Dororo (2019–2019) 51

A Sengoku korban élő Kagemitsu Daigo 48 démonnak ajánlja fel születendő gyermeke testrészeit, ha cserébe azok az ország uralkodójává teszik őt. Ezt követően a megcsonkított fabábúra hasonlító csecsemőt a folyóba dobja, azonban egy sámán megmenti a fulladástól, művégtagokat készít neki és… [tovább]

japán · angol
japán
japán

Képek 5

Szereposztás

Suzuki RioDororo (hang)
Suzuki HirokiHyakkimaru (hang)
Sasaki MutsumiBiwamaru (hang)
Uchida NaoyaDaigo Kagemitsu (hang)
Ootsuka AkioJukai (hang)
Nakamura ChieNuinokata (hang)
Chiba ShouyaTahoumaru (hang)
Kanada AkiSaru (hang)
Munakata MarikoMutsu (hang)
Matsuda KenichirouHyogo (hang)

További szereplők

Kedvencelte 25

Várólistára tette 54


Kiemelt értékelések

Nihilchan 

Kicsit tartottam az animétől, mert az öcsém annyira unalmasnak találta, hogy a felénél feladta a dolgot, de örülök, hogy nem sikerült elvennie végül a kedvem. Nagyon érdekesnek találtam Hyakkimaru történetét, szimpatizáltam a szereplővel és érdeklődve figyeltem a fejlődését, alakulását. Dororo aranyos karakter volt, tetszett, ahogy bemutatták Hyakkimaru és az ő kapcsolatát. Meg alapvetően bejött az is, mennyire talpraesett gyerek volt. Az anime felénél mondjuk én is elgondolkodtam azon, meddig húzódik még a cselekmény, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy szükség volt ennyi epizódra. Aki még felkeltette a figyelmem, az Tahoumaru volt. Tetszett a lezárása, tetszettek a harcok is. Szépen kidolgozott, különleges hangulatú anime, kicsit furcsa, de nagyon fülbemászó openinggel. Szerintem valamikor majd újranézem, kicsit lassabban, átfontoltabban.

Netta88 

A Dororo egy brutálisan jó anime, jó történettel, és főszereplőkkel, zenével.
Nagyon jól bemutatja, hogy abban a korban mennyit ért egy emberi élet… Ehhez jön a fantasy vonal, ami bár már túlzás – gondolok itt arra, hogy Hyakkimaru életben maradt, holott mindenét elvették a démonok-, mégis ez adja meg hozzá azt a pluszt, amitől nem egy sablon anime lesz.
Hyakkimaru szerethető karakter, van jelleme és fejlődik is. A néző akarva-akaratlanul is szimpatizál vele. Dororo pedig talpraesett, és bár szófosása van állandóan, ami általában idegesít egy karakternél, ő mégsem idegesített, sőt, pont így volt jó. Kiegészítették egymást Hyakkimaruval. Nagyon szépen lett ábrázolva az ő kapcsolatuk. A világ amiben élnek kegyetlen, és nem csak a gonosz démonok miatt, hanem az emberek miatt is, akik egy szintre süllyedtek ezekhez a lényekhez.
Szépen bemutatja, hogy mennyire élősködnek az emberek másokon, hogy a béke csupán egy törékeny illúzió. Egyik pillanatban még mindenki kedves mindenkihez, a másikban már egymás torkát vágják el egy zsák rizsért…
Nem egy könnyen emészthető, gyenge idegzetűeknek való anime, mert nagyon kegyetlen, nagyon brutális, nagyon véres, ugyanakkor szívszorító, tele van elgondolkodtató mondanivalóval, és érzelemmel.

Rab_Csenge 

Ezzel is már egy ideje szemeztem, és most meg is néztem végre :D Hol is kezdjem… A zenék nagyon jók voltak, főleg az első opening amivel már korábban is megismerkedtem és sokszor szoktam hallgatni. A rajzolását imádtam *-* A szereplőket is egytől egyig szerettem, talán a kedvencem Dororo volt, igaz hogy kissé sokat beszélt de nem zavart, sőt inkább jó is volt :D A története durva volt meg ez az egész világ, de megvoltam vele, fogjuk rá hogy tetszett is spoiler
Összességében tetszett, szerintem még biztos újra fogom nézni :D Igaz nincs hiány érzetem, de azért egy folytatást szívesen néznék, hogy vajon hogy alakultak a dolgok Hyakkimarunak meg Dororonak :)

