra elővettem (bár az első évadon megint kicsit nehezen verekedtem át magam) és ebben sem kellett csalódnom. Aang legendájánál nem tudtam eldönteni, hogy gyerekeknek vagy fiatal felnőtteknek szánták inkább a történetet (érzésem szerint az előbbi), itt már egyértelműbb volt, hogy ez már az idősebb korosztálynak készült.

Dolgok, amik nagyon tetszettek:
– nagyon jó volt látni egy önálló, komplexen gondolkodó, problémamegoldó avatárt, aki történetesen lány
– nekem Bolin és Mako párosa sokkal szimpatikusabb volt, mint Katara és Sokka (őket bírtam a legkevésbé a korábbi sorozatban)
– itt már kicsit felnőttesebb témák kerültek előtérbe, bonyolultabb volt a cselekmény, nem csak jók és gonoszok álltak szemben egymással
– nagyon jó volt látni, hogy hogyan valósul meg a népek békés együttélése, szerintem nagyon eltalálták
– a mitológia, történelem bemutatása nagyon érdekes volt, pl Wan avatár történetét elmesélő rész volt az egyik legjobb
– tetszett a kicsit steampunk-os hangulat, ami Köztársaságvárost jellemezte
– a szellemvilág, a szellemek bemutatása és az ott játszódó részek lettek a kedvenceim
– nagyon jó volt látni újra a régi szereplőket
– J.K. Simmons, mint Tenzin ♥
– Tenzin családja és testvérei, Aang későbbi életének bemutatása
– valamint a befejezés is nagyon tetszett, meglepő és bátor, de nagyon szép

Ami kevésbé tetszett:
– pro-idomítás, nem-nem, nagyon nem
– hol van a gyönyörű intro?
– Shiro Shinobi-t sikerült meggyűlölnöm a végére, nem tudtam elviselni, ahogy minden rész az ő ordítozásával kezdődik

Nagyon szuper élmény volt, hamar a végére értem, olyan jó lett volna, ha van még több rész :(
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze végig ezt is az Avatár – Aang legendája után.

