Seirei no Moribito (2007–2007) 91% 13★

Nehéz írni erről az animéről, mert egyrészt nagyon érdekes, másrész elég lassú lefolyású. Vannak hibái, de ennek ellenére izgalmas. A karakterek többsége szerethető, és ami a legfontosabb emberi.
A császári család felfogása hasonlóan működik, mint az egyházé. Ha valami más, akkor az már eretnek. Ugyanez volt a helyzet Chagummal. A császári családot nem szállhatja meg semmi, ha mégis, akkor azt rossz, ki kell végezni. Mindezt azért, mert tudatlanok. Ott a kezükben a válasz mindenre, de nem élnek vele, helyette elferdítik a valóságot, s a saját hazugságukban élnek tovább, elfelejtve az igazat. A császár ostobaságában inkább kivégeztette volna a saját fiát, mert a válasz egy olyan szobában volt, ahova még a császár sem léphet. (Egyébként wtf ez is már? Oké nem mehet a köznép közé – egyedül-, de hogy még egy szobába sem, ami a palotában van…) Érdekesek ezek az uralkodók, meg a tanácsosaik is… Aztán bezzeg, amikor kiderült, hogy hát mégse rossz szellem szállta meg a gyereket, már egyből vissza akarták kapni… Képmutatóak… A végén meg…. spoiler
A második császárné viszont szimpi volt. Ő elsősorban anya volt, és csak utána császárné. A fia volt számára a minden, képes volt lemondani róla, hogy életben tartsa.
Balsa is szép lassan testőrből anyává vált, még ha annyira nem is mutatta ki, lehetett érezni, hogy mennyire megkedvelte és törődött Chagummal. Szerettem volna, ha spoiler
Chagumot nagyon kedveltem, erős és bátor fiú, néha hozott rossz döntést illetve rossz következtetést vont le, de ahhoz képest, hogy 11-12éves, jól kezelte a dolgokat, amik rá vártak.
Mellékszereplők közül még Shuga is szimpi volt, bár eleinte nem tudtam eldönteni, hogy kinek az oldalán áll, és néha meg is tudtam volna ütni, mert néha elég ostobán viselkedett ő is, ahelyett hogy olvasott volna :"D
Tetszett, ahogy ebben a középkori világban volt egy párhuzamos világ is, hogy a mese, a legenda, amit már szinte mindenki elfeledett az a valóság, és létezik. Érdekesek voltak ennek a világnak a lényei, maga a története, és hogy eköré épült minden, ez tette izgalmassá az egészet.
Voltak kicsit unalmasabb részek, de nem jellemző, lassú volt néha, igen, de fent tudta tartani az érdeklődésem, a tetőpont izgalmasra sikerült, a vége pedig meghatóra. A grafika szép, az animáció sem elnagyolt. Az openingje nagyon tetszett, szeretem Hyde hangját, de a többi zene is jó volt, illet az animéhez. Összességében tetszett, és csak ajánlani tudom.

Ez mennyire jó volt! A grafika nagyon szép, a harcmozdulatok nem elnagyoltak és normálisan koreografáltak – nem csak egy-egy suhintást lehet látni jelzésértékűen; és a zenéje is tetszett. Az openingeket általában át szoktam tekerni, de ezt többször meghallgattam.
Végre egy olyan női karakter, akitől nem karmolom kockásra az arcomat, nincs felesleges nyürrögés, hisztizés, mégis helyén vannak, átérezhetőek az érzelmek, és a többi karakter sem művel karakteridegen dolgokat csak azért, mert a történet így kívánja. (Mondjuk a „nem mondom el neki, nehogy feleslegesen aggódjon” dolog itt is idegesített egy kicsit, mint bármely más történetnél, ahol ilyen előfordul, de ez inkább a saját személyiségemből adódik, nem róható föl hibának.)
Egy pillanatig nem unatkoztam, még akkor is történt valami, amikor úgymond nem történt semmi – azokban a részekben, amelyekben nincsen akció. Pl. nagyon szerettem a fegyverkovácsos részt vagy a szerencsejátékosat, a vízimalmos jeleneteket vagy amikor a barlangban voltak.
Biztosan meg fogom még nézni (és már az élőszereplős változatokat is várólistára tettem), ment a kedvencek közé.