Popovicsp87 

Ez az anime nálam a hangulatanimék közé tartozik, ugyanis nem az a pörgős, harcolós fajta. Bár fontos szerep jut neki, mégis inkább az emberi sorsok azok, amik ezt az alkotást erőssé teszik.
Bőven kellett nek ia 24 rész, mivel eléggé sok témát dolgoz fel.
Alapból ott van az „egy ember a nemzetért” hozzáállás, amiért Hyakkimaru apja feláldozta a démonoknak a gyermekét. Vagy meg lehet említeni az emberi élet értéktelenségét, a szamurájok zsarnokoskodását.
Minden karakter nagyon érdekes, és az egyes epizódok címe jól utal a témájukra. Mindre szán elég időt, és meg is lehet érteni a karakterek motivációját, illetve magyarázatát.
Az is tetszett, ahogy Hyakkimaru egy-egy érzékszerve visszaszerzése után rácsodálkozik a világra.
A szörnyek, vagy démonok itt a japán hiedelemvilágra is hasonlítanak, de később azért találkozhatunk más népek szörnyeivel is.
Az animében sok ember köt alkut démonokkal a jobb létért, ez sajnos a második felére már kezdett kicsit unalmas lenni spoiler. Ahogy a nagy párbajt is eléggé elhúzták, más véget vártam volna.
Dororo eleinte kicsit idegesítő volt, de ahogy mélyült kapcsolata Hyakkimaruval, úgy kedveltem meg.

2 hozzászólás
Andro 

Nos, én úgy voltam ezze az animével tavaly, hogy nem nagyon akartam várólistára tenni. Mert elsőre idiótának hangzott a történet, hiába Tezuka Osamu készítette a mangáját. Idén, az ABC animés kihívás keretein belül végül beválogattam egy „Hát, ha más nincs, ez is jó lesz” címszó alatt. És hatalmasat csalódtam, ráadásul pozitívan. Kár volt előre leírnom, mert az első epizóddal magába szippantott az egész. Zseniális karakterek – még a mellékszereplők is, a főszereplőkről nem is szólva –, mesteri történetvezetés, rengeteg kikacsintás a japán folklórra, sok-sok tanulság (de nem szájbarágósan), gyönyörű grafika és rengeteg izgalom. Sosem lehetett tudni, hogy a következő pillanatban mi fog történni. Hyakkimaru jellemfejlődése szerintem tökéletesen volt bemutatva, ahogy szépen lassan valami mássá alakul, de még ő sem tudja, mivé, miközben megtalálja a testrészeit. Vagyis visszaszerzi. Szerintem, ha nem lett volna mellette Dororo, akkor egy teljesen más személy lett volna. Ráadásul meglehetősen hátrányos helyzetből indul, mégsem adja fel soha, küzd az utolsó leheletéig. És persze, nagyon szereti Dororot. A kettőjük kapcsolata szerintem nagyon jól volt bemutatva, hogy mennyire bíznak egymásban, mennyire segítik egymást és mekkora hatással vannak egymásra.
Dororo szintén nagyon a szívemhez nőtt, mert bár csak gyerek, de mindig lehet rá számítani. Bátor, talpraesett, okos a helyén a szíve. Hyakkimaruért meg az életét is kockára tenné.
Tahomarut is megkedveltem, tetszett, hogy a karaktere kapott némi mélységet, nem csak úgy lógott a levegőben. Az ő indítékai is elég érthetőek voltak. Igazából, mind neki, mind Hyakkimarunak igaza volt, ráadásul mindketten az apjuk döntésének áldozatai voltak.
Szóval, ez egy zseniális anime, és nem bántam meg, hogy megnéztem. Mindenképpen meg fogom nézni a régi verziót is, valamint a manga is tervben van olvasásügyileg.

Amúgy kifejezetten jót tett az animének, hogy a 48 démonból csak 12 démon lett. Különben az epizódszám kevés lett volna.

1 hozzászólás
Hinatasweetie

Lehetséges, hogy ennyire szeressen valaki két főszereplőt?
És lehetséges, hogy ők ilyen tisztán szeressék egymást, amíg világ a világ?
Csodálatos volt az egész.
Úgy összetört lelkileg, hogy vége, hogy nem bírom abbahagyni a sírást.
Még, még, még, örökké ezt akarom érezni!!

