A titokzatos aranyvárosok (A titokzatos aranyvárosok 1.) (1982–1983) 88% 6★

Hihetetlen, hogy ez nekem anno gyerekkoromban kimaradt. Talán nem is baj, mert most pont úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, mivel izgatottan vártam, hogy a következő részben Estebanék milyen kalandokba keverednek. Volt itt minden a kincsvadászattól kezdve a rémisztő ellenségekig, meg titkos fegyverekig. Egy percig nem unatkoztam rajta, szóval érdemes volt megnézni. A magyar szinkron is zseniális, a hangok remekül eltaláltak és a fordítás is kiváló lett. Így kéne minden animét szinkronizálni!

Igazából elsősorban azért néztem meg, mert francia fórumokon gyakran említik egy lapon az Elsüllyedt világokkal. Az Atlantisz/ Mu/ Eldorádó, fejlett civilizáció alapú történet miatt párhuzamba lehet egymással állítani a két sorozatot, de míg az LME több, multikulturális utalást tartalmaz, Ember tragédiája-szerű módon feldolgozva, addig az aranyvárosoknál erősebb a mitológiai, történelmi alap. Természetesen, ami az olmékokat és a kísérleteiket illeti, az teljes mértékben fikció.
A szereplőgárda nagyon kidolgozott, mind a három gyerek, Zia, Tao és Esteban is nagyon talpraesettek, vagányak, de közben mind nagyon mások. Zia nem az a tipikus elkényeztetett kishercegnő, Tao néha nagyon meggondolatlan, Esteban pedig fokozatosan nő bele a Messiás-szerepébe. Mendoza is nagyon szerethető volt, a (pót)apa-fiú pillanatait Estebennal imádtam, az állandó bizalmatlanság ellenére.
Az animáció korát meghazudtolóan szép, nagyon jók sok esetben a képi megoldások. Igazából, a kihívásra nézett animéim közül ez kilóg, abból a szempontból, hogy ez tényleg meseszerű, franciául néztem, és régebbi is.
Lehet, hogy a többi évadba is belenézek, bár azokat eléggé leszólják. Mindenesetre megérte megnézni.
Franciásként meg külön örültem annak, hogy a szóhasználat, nyelvezet, maximálisan korhű próbál lenni. Semmi verlan, semmi szleng és ahogy már párszor elpoénkodtam vele, itt is előszeretettel alkalmazzák a passé simple-t.

Gyerekkoromban is imádtam, felnőttként is egy csoda. A zene, a történet fantasztikus, az animáció is gyönyörű, a néhány baki ellenére.
A magyar szinkronstáb is tökéletes… lenne, ha nem lettek volna brutális félrefordìtások, amiktől a hajam égnek áll… Elnézést, szeretem- imádom Bálint Ágnest, de ejtett jópár csúnya hibát. (Például hogy ordìthatja valaki azt, hogy „Segìtség, megtámadtak!” , miközben éppen ő a támadó? Csak néztem olykor, hogy ez, vagy az a szöveg most hogy, miért ìgy lett fordìtva??)
Sokan keverik valami miatt az Elveszett világokkal, ami számomra érthetetlen, hiszen ez utóbbinak a története, animáció minősége -szerintem- csapnivaló. Ennyi erővel keverhetnék a Willy Foggal, vagy Nils Holgersonnal is, azok is utazós- kalandozós rajzfilmek…
Jó hìr, hogy a sorozatnak három új évadnyi folytatást készìtettek. Rossz hìr, hogy az valószìnűleg nem lesz magyarra szinkronizálva… Bar hallva a mostani rajzfilmszinkronokat, ez sem feltétlenül rossz. Az újabb évadok már inkább elrugaszkodtak a valóságtól, inkább egyfajta kalandozós- fantasy lett belőle, némi steampunk beütéssel. Mar nem a régi, de ettől függetlenül érdemes adni nekik egy esélyt. :)

Gyerekkorom kedvenc meséje, egy rész meg volt otthon VHS-en, szó szerint nézhetetlenségig játszottam a szalagot. Izgalmas, történelmi, régi típusú anime = fantasztikus. Nagyon jól esik újra nézni az elejétől a végéig, ráadásul magyar szinkronnal.