Fuh, ha elém kerülne a kérdés, hogy „Az Avatár: Aang legendáját vagy a Korra legendáját szereted jobban?”, valószínüleg lefagynék, negyven percen át tátognék, mint a hal, akinek kiborult az akváriuma, majd a végén kinyögnék valami választ, majd egy kis átgondolás után rájönnék, hogy hülyeséget válaszoltam. De ha mást válaszoltam volna, ugyanez történne utána. Mert az Avatár univerzumba eddig beletartozó két sorozat (a két készítő ismét sorozatokat terveznek, szóval haladgat, haladgat, bővül az univerzum) azon túl, hogy egyazon univerzum, és gyakorlatilag közvetlen folytatása és előzménye a másiknak, nem is hasonlíthatnának egymásra kevésbé. A minősége mind a kettőnek nagyon magas, de a hangulata, stílusa, mondanivalója, története, történetvezetése, meg úgy en bloc az egész… köze nincs egymáshoz. Emiatt sok rajongó haragját magára is vonta a sorozat, kezdetben, bevallom, az enyémet is. Kilenc évesen megnéztem az első évad első részét angolul, kissé lefagytam és néztem, hogy mi ez. Azon túl, hogy kilenc évesen rohadtul nem tudtam angolul, ami történt, az is összeegyeztethetetlen volt nekem az Aanggal, amit én akkor istenítettem rendesen. Ezt úgy kell érteni, hogy szó szerint mind a 61 rész szövegkönyvét fejből tudom angolul és magyarul. Nem lenne rossz egy ilyen tantárgy a suliba. Hogy a legelső jelenet a Korrából mi volt, amit láttam, nem tudom biztosra spoiler, de az biztos, hogy az első epizód megnézése után jó ideig félreraktam.
A véleményem óriási mértékben változott azóta, hogy először láttam. Nem mondom, hogy nem értem meg azokat, akik ingerszegénynek tartják az eredeti Avatárhoz képest – hiszen tényleg nagyon más a kettő. Az Avatár fantasy-s settingjével szemben a Korra modern, megjelenik a technológia, autók, elektronika, mágnesesség, robotok, mozgókép, és a technológiai fejlődés igenis elengedhetetlenül fontos eleme a sztorinak. De ezen kívül is nagyon sokmindenben változott a setting. Az eredeti sorozatban ugye egy darab légidomár volt, itt pedig már a levegő népe kilábalóban van a 170 éves halálsorból, ahol kis híja volt, hogy tönkremenjen a nép. Sokakat ez is zavart. Ezeken túl is, fémidomárok mindenütt, sőt, a legtöbbet idomított elem a sorozatban egyértelműen a fém és fémidomárokból van a legtöbb. Ugye a Köztársaság városi (adhattak volna kreatívabb nevet neki) rendőrök, Zaofu, spoiler… a fém gyakorlatilag behálózza a sorozatot. spoiler
Szóval, ami miatt a Korra a legjobb folytatás, ami valaha elkészült (és amit ismerek), hogy nem ragaszkodik görcsösen az elődjéhez. Képes a saját története lenni, anélkül, hogy a rajongókat próbálná kielégíteni, vagy görcsösen kapaszkodna az elődje melleibe, és ne legyen képes elengedni azt. Kevés szereplő bukkan fel az előzményből, Toph és Aang gyerekei egyedül fontosabb a… lemenők közül, a régiek közül pedig végképp nagyon kevesen bukkannak fel. És nem isteníti őket, hajlandó hibákat adni nemcsak a saját főhősei, de az Aang főhőseinek is. spoiler.
Ahonnan még sok kritika érte a Korrát, hogy az Aanggal ellentétben itt arc-ok vannak, évadról évadra változik a sztori, új főgonoszok, új konfliktusok, új főtéma, míg az Aangban végig ugye egy cselekményszál volt. Azonban, itt is, csak másképpen. Az első évad a kommunizmust teszi meg főfókuszának, a második a teokráciát, a harmadik az anarchiát, a negyedik pedig a fasizmust.
A Korra legendája egyértelműen a karakterekre fókuszál. Amilyen jellemfejlődések vannak a sorozatban, az elképesztő és példátlan. Első sorban Korráról beszélek most, mert az a karakterút, amin végigmegy négy évad alatt, hihetetlen. A történet elején egy nagyképű, forrúfejű, hirtelenharagú, önző és meggondolatlan lány, aki azonnal hisztizik, ha valami nem a tervei szerint alakul, aki az avatárságra úgy tekint, mint valami szuperhősségre vagy kiválasztottságra, aki semmit sem tud a világról. Eleinte tényleg nagyon nehéz kedvelni. A végén pedig egy érett, erős nő, kiteljesedett avatár, és egyértelműen az egyik legerősebb is. Néha látok rangsorolásokat, hogy „Avatars ranking from the weakest to the strongest”, és amikor berakják… AANGOT az első helyre, így felmerül bennem a kérdés: ugyanazt a sorozatot néztük? Korra ezalatt a négy évad alatt többször traumatizálódott, mint amennyit egy gyereksorozat megengedhet magának. A sorozat beszél olyan dolgokról, mint a PTSD (7-es karika Snitten?! Megintcsak, ugyanazt a sorozatot néztük?), a depresszió, önutálat, önmagunk elvesztése, paranoia és a teljes sötétség. spoiler
Korra tehát végigmegy egy olyan úton, ami tele van szenvedéssel.
Ha már említettem az imént, akkor antagonisták. Először is, kezdeném a negatívumokkal. spoiler
Na de, elég is belőlük! Mert azért a Korra kiemelkedően jó antagonisták terén. Csakis a maradék három főellenfélről fogok beszélni, szóval Tarlokkot, a Vörös Lótuszt, a Föld Királynőt, meg a többieket hagyom. Amon, Zaheer és Kuvira. Ez a három karakter nem „Best villain of Legend of Korra” címért hajt, még csak nem is a „Best villain of Avatar”, hanem számomra az en bloc kedvenc antagonistám, top 1 szinten ez a három karakter, holtversenyben.
Miért? Mert még soha nem találkoztam olyan gonoszokkal, akikben minden egyes feltétel teljesül a jó gonosz ismérveiből. Egy jó gonosz ugyanis
1) Fenyegető, rémisztő, ijesztő
2) Megérthető, vagy legalábbis van motivációja
3) Van célja. Nemcsak világuralmat akar, meg nemtom, hanem ténylegesen célja is van.
4) Van karaktere, stílusa, tudod, hogy mikor beszél ő.
(+1 Nálam mindig pozitívum, ha van empátiája, de ez abszolút mellékes)
Nálam akkor számít egy antagonista jónak, ha ebből a négyből legalább kettő teljesül. És – egy-két animét leszámítva – a Korra legendája az egyetlen, ahol ennél a három karakternél mind a négy sikerül. Mind Amonnak, Kuvirának és Zaheernak voltak céljaik, olyan céljaik, amik mellett bárki kiállt volna, akárcsak ők – az eszközeik voltak rosszak.
Amon spoiler
Zaheer spoiler
Kuvira pedig spoiler
Nagyon erős antagonisták terén is tehát a Korra. Ami még bitang erős, az a zene. Hát… Jeremy Zuckermann soundtrackjei felülmúlhatatlanok. Minden egyes téma fülorgazmus kategória.
Annyi, de annyi minden van még, amiről lehetne beszélni a Korrában! A szellemvilág, ami végre teljesen teret kapott és zseniális lett… Az avatárok eredete, amiről nem hittem, hogy valaha is akár csak morzsákat is kapok belőle, erre itt teljes egészében megkaptuk az első avatár történetét… Az idomáraréna, az elnök és Korra párosa, a Nuktuk-szál, Varrick bármely pillanata, a légidomárok… ezeket mind ki lehetne fejteni, órákat lehetne róluk beszélni, de erre itt nincs alkalom – az értékelés ugye véges.
És még nem beszéltem a negatívumokról. Nincsen sok belőle.
Az egyik, ami zavar, a szerelmi szálak kezelése. Opal és Bolin nagyon cukik, őket imádom. Jinora és Kai… bár egy rohadt másodpercet nem kaptunk belőlük, de oké, ők is. Na de… spoiler
Ja, ez az össznegatívum. Felhozhatnám még, hogy kapkodik néha (ha 52 rész helyett 53 lenne… vagy ha az az egy darab filler nem filler, hanem fontos epizód lenne… szavam nem lenne), vagy hogy néha elbohóckodja (ez már nagyon nem gyerek korosztály ez a sorozat, de néha mégis olyan, mintha nekik szólna.)

Összességében a Korra legendája zseniális. Kiváló folytatás és önmagában is elsőrangú mű. Aki rajongója az Avatárnak, semmi képpen ne hagyja ki – de vonatkoztasson el az elődtöl!

Hát nekem ez nagyon vegyes volt :D szerintem mikor elkezdett kijönni egyszer belenéztem, de akkor valahogy nekem túl nagy űrt jelentett, hogy nem a megszokott kedvenceim vannak benne és csupán pár rész után abbahagytam. Konkrétan éveknek kellett eltelnie, hogy meg tudjak békélni a ténnyel, hogy nem a Gaang van benne, de magam sem értem miért xD

Na de most mikor újrakezdtem, az elején nagyon megfogott. Makot és Bolint imádtam, ahogy a steampunkos világot is meg nekem tetszett ez a részösszefoglaló a pro-bender stílusban spoiler. Republic City is nagyon király, Tenzint és a családját is nagyon szerettem (bár Meelo folyton fingós viccei… hát….), viszont Korra karakterével sokáig hadilábon álltam. Egyrészt nagyon tetszett mennyire badass, talpraesett és határozott, másrészt néha a fejemet fogtam, mennyire lobbanékony és hirtelenharagú.. A végére rengeteget tanult és talán Aang útjával majdnem szöges ellentétben volt az ő saját jellemfejlődési útja, de nagyon tetszett, ahogyan magára talált.

Nekem a főgonoszok is nagyon tetszettek, mindenki nagyon komplex volt és tetszett mennyire logikus és felépített hogy miért és mit akarnak elérni. Ez 10/10, stabilan.
Ennek ellenére én azt éreztem, hogy túl sokan vannak és valahogy nekem nehéz fejben összefogni ezt a négy évadot. Mindennek megvolt a helye, de valahogy nekem mégsem kerek egész.
És ehhez az érzéshez hozzátett a legutolsó rész. spoiler

Egyéb vegyes kedvenc szösszeneteim:
– Aangról az a random kép egy kikötőben (pont olyan mint gyerekként ahhh :D)
– Zuko unokáját Irohnak hívják és az angol szinkronhangja ugyanaz, mint Zukóé ❤
– Pabuuuuu, hát nekem is kell egy Pabu :D
– A Wanos részek. Imádtam. A rajzolást, a sztorit, minden fantasztikus volt
– Az air nation :') Mennyire boldog lenne Aang, ha látná!
– Az ending zene plusz mellé a videó, ahogy közeledik Republic City. Majdnem mindig végignéztem, de legelső alkalommal teljesen a képernyő elé szegezett, mintha megbabonázott volna :D
– Hogy azért láttunk egy picit a régi bandából is :) Mondjuk rengeteg mindenre kíváncsi lennék még velük kapcsolatban.

Illetve nagyon kíváncsi lennék a következő avatárra, hiszen az iparosodással nagyon felgyorsult a világ. Vajon egy nagyon modern világban hogyan tudná megállni a helyét? Hova fejlődnének tovább az idomárok (ha már látjuk, hogy fémidomárból is egyre több van, illetve a láva is lehetséges)? Milyen konfliktusok lennének? Na mindegy, csak eszembe jutott még ez is és néha elfilózok rajta :D

Minden hibája dacára azonban a Korra legendája kiváló sorozat, és méltán nevezhetjük akár a spin-offok királynőjének is: mert így, ilyen bátorsággal kell továbbépíteni egy univerzumot. Most, hogy bejelentették a következő, modern világban élő avatár történetét, és ismét mozgolódás van a sorozat háza táján, marad a kérdés: képesek lesznek ezt újra megcsinálni, és ilyen újszerűen, kreatívan alkotni? Egyelőre csak reménykedhetünk benne, de addig is, itt az ideje újranézni az eddigieket.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/03/31/korra-legendaja-so…

Kövezzetek meg, de nekem idősebb fejjel sokkal jobban bejön ez, mint Aang. Az gyerekként tökéletes és most is nagyon jó, de ha idősebben nézed sokkal komolytalanabb az egész.

Nincs több Korra. :(:(:( Nincs több Avatar rééész. :(:(:(
Mindig szomorú valaminek a végére érni, ami teljesen beszippant, ahol együtt fekszel-kelsz a szereplőkkel, ahol nap közben is a történeten kattogsz. Az avatar széria mindkét sorozata, az Aang és a Korra is abszolút ilyen volt nekem.
Korrával magával kicsit felemás volt a viszonyom, alapvetően kedveltem. Kompetens, értelmes női főszereplő, de a lobbanékonysága és az érzelmi viharai helyenként fárasztóak. A szinkronhangját sem irigylem; ahány falnak/kőnek/földnek nekicsapódik ez a csaj, annyi nyögést leszinkronizálni…Szerintem kívülről simán pornónak tűnhetett a hangok alapján. :D A team Avatar is nagyon jól lett összerakva megint: Bolin, Mako és Asami külön-külön is mind hibátlan karakterek, személyiségükkel sokat adnak hozzá a történethez. Asamit azért is kiemelném, mert annak ellenére, hogy nő, és még csak nem is bender, soha egy pillanatra sem érezzük, hogy haszontalan lenne, útban van, vagy csak töltelék szereplő – mindig feltalálja magát, és nem kell semmitől félteni, ráadásul érzelmileg is meglehetősen stabil. A többi szereplő közüll Tenzin, Varrick, Bhumi és Jinora állt a legközelebb a szívemhez. Az írók zsenialitását dicséri, hogy mindenben szembementek az előző sorozattal: női főszereplő aki harcosként kiváló, viszont kicsit suta a spiritualitáshoz (Aang-gal ellentétben), a szereplők idősebbek, a problémák teljesen mások, a környezet középkorias helyett steampunkos, egy darab küldetés helyett folyamatosan új és új problémák bukkannak fel…és mindezek ellenére a hangulat, a világ ugyanaz marad, csak fejlődik; remekül bővítik tovább a mitolóiáját, a működését. A végére a gonoszok lesznek kicsit gyengébbek sajnos: sem Kuvirának, sem Zaheernek nem lett olyan jól kidolgozott és mély háttérsztorija. Ezt leszámítva imádtam, és üresnek érzem kicsit a világot most, hogy nincs több Avatar. XD