Yuuko 

Az első felének a vége egyfajta érzelmi katarzist okozott nekem, így utána Dororo története már nem tudott annyira lekötni. Az elejét imádtam a sorozatnak, Hyakkimaru jellemfejlődése szépen volt levezetve, nagyon megszerettem őt. Dororoval sem volt semmit bajom, a kettejük kapcsolata is tetszett.
A végét azonban kicsit elnyújtották, voltak olyan részek, amiket szimplán untam. Ennek ellenére mégis nagyon megszerettem ezt a történetet, és egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem.
Az első OP-ED páros szerintem mind képileg, mind zeneileg tökéletes választás volt – nem kellett volna lecserélni. A másik verzió sem rossz, csak nekem nem hozta a sorozat hangulatát.

p_LillaRéka 

Csak annyit szeretnék írni, hogy annyira örülök, hogy újra elkezdtem animéket nézni, mert ha nem így teszek erről az élményről is lemaradtam volna, amit ez a 24 rész jelentett nekem. Én még nagyon szívesen nézném tovább ezt az animét spoiler biztos vagyok benne, hogy így is egy nagyon szerethető párost alkotnának ők ketten, és én még abszolút látok potenciált az ő történetükben, de kitudja lehet csak nekem nagyon nehéz elengedni őket… :')

Kiskakukk 

A Dororo egy egészen kiváló, középkori, misztikus horror.
Akit nem vonz a japán hitvilág, illetve a feudális időszak, annak is jó szívvel tudom ajánlani, mert döbbenetesen jó a hangulata és történetvezetése, ráadásul erkölcsi kérdéseket is gyakran feszeget.

Elképesztően jó feldolgozása Tezuka mangájának.
Sőt, véleményem szerint lazán le is körözi azt.

Szerencsére kivették a képregényben meglévő idétlen, idegesítő elemeket és több helyen módosítottak a történetvezetésen. Nem szoktam szeretni, ha eltérnek az alapműtől, de a Dororonak nagyon jót tett. Kezdve azzal, hogy itt a mangával ellentétben a démonvadász Hyakkimaru jóval hátrányosabb helyzetből kezdi a történetet – vakon, némán és süketen. (Hogy a többiről ne is szóljak…)

A képi világ és az animáció (1 rész kivételével) teljesen rendben van, a karakterek mind-mind nagyon jól sikerültek, ráadásul a legtöbben nem egyszerűen feketék vagy fehérek.
Örömmel vettem, hogy a démonokat se vette egy kalap alá a sorozat.
Zeneileg is egészen jó, a hangulatról pedig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.
Véres és kegyetlen, nem bánik kesztyűs kézzel a karaktereivel.

szcsigusz 

Egy ideig ódzkodtam ettől az animétől, mert furcsán hangzott számomra ez a test visszaszerzősdi, de elég gyorsan hozzászoktam, sőt mindig próbáltam kitalálni, hogy éppen melyik testrészét kapja vissza Hyakkimaru. Féltem, hogy monotonnak fogom találni a sorozatot, de szinte mindig sikerült olyan történetekkel tálalni a démonvadászatot, hogy nem tudtam megunni. Ennek volt még egy oka, méghozzá a szereplők.
Dororo egy éles eszű gyerek, aki a jég hátán is megélne. Néha kicsit zavart, hogy elég sokat beszél, de ennek pont így kellett lennie. viszont az aniki szó az álmaimba is követni fog, annyiszor mondta ki XD
Hyakkimaru első ránézésre olyan volt mint egy robot, de ahogy egyre több időt töltött Dororoval, egyre látványosabb volt a fejlődése. spoiler
Tahoumaru is egy érdekes figura volt. spoiler
Egyébként fontos témákat feszeget maga a sorozat. Mitől lesz/marad ember valaki? Érdemes a kisebb rosszat választani? spoiler Egyáltalán mennyire fontos az emberi élet? Ebben a feudális környezetben nincs értéke. Milyen következményei vannak a háborúknak? Hogyan boldogul egy árva egyedül ebben a kegyetlen világban? Vagy milyen érzés, hogy egy gyerek mindent megkaphat kivéve a szülői törődést? Stb…
Két dolog zavart kicsit jobban: az egyik a sok vérontás és kegyetlenség de az Attack on Titan után nincs okom panaszkodni a Dororora. A másik a befejezés volt, a végső párbajt nagyon elhúzták, illetve az utolsó jelenet spoiler túl rövid volt, többet szerettem volna tudni a jövőjükről. A negatívumok itt el is fogytak.
A zenéi is jók voltak, főleg az első op és ed: mindkettőnek a zenéje, hangulata és képi világa tökéletesen illett az animéhez.
Nem tudtam hova beépíteni, de Hyakkimaru hangja… beleszerelmesedtem, ahogyan a szemeibe is♥
Még egy kedvenccel bővült a listám, ez biztos. :)

5 hozzászólás

